Új Lautenbach-tervet Magyarországnak – Orbán Viktor és Matolcsy György figyelmébe

Magyarország a népesedési és gazdasági problémáit csak rendszerszintű, alapvető, mélyreható változásokkal tudja megoldani! Magyarországra átdolgozva az egykori német Lautenbach-tervet ez megvalósítható! A kivételesen erős parlamenti kétharmados többség pedig ehhez megadja a szükséges erőt! Orbán Viktor miniszterelnök és Matolcsy György jegybank-elnök figyelmébe ajánljuk a tanulmányt!

Ez a cikk 22 A4-es oldal, ezért letölthetővé tettük több különböző formátumban az alábbi linkeken:

– nyomtatható oldalszámozott PDF:
https://app.box.com/s/h7fuugpppkjpp0e39hfk4m30172m2pgs

– e-könyv olvasóra, .epub:
https://app.box.com/s/jyh4agl1mtxt4x973fzz5qwv0rnybo0g

– kindle-re, .mobi:
https://app.box.com/s/utu3jxf018x1l52f62r7rcrncdc4gxp3

EU-birodalom helyett új Lautenbach-tervet

dr. Wilhelm LautenbachA weimari Németország gazdasági minisztériuma akkori vezető szakértőjének, Dr. Wilhelm Lautenbachnak az elgondolásai szerint a hitelembargó alá helyezett Németország külföldi kölcsönök igénybevétele nélkül is beindíthatja gazdaságát. A német szakértő elgondolásának az volt az alapja, hogy a konkrét gazdasági feladathoz kötött produktív programra fordított állami pénzkibocsátás infláció nélkül teszi lehetővé az adott gazdasági feladat végrehajtását.

Akkor van szükség ilyen rendkívüli finanszírozási módszerre a gazdasági infrastruktúra bővítésére, a kutatásra és fejlesztésre, valamint a versenyképes innovációra, ha nem áll az állam rendelkezésére kellő nagyságú adóbevétel és olcsó, vagyis kis kamatozású külföldi tőke. Ehhez azonban olyan az Országgyűléstől és a Kormánytól nem független, hanem tőle nagyon is függő központi bankra van szükség, amely a kormányzat programjait olcsó jegybanki pénzzel finanszírozza. Lautenbach elgondolásai nyomán sikerült a nemzetiszocialista Németországnak rövid idő alatt 1 millió alá csökkentenie a 8 millió munkanélküli számát, mivel olcsó közpénzzel, valamint a kereskedelmi váltók széles körű alkalmazásával nagyarányú közmunkaprogramokat indított be. Ezek kivétel nélkül az értékelőállító termelő-gazdaságban folytak és felölelték kezdetben az autópályák építését, és más infrastrukturális programokat. Később már természetesen a fegyverkezés vette át a vezető szerepet.

A Lautenbach-féle gazdaságfejlesztés-, finanszírozási módszert azonban a II. Világháború után is sikeresen alkalmazták több országban.

A francia állami tervezési hatóság, amely De Gaulle tábornok elnöksége alatt érte el a legnagyobb befolyását, több száz szakértőt foglalkoztatott azért, hogy termelékenységet fokozó programokat dolgozzanak ki az érték-előállító fizikai (termelő) gazdaság számára. Ez alapozta meg a francia gazdaság fellendülését az 1960-as években, amely a jóléti állam alapja lett.

Ma, amikor a szolgáltató államról esik szó, amelynek persze legfőbb szolgáltatása az, hogy adó formájában beszedi a kamatot a magánpénz-monopólium tulajdonosai számára, nem árt emlékeztetni a következőkre: az említett franciaországi gazdasági fellendülés idején az állami gazdasági irányítás jelölte ki az olyan konkrét infrastrukturális programokat, mint például a gyors vasútvonalak és az atomerőművek építése. Másrészt kijelölte azokat a technológiai területeket, ahol optimálisak a feltételek a termelékenység fokozására. Az állam irányítása alatt álló központi bank, vagyis az államtól nem független francia Nemzeti Bank, ezekre a programokra maga bocsátotta ki a hiteleket, amelyeket azonban kizárólag a fizikai gazdaság termelékenységét fokozó, konkrétan megjelölt programokra lehetett csak felhasználni. Ezeknek a hosszúlejáratú hiteleknek a kamata mindössze 1-2% volt. Ezeket a hiteleket közvetlenül a francia Nemzeti Banktól lehetett felvenni. Ez a módszer csaknem azonos a Deutsche Bank 1989-ben meggyilkolt elnöke: Alfred Herrhausen által is javasolt finanszírozási megoldással. Ez az eljárás az 1984-ben alapított “Kreditanstalt für Wiederaufbau” – fejlesztési hiteleket nyújtó – állami pénzintézet működésére hasonlít, amely elsősorban a kis- és középvállalatokat finanszírozta, valamint a fejlődő országoknak nyújtott támogatást.

Egy másik megoldási mód szerint a Nemzeti Bank a kereskedelmi bankok és a takarékpénztárak számára biztosított pénzeszközöket.

Olvasás folytatása

Reklámok

A halálbüntetés privatizálása

A kozmopolita álhumanizmus ideológiájának a jóvoltából az egyénileg és szervezetten bűnözők privilégiuma lett a halálbüntetés illegális kiszabása ártatlan emberekre. A szervezett magánhatalom (amelynek a hálózatába tartoznak a különböző maffiajellegű szervezetek is) bűnözői és ítéletvégrehajtói abban a biztos tudatban gyilkolhatnak, hogy a közérdek és a közjó védelmére köteles közhatalom – az állam – legálisan sem veheti el azt tőlük, amit ők illegálisan már elvettek ártatlan embertársaiktól, minden egyes ember legnagyobb értékét, az életét.

Olvasás folytatása

Magyarország felsőosztálya – Charles Gati ügynök volt?

Ez az a társadalmi réteg, amelyről a tömegtájékoztatási intézményekben nem esik szó. Ez a felsőosztály irányítja a globálisan működő szervezett magánhatalom magyarországi hálózatát. Szociológiailag rendkívül nehéz, de nem lehetetlen körülhatárolni a Magyarországon működő magánhatalom társadalmi bázisát. A szervezett magánhatalom Magyarországon is rendelkezik olyan informális hálózatokkal, amelyek elérnek minden döntési szintet és hatalmi központot.

Olvasás folytatása

A budapesti bunraku (4. rész)

A szervezett magánhatalom színes utcai rendezvényei látható szereplőkkel és ’nem látható’ főszereplőkkel (4. rész)

„Demokrácia még van, de a jogállam már megszűnt.” Már többször is elhangzott országos TV műsorokban ez a vitatható és megtévesztő állítás. Nem az alkotmányos demokrácia szűnt meg Magyarországon 2010 után. Csupán a pénzhatalmi világelit által Magyarországra kényszerített ál-liberális selejt-alkotmány lett egy lényegesen korszerűbb, a közérdeket és a közjót szolgáló Alaptörvénnyel lecserélve. Az 1989-ben készült neoliberális alkotmány azért volt rendkívül kártékony, mert semmilyen akadályt nem gördített Magyarország kifosztásához, amely felülmúlta a második világháború okozta összes kárt és veszteséget.

Olvasás folytatása

A budapesti bunraku (3. rész)

A szervezett magánhatalom színes utcai rendezvényei látható szereplőkkel és ’nem látható’ főszereplőkkel (3. rész)

Vannak-e valódi civil szervezetek?

A transzatlanti térségben, Amerikában, Európában és Magyarországon is sok ezer NGO és más civil szervezet működik. Minden szervezet hatékony működéséhez azonban minimális anyagi bázisra van szükség. Ha ezt az anyagi bázist az adott szervezet tagjai önkéntes hozzájárulásukkal biztosítják, akkor ez a szervezet többé-kevésbé függetlennek tekinthető. Ha viszont ezeknek a polgári kezdeményezéseknek, mozgalmaknak, civil szerveződéseknek a szervezett magánhatalom különböző struktúrái, vagy pedig a szervezett közhatalom, az állam különböző szervezetei a finanszírozói, akkor már valódi civil szervezetről nem beszélhetünk.

Olvasás folytatása

A budapesti bunraku (2. rész)

A szervezett magánhatalom színes utcai rendezvényei látható szereplőkkel és ’nem látható’ főszereplőkkel (2. rész)

A szervezett magánhatalom és a korrupció

Szeretném néhány sorban megvilágítani az Y és Z generáció szabadságszerető tagjainak, hogy tudomásul kell venniük: a jelenlegi pénzuralmi világrendszerben minden társadalmat, minden államot egyszerre két hatalom irányít. Az egyik a szervezett magánhatalom, amely úgy működik, mint egy globális korporáció. Legfelső szintjén a stratégiai döntéseket mintegy 300 szupergazdag bankárdinasztia képviselői hozzák. Ez a 300 bankárdinasztia a tulajdonosa annak a 147 óriásbanknak és pénzintézetnek, amely viszont keresztbe-tulajdonlással 43 ezer transznacionális korporációt mondhat magáénak. A pénzuralmi rend felső szintjének a bázisát az az 1% alkotja, amelynek a lakosság 99% dolgozik. A felső szint közvetlen irányítása alá tartoznak a legfontosabb pénzintézetek, elsősorban az olyan központi bankok, mint a FED, a Bank of England, az EKB és a Bázelban működő BIS, a központi bankok központi bankja.

Olvasás folytatása

A budapesti bunraku (1. rész)

A szervezett magánhatalom színes utcai rendezvényei látható szereplőkkel és ’nem látható’ főszereplőkkel (1. rész)

A bunraku a japán bábművészet egyik ősi formája. Attól különbözik e művészet nyugati változataitól, hogy a bábokat mozgató művészek jelen vannak a színpadon, feketébe vannak öltözve, hogy a közönség azt képzelje, nem látja őket. A nézők, miközben azt színlelik, hogy nem tudják, kik mozgatják a bábokat, valójában az egész előadás alatt látják őket. Ilyen nemzetközi bunraku bábszínháznak lehetett tanúja az emberiség Egyiptomban, Líbiában, Szíriában és legutóbb Ukrajnában is. Most a magyarokra került a sor.

Olvasás folytatása