Drábik János: Izrael Békés Atombombái 3./3. rész

Dr. Drábik János — Az oroszellenes propaganda:
Trump és Putyin csúcstalálkozója Helsinkiben

Az Egyesült Államokban a főhatalmat informálisan gyakorló Deep State és a pénzuralmi elit tulajdonában lévő elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatás szánalmas hisztériát csapott Trump ellen a Helsinki csúcstalálkozó kapcsán. Olyan badarságokkal vádolta a hivatalban lévő legitim elnököt, hogy félénk és puhány ember, egy áruló, aki Putyin markában van. A hisztérikus propaganda kampány lényege az volt, hogy Trump egy ördögi fajzat, aki eladta az Egyesült Államokat az ügyeletes sátánnak, Putyinnak.

A neokon ráolvasás szerint Trump elárulta az amerikaiakat és mindaz, ami szent és sérthetetlen a számukra az végveszélybe került. Az, hogy Trump leült tárgyalni Putyinnal az csaknem a világvége. Nyilvánvaló, hogy egy mesterségesen felfújt gyűlöletkampányról volt szó, amely mind Trump, mind Oroszország ellen irányult. Nemcsak Trump-ot, mint embert, mint politikust támadták, hanem Trump-ot, mint az Egyesült Államok hivatalban lévő legitim elnökét.

A 2001. szeptember 11.-e utáni háborúkat és a globális terrorizmus elleni kampányt igen sok amerikai fenntartással fogadta. Abban azért volt egyetértés, hogy „csapatainkat támogatjuk”, hiszen mégiscsak a mi fiainkról és lányainkról van szó. Az amerikaiak bírálták az értelmetlen és költséges háborúkat, de sohasem fordultak az Egyesült Államok fegyveres erői, mint intézmény ellen.

Trump a finn fővárosban nem kötött semmilyen megállapodást Putyinnal. Mégis azt a csúcstalálkozót, amely csak a két szuperhatalom megromlott kapcsolatának a javítását célzó baráti közeledésnek tekinthető, a legagresszívabb módon szidalmazták és Amerika érdekei elárulásának minősítették.

Joggal merül fel a kérdés nemcsak az amerikaiakban, de az európaiakban is, hogy milyen politika lenne az, amely kielégítené az Amerikát informálisan irányító államok feletti illegitim kormányzat igényeit és elnyerné az irányításuk alatt álló Deep State jóváhagyását? Mit kellett volna tennie Trumpnak Putyinnal Helsinkiben? Vagy az orosz elnöknek Trump-pal? Talán pókerezniük vagy golfozniuk kellett volna bizalmas kettesben? Az államok feletti globalista elit tulajdonában lévő tömegtájékoztatás egyébről sem tudott írni, mint az amerikai elnök alkotmányos felelősségvonásáról, hazaárulásról és hasonló badarságokról. Alig akadt olyan tisztességes újságíró és médiaszemélyiség, aki a tömegesen prostituálódott sajtónak ezt a lincselő csőcselékre jellemző hangnemét elutasította volna.

Ez a neokonzervatív háborúcsinálók stílusára jellemző, úgynevezett ’duplázás’, amely a Black Jack nevű kártyajátékból került át a politikai nyelvezetbe. A tömegtájékoztatásban, akkor alkalmazzák a duplázás (double-down) stratégiát, ha a politikai szereplők szembesülnek egy letagadhatatlan hazugsággal és további hazudozásra kényszerülnek. Duplázás esetén a politikus nem vonja vissza lelepleződött hazugságát, hanem helyette azt egy még nagyobb hazugsággal próbálja igazolni.

Ez a taktika egy hatalommal bíró és elvi alapokon álló ellenféllel szemben nem használható. Ugyanakkor meglepő sikereket hozhat egy gyenge és gerinctelen ellenféllel szemben. Az államok feletti pénzuralmi elit tulajdonában lévő tömegtájékoztatás már hosszú ideje a Deep State – a színfalak mögötti titkos és illegitim magánállam – szolgálatában áll. A Trump elnök elleni rosszindulatú és korlátolt retorika azonban túl messze ment és megközelítette azt a pontot, ahonnan már visszafordíthatatlan.

Olvasás folytatása

Reklámok

Moszkva miért nem ismeri el a Donyecki- és Luganszki Népköztársaságot?

Nyikolaj Sztarikov – Oroszország Nagy Hazafias Pártjának vezetője, aki gyakran szerepel a moszkvai tévékben – nemcsak sikeres politikus, de népszerű médiaszemélyiség is. 2015. június 15-én kifejtette egy interjú során, hogy miért nem szolgálná Oroszország nemzeti és geopolitikai érdekeit, ha annektálná vagy nemzetközi jogilag elismerné a Donyecki- és Luganszki Népköztársaságot, mint önálló államot.

Olvasás folytatása

Terror-diktatúra helyett terror-demokrácia

A Szovjetunió felbomlása lehetővé tette a neokonzervatívok számára, hogy az amerikai kormányban átvegyék az irányítást. Röviden utalunk arra, hogy a neokonzervatívok meghatározó személyiségei korábban trockisták voltak. A trockizmus, mint ideológia, a permanens bolsevik forradalmat hirdette, azaz a kommunista rendszer, a proletárdiktatúra világméretű győzelméig tartó küzdelmet. Trockij a szervezett magánhatalom egyik frontembere volt, aki azt a megbízatást kapta a pénzhatalom legfőbb irányítóitól, hogy Oroszországot a kommunista diktatúra segítségével privatizálja a pénzkartell számára. Minden hatalom a diktatórikus államé, de magával az állammal a pénzkartell megbízottai rendelkeznek.

Olvasás folytatása

Az ukrán válság csapást mért az Európai Unióra

2014 végére világossá vált, hogy Ukrajna működésképtelensége olyan méreteket öltött, hogy ez nemcsak veszélyezteti az Európai Unió jólétét, de elősegíti annak felbomlását is. Az EU döntéshozói elbizonytalanodtak. A lengyelek és a baltiak – akik történelmi okokból a leginkább tartanak Oroszországtól – továbbra is kitartottak az Egyesült Államok oldalán. Az Európai Unión belül azonban egyre több olyan állam van, amely szeretné, ha Európa közeledne Oroszországhoz. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha együtt lép fel Csehország, Magyarország, Szlovákia, Görögország és Olaszország. Berlin és Párizs is kereste a Moszkvával kötött kompromisszum lehetőségét, de lehetőleg úgy, hogy ne vesszen össze Washingtonnal.

Olvasás folytatása

Mi valójában Putyin Ukrajna-stratégiája?

Putyin 15 év óta van hatalmon, és a nehéz belső és külső körülmények ellenére sikerült maximalizálnia a kormányzat, a törvényhozó testület és még a helyi hatóságok működésének a hatékonyságát is. Putyin politikája egyértelműen arra törekedett, hogy az általa létrehozott rendszert teljessé tegye, stabilizálja és biztosítsa működésének és fennmaradásának a folyamatosságát. Egyetlen politikus sem maradhat hatalmon örökké, ezért rendkívül fontos a politikai folyamatosság biztosítása, tekintet nélkül arra, hogy ki az, aki hatalomra kerül. A kulcskérdés a rendszer stabilitásának a fennmaradása és működésének a folyamatossága.

Olvasás folytatása

Szaúd-Arábia, Oroszország, Ukrajna és Szíria kapcsolata

A montreáli központtal működő Global Research munkatársa, Stephen Lendman, 2014. május 6-án arról tudósított, hogy Szaúd-Arábia nemzetbiztonsági szolgálatának egy volt tisztje elmondotta neki, hogy a Szaúd-Arábia által a szíriai felkelőkhöz küldött kiképzőket áttelepítették Ukrajnába. Riad, az általa finanszírozott zsoldosoknak, valamint hadfelszerelésüknek az Ukrajnába való küldésével akarta segíteni az orosz-barát felkelők elleni harcot. Ezek a kiképzők már részt vettek Kramatorszk térségében az autonómiát követelő orosz-barát ellenállók leverésében. Riad korábban magántulajdonban lévő és fegyveres szolgáltatást nyújtó cégek segítségével vett részt a szíriai kormányellenes háborúban. A riadi politika irányítóinak egy része meg akarta büntetni Moszkvát, amiért támogatta a szíriai kormányzatot az odaküldött külföldi zsoldosokkal folytatott küzdelmében.

Olvasás folytatása

A zsidók és az ukrán konfliktus

2014. március 18-án a „The Times of Israel” hasábjain olvashattuk[1]: az izraeli kormány mérlegeli annak a lehetőségét, hogy a megszállt palesztin területekről telepeseinek egy részét átirányítja – legalábbis időlegesen – Ukrajnába. Az új kijevi rezsim minderről arra hivatkozva állapodott meg, hogy a zsidókat történelemi szálak kapcsolják Ukrajnához, másrészt pedig Ukrajnának sürgősen katonai segítségre van szüksége Oroszországgal szemben. Ezt a fordulatot azok a genetikai kutatások készítették elő, amelyeket izraeli tudósok végeztek az európai, askenázi zsidóság eredetével kapcsolatosan.

Olvasás folytatása

Ukrajna felfegyverzése totális háborúhoz vezethet

A nukleáris korszak egyetlen elnöke sem járult hozzá olyan provokatív akciókhoz Oroszország határain, mint amilyenekre az elmúlt két évtizedben – de különösen az ukrán konfliktus kapcsán – sor került. Obama azonban nem követte elődeit, Harry Truman-t, Dwight Eisenhower-t, John F. Kennedy-t, Lyndon Johnson-t, Richard Nixon-t, Geralt Ford-ot, James Carter-t, Ronald Reagan-t, George H. Bush-t, Bill Clinton-t és Georg W. Bush-t, és szabad kezet adott kormányzatában a neokon héjáknak Oroszország provokálására. A Fehér Ház nem követelte meg, hogy legalább a legtekintélyesebb vezető tömegtájékoztatási intézmények tárgyilagosan informálják az amerikai közvéleményt.

Olvasás folytatása