Drábik János: Izrael Békés Atombombái 2./3. rész

Dr. Drábik János — Nem szabad játszani a tűzzel

A Sámson Opció és Izrael atombombái

Az Ószövetségben olvasható bibliai történet szerint Sámson úgy halt meg, hogy megragadta a Dagon templomának két tartóoszlopát, összeszedte minden erejét és kidöntötte őket. A Bírák könyve 16. fejezetének a 30. versében ezt olvashatjuk: „És monda Sámson: Hadd vesszek el én is a  Filiszteusokkal! És nagy erővel megrándította az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében.”

Seymour Hersh 1991-ben megjelent könyvének a címében (The Samson Option: Israel’s Nuclear Arsenal and American Foreign Policy – A Sámson Opció: Izrael nukleáris fegyverkészlete és az amerikai külpolitika) Izrael nukleáris fegyverprogramjára utal. Azt a nukleáris stratégiát nevezi Sámson Opciónak, amely szerint Izrael egy elsöprő ellencsapást mérne arra az államra, amely el akarná foglalni a területét. Izrael elrettentő stratégiájában a nukleáris fegyverek bevetése csak utolsó eszközként van számításba véve.

Izrael a mai napig nem erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy rendelkezik nukleáris fegyverekkel és ma is kitart homályos és többféleképpen értelmezhető álláspontja mellett. Izrael 70 éves történelme során azonban több vezetőpolitikusa is tett olyan nyilatkozatokat a nagy nyilvánosság előtt, amelyben megerősítették, hogy országuk nukleáris fegyverekkel rendelkezik. Ezt tette 1974-ben Ephraim Katzir, 1981-ben Moshe Dayan, 1998-ben Shimon Peres és 2006-ban Ehud Olmert.  

2006-ban Robert Gates, az Egyesült Államok védelmi minisztere is elmondta szenátusi meghallgatásakor, hogy Izraelnek vannak nukleáris fegyverei. Izraelben azonban továbbra is „világvége fegyvereknek”, továbbá Sámson Opciónak nevezték ezeket a fegyvereket atombombák helyett. A CIA 1976-ban tíz és húsz bombára becsülte Izrael atomfegyvereit, 2002-re a számok 75 és 200 körülire növekedtek. A fegyverek egyenként is a többszörös megatona nagyságrendhez tartoztak. A legutóbbi Pentagon becslések szerint Izrael nukleáris fegyverkészlete elérte a 400 bevethető robbanófejet, amelyeket szárazföldről, tengerről és a levegőből is célba lehet juttatni. Ez lehetővé teszi Izrael számára, hogy akkor is megsemmisítő ellencsapást mérhessen, ha a támadó már Izrael nagy részét elpusztította.

Az izraeli vezetés az ország biztonsága végeső szavatolójának tekinti a nukleáris fegyvereket. Az 1960-as években Izrael egyértelműen a konvencionális fegyverekre alapozta haderejét, mert ezzel is távol akarta tartani azt, hogy a végső eszközhöz, a nukleáris fegyverekhez kelljen nyúlnia. Ezeknek az elrettentés funkcióját szánta.

Az amerikai Seymour Hersh és az izraeli Avner Cohen közösen Sámson Opciónak kezdte hívni Izrael nukleáris fegyvereinek a bevetését. A New York Times írta meg az 1967-es hat-napos háborúról, hogy még a háborút megelőző napokban Izrael ejtőernyősöket akart küldeni a Sínai-félszigetre, akiknek fel kellett volna robbantaniuk egy atombombát az egyik hegycsúcson, amely figyelmeztetésül szolgált volna az Izraelt körülvevő ellenséges államok számára. A hadi helyzet azonban igen gyorsan Izrael számára alakult kedvezően és sikerült még felszállás előtt megsemmisítenie az egyiptomi légierőt. Így aztán nem került sor a Sínai-félszigeten tervezett figyelmeztető robbantásra. Itzhak Yaakov, izraeli tábornok Izraelnek ezt a robbantási tervét nevezte Sámson Opciónak. Az 1973-as Yom Kippur háborúban óriási arab túlerő támadt Izraelre. Az ország akkori miniszterelnöke, Golda Meir, ekkor engedélyezte, hogy tizenhárom atombombát bevetésre alkalmas állapotba helyezve tartsanak készenlétben. Ekkor Izrael Washington-i nagykövete figyelmeztette Nixon elnököt, hogy komoly következményei lehetnek annak, ha az Egyesült Államok nem szállít haladéktalanul utánpótlást. Egyes kutatók szerint, ekkor történt meg először az, hogy Izrael a Sámson Opció alkalmazásával fenyegetett.

2004-ben publikált írásában Izrael akkori miniszterelnöke, Ariel Sharon, azt ajánlotta, hogy a Sámson Opciót a nem-nukleáris fegyverzet támogatására kell használni. Nukleáris fegyverek nélkül Izraelnek teljes mértékben a hagyományos fegyveres erőkre kellene támaszkodnia, amelyek nem lennének képesek elrettenteni az ellenséget attól, hogy válaszcsapást mérjenek Izraelre, ha az megelőző támadást hajtana végre.

Izrael megtorlási stratégiája

Olvasás folytatása

Drábik János – Egy nagy háború van készülőben

Kedves Barátaim! A FIX TV-ben készültem elmondani mindazt, amit végül is a Magyarok Világszövetsége által rendezett Szent László Magyarságtudományi Akadémián mondtam el. Ebben az előadássorozatban már hónapok óta azt tekintjük át, hogy mi történt száz évvel ezelőtt és kik szervezték meg azt a világégést, amely a magyar nép, a magyar nemzet, a történelmi Magyar Királyság tragédiájához vezetett, amelyet mi csak egy szóval jelölünk: Trianon.

A FIX TV-ben kísérlet történt arra, hogy megmondják nekem miről beszélhetek és miről nem. Ez arra kényszerített, hogy felálljak. Mindez egy szó nélkül zajlott le. A FIX TV-nek hálás vagyok, hogy megszólalási fórumot biztosított a számomra. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a kérdezőből különböző okokból a beszélgetés irányítója lett és gyakran egész másutt kötöttünk ki, mint ahová én igyekeztem. Ez a szerepváltás – szereptévesztés – vezetett oda, hogy így ezt a műsort már tovább nekem nem érdemes folytatni. Remélem azonban, hogy a FIX TV folytatni fogja más szereplőkkel és ehhez sok sikert kívánok. Arra kérem Facebook-társaimat, hogy továbbra is nézzék a FIX TV-t.

Weboldal szerkesztőinek megjegyzése: reményeink szerint a Hatoscsatorna Tea Glóriával című műsorában még sokat fog szerepelni Drábik János. 

Miért fontos Szíria Oroszország és Irán számára?

Assad szír elnök jelentette ki (The Jerusalem Post 2010. május 25.), hogy a globális erőviszonyokban változás következett be. Egy új geopolitikai alternatíva bontakozott ki Szíria, Irán, Oroszország és Törökország együttműködésével. Ennek alapját a világ központi térségében lévő közös érdekek alkotják. Ennek az új integrációnak volt az egyik kifejeződése, hogy Teherán 2010 szeptemberében támogatta azokat a hadgyakorlatokat, amelyekben kínai és török légi-egységek vettek részt, s amelyek keretében a kínai légierő gépei használhatták az iráni katonai támaszpontokat. Itt az bír különleges jelentőséggel, hogy Irán megengedte légibázisainak a használatát kínai harci-gépek számára.

Moszkva és Teherán azért támogatja kitartóan Damaszkuszt, mert számukra nagyon lényeges geopolitikai érdekek forognak kockán. Valójában az Eurázsia feletti hegemónia kérdéséről van szó. Ha Szíriát sikerült destabilizálni, akkor az megkönnyíti a Teherán elleni fellépést. A Nyugat partnerévé téve  Iránt be lehetne vonni az Oroszország és Kína ellen kialakult katonai táborba.

Moszkva továbbra is szabadon akarja használni szövetségese – Szíria – tengeri kikötőit. Ezen túlmenően Oroszország ellenzi, hogy elveszítse a Szírián keresztül haladó energiaszállító útvonalakat, amelyek összekötik a Kaszpi-tenger medencéjét a Földközi-tengerrel. Ha Szíria a Nyugat érdekszférájába kerül, akkor ezeket a geopolitikailag fontos útvonalakat át kell csoportosítani. Ez sértené Irán érdekeit is, mert Szírián és Libanonon keresztül közvetlenül lehetne kőolajat szállítani a Perzsa-öbölből a földközi-tengeri kikötőkbe.

Terror-diktatúra helyett terror-demokrácia

A Szovjetunió felbomlása lehetővé tette a neokonzervatívok számára, hogy az amerikai kormányban átvegyék az irányítást. Röviden utalunk arra, hogy a neokonzervatívok meghatározó személyiségei korábban trockisták voltak. A trockizmus, mint ideológia, a permanens bolsevik forradalmat hirdette, azaz a kommunista rendszer, a proletárdiktatúra világméretű győzelméig tartó küzdelmet. Trockij a szervezett magánhatalom egyik frontembere volt, aki azt a megbízatást kapta a pénzhatalom legfőbb irányítóitól, hogy Oroszországot a kommunista diktatúra segítségével privatizálja a pénzkartell számára. Minden hatalom a diktatórikus államé, de magával az állammal a pénzkartell megbízottai rendelkeznek.

Olvasás folytatása

Szaúd-Arábia, Oroszország, Ukrajna és Szíria kapcsolata

A montreáli központtal működő Global Research munkatársa, Stephen Lendman, 2014. május 6-án arról tudósított, hogy Szaúd-Arábia nemzetbiztonsági szolgálatának egy volt tisztje elmondotta neki, hogy a Szaúd-Arábia által a szíriai felkelőkhöz küldött kiképzőket áttelepítették Ukrajnába. Riad, az általa finanszírozott zsoldosoknak, valamint hadfelszerelésüknek az Ukrajnába való küldésével akarta segíteni az orosz-barát felkelők elleni harcot. Ezek a kiképzők már részt vettek Kramatorszk térségében az autonómiát követelő orosz-barát ellenállók leverésében. Riad korábban magántulajdonban lévő és fegyveres szolgáltatást nyújtó cégek segítségével vett részt a szíriai kormányellenes háborúban. A riadi politika irányítóinak egy része meg akarta büntetni Moszkvát, amiért támogatta a szíriai kormányzatot az odaküldött külföldi zsoldosokkal folytatott küzdelmében.

Olvasás folytatása

Oroszország inváziójára készül a Nyugat Ukrajna militarizálásával?

Az ukrajnai események jobb megértéséért érdemes idézni Wesley Clark tábornokot – korábbi NATO főtitkár -, aki elmondotta, hogy néhány héttel a 2001. szeptember 11-i merényleteket megelőzően kapott egy emlékeztetőt az amerikai védelmi miniszter hivatalától. Ebben le volt írva, hogy elkészült egy terv hét ország megtámadására és kormányaik eltávolítására öt év alatt. Ez a haditerv Irakkal kezdődik, Szíriával, Libanonnal, Líbiával, Szomáliával, Szudánnal és Iránnal folytatódik. Clark szerint ennek a stratégiának alapvetően az volt a célja, hogy ellenőrzés alá vegyék ennek a térségnek a hatalmas kőolaj- és földgáz erőforrásait. (Erről a részleteket a The Guardian-ban lehet elolvasni, a volt tábornok beszédét pedig az alábbi linkre kattintva lehet meghallgatni magyar felirattal.)[1]

Olvasás folytatása

Putyin beszéde az ukrán konfliktusról (Valdai Klub, Szocsi, 2014. október 24.)

A Valdai Klub – amely 2004-ben alakult és nevét a Novgorod közelében lévő Valdai nevű tóról kapta – 2014-ben a Fekete-tengerparti Szocsiban tartotta meg immáron 11. három napos tanácskozását. A tanácskozás fő témája a világszintű problémák elemzése volt „Világrend: Új szabályokkal vagy szabályok nélkül” címmel. Száznyolc szakértő, történész és politikai elemző vett rajta részt huszonöt országból. A konferencia zárónapján Putyin orosz elnök beszédet mondott, majd pódiumbeszélgetésen vett részt Dominique de Villepin volt francia miniszterelnök és Wolfgang Schüssel volt korábbi kancellár társaságában. Putyin ezután két órán át válaszolt a jelenlévő újságírók és politikai szakértők kérdéseire.

Olvasás folytatása

A gázai földgázra van Izraelnek szüksége

2014. július 10-én, Moshe Ya’alon izraeli védelmi miniszter, és korábban az izraeli hadsereg vezérkari főnöke kijelentette, hogy a „Szilárd Sziklaszirt Hadművelet” (Operation Protective Edge; „Cuk Éjtán”) csak a kezdetét jelenti egy a Hamasz ellen folytatott elhúzódó támadásnak. „A hadművelet nem fog néhány napon belül befejeződni – tette hozzá – mert arra készülünk, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel folytassuk a csapásmérést a Hamaszra”. Moshe Ya’alon ehhez még hozzátette: „folytassuk a csapásmérést, hogy nagyon nagy árat fizessen a Hamasz. Elpusztítjuk fegyvereit, terrorista infrastruktúráit, parancsnoki és ellenőrzési rendszerét, a Hamasz intézményeit, közigazgatási épületeit, a terroristák házait, és a különböző parancsnoki szintek terroristáit…”

Olvasás folytatása