Az ukrán válság csapást mért az Európai Unióra

2014 végére világossá vált, hogy Ukrajna működésképtelensége olyan méreteket öltött, hogy ez nemcsak veszélyezteti az Európai Unió jólétét, de elősegíti annak felbomlását is. Az EU döntéshozói elbizonytalanodtak. A lengyelek és a baltiak – akik történelmi okokból a leginkább tartanak Oroszországtól – továbbra is kitartottak az Egyesült Államok oldalán. Az Európai Unión belül azonban egyre több olyan állam van, amely szeretné, ha Európa közeledne Oroszországhoz. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha együtt lép fel Csehország, Magyarország, Szlovákia, Görögország és Olaszország. Berlin és Párizs is kereste a Moszkvával kötött kompromisszum lehetőségét, de lehetőleg úgy, hogy ne vesszen össze Washingtonnal.

Olvasás folytatása

Reklámok

Történelmi fordulat: a kínai-orosz-iráni Eurázsi Hármas Antant

2015. április 16-tól 18-ig tartották meg a Moszkvai Nemzetközi Biztonsági Konferenciát (Moscow Conference on International Security, MCIS) az orosz főváros patinás Ukrajna Szállodájában. Több mint 70 ország képviselői, köztük NATO tagországok is részt vettek a tanácskozáson. A jelenlévő 15 védelmi-miniszter közül csak egy képviselt NATO tagállamot, Görögország védelmi-minisztere.

Olvasás folytatása

“Szabad Oroszország” – Terv az információs és lélektani hadviselésre (NATO-US-UK, 2015)

A NATO-US-UK katonai tanácsadóinak az útmutatásai alapján az Ukrán Különleges Szolgálatok elkészítették a „FREE RUSSIA – Plan of information and psychological operation” (Szabad Oroszország – Terv az információs és lélektani hadviselésre) elnevezésű programot, amely pontos eligazítást ad azoknak a Nyugat által létrehozott és finanszírozott „civilszervezetek” számára, amelyeknek a feladata egy színes-gyümölcsös-bársonyos álforradalom révén rendszerváltást kikényszeríteni Oroszországban.

Olvasás folytatása

A NATO Koordinációs-Tanácskozás irányelvei Ukrajna, Grúzia és Moldova számára

A Rigában tartott NATO koordinációs-tanácskozás (2015. február 19) irányelveket dolgozott ki Ukrajna, Grúzia és Moldova számára. Ezek megállapítják, hogy a Stratégiai Tömegtájékoztatás (Strategic Communication, StratCom) kapacitásának a növelése országról országra különbözik a belpolitikai helyzet eltérései miatt. Ukrajnában például a belső polgárháborús helyzet a meghatározó, míg Moldovában a kormányzat változása. Az is befolyásolja a helyzetet, hogy az adott ország az EU-hoz, vagy a NATO-hoz akar-e csatlakozni, vagy esetleg mindkettőhöz.   Mindhárom országnak azonban több hasonló kihívással is szembe kell néznie. Az egyik, hogy hiányzik a kormányok közti tömegtájékoztatási stratégia. A másik az erős nemzeti tömegtájékoztatás hiánya. A harmadik pedig az, hogy megnövekedett az orosz befolyást érvényesítők aktivitása mind a civilszervezetekben, a médiában, a politikai szférában és az egyházak életében is.

Olvasás folytatása

A Nyugat Putyintól akar szabadulni – NATO dokumentumok Oroszország felbomlasztására

2015. április 10-én a The Saker[1] álnevet használó elemző számos eredeti dokumentumhoz[2] jutott hozzá, amelyek Oroszországra és Ukrajnára vonatkoznak. A Nyugat már rutinszerűen használja a nemzetközi problémák megoldására az erre alkalmas országokat, felbérelt politikai csoportokat és fegyveres zsoldosokat, hogy ők végezzék el a ’piszkos munkát’. Putyin orosz elnök és rendszere is már régóta szálka az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a NATO irányítóinak a szemében. Tekintet nélkül arra, hogy ez jó vagy rossz, tény az, hogy Moszkva ellenzi az egypólusú világrendet és az úgynevezett nyugati értékek kizárólagosságát.

Olvasás folytatása

Az olasz miniszterelnök kitálal a Gládióról (1990. október 24)

Giulio Andreotti Olaszország kereszténydemokrata miniszterelnöke 1990. október 24-én az olasz társadalom és a világ közvéleménye elé tárta, hogy létezik egy olyan információs reagáló- és őrzővédő struktúra, amely rendelkezik titkos fegyverraktárakkal és tartalékos tisztekkel. Ennek a Gladio (kard) fedőnevet viselő titkos hadseregnek a létezése nagy politikai hullámokat vert nemcsak a római parlamentben, de egész Európában. E sorok írója azt a megbízatást kapta a Szabad Európa Rádió vezetésétől, hogy az egész Gladio-programot ismertesse a SZER különböző műsoraiban.

Olvasás folytatása

Kettőshatalom Ukrajnában: az ukrán Gládió kialakulása

„Minden hazugság volt, amit a kommunisták a kommunizmusról mondtak, viszont színtiszta igazságnak bizonyult, amit a kapitalizmusról állítottak” (Orosz-ukrán közmondás, amely az elmúlt évtizedben terjedt el)

Számos nyugat-európai ország kormányai – elsősorban az Egyesült Államok és titkosszolgálata a CIA – szövetkezve a NATO-val, titkos hadseregeket tartottak fenn. Ezek a többszörösen álcázott titkos fegyveres csoportok saját országaik területén saját polgáraik ellen követtek el merényleteket. Az volt a stratégiai elképzelés, hogy a titkosszolgálatok által irányított terrorista csoportok merényleteivel manipulálják a közvéleményt és ellenszenvessé tegyék a lakosság számára a baloldali kormányzásra való áttérést.

Olvasás folytatása

Kik viselnék egy újabb világháború költségeit?

Már kísérletet tettünk annak az elemzésére, hogy kik és miért érdekeltek egy helyi, illetve egy nagyobb méretű háború kirobbantásában. Arra a kérdésre azonban még nem válaszoltunk, hogy a globális hatalmi elit által kirobbantott háborúnak kik viselnék a költségeit. 2011-ben a világ katonai kiadásai elérték az 1738 milliárd dollárt, ami 138 milliárddal nagyobb, mint az azt megelőző évi. Az Egyesült Államok katonai kiadásai 711 milliárd dollárra rúgtak, amely a globális összeg 41%-kát teszi ki.

Olvasás folytatása

Halford J. Mackinder a világháborúkról

Az angol Halford Mackinder (1861-1947) a geopolitika és a geostratégia egyik megalapítója, 1919-ben azt írta “Democratic Ideals and Reality” című munkájában:

„A történelem nagy háborúi – az elmúlt négy évszázadban százévenként volt egy nagy háború – a nemzetek egyenlőtlen fejlődésének a közvetlen vagy közvetett következményei. A többi nemzethez viszonyított egyenlőtlen növekedés pedig nem teljesen az adott nemzet nagyobb tehetségének vagy energiájának tudható be. Inkább annak a következménye, hogy földgolyónk felszínén a termékenység és a stratégiai lehetőségek mindent összevetve aránytalanul oszlanak meg. Hacsak nem értelmezzük tévesen a földrajzi tényeket, akkor még tovább mehetünk és kijelenthetjük, hogy a szárazföldek és a tengerek, a termékenység és a természetes útvonalak elhelyezkedése már önmagukban is meghatározzák egyes birodalmak növekedését, s végül pedig elvezetnek egyetlen világbirodalom létrejöttéhez. Ha meg akarjuk valósítani a Népszövetség célját, hogy a jövőben többé ne legyen háború, akkor el kell ismernünk a földrajzi realitásokat és lépéseket kell tennünk befolyásuk csökkentésére.”

Olvasás folytatása

Mihail Gorbacsov: „A világ egy újabb Hidegháború küszöbén áll” (2014.11.09., Berlin)

2014. november 9-én, a berlini fal ledöntésének 25. évfordulója alkalmából a német fővárosban rendezett nemzetközi tanácskozáson Gorbacsov – volt szovjet pártfőtitkár valamint a Szovjetunió első és utolsó embere – ismételten azzal vádolta a Nyugatot, elsősorban az Egyesült Államokat, hogy az 1989-ben Moszkvának tett ígéreteket és szóbeli kötelezettségvállalásokat megszegte. A nyugati országok a Hidegháború vége és a Szovjetunió szétesése után szinte megrészegültek vélt győzelmüktől. Nem tudtak ellenállni annak, hogy hasznot húzzanak Oroszország gyengeségeiből.

Olvasás folytatása

Az amerikai sajtó Putyin beszédéről

A Washington Post 2014. október 24-én így fogalmazott:

„Világossá téve, hogy a Kremlnek nem áll szándékában visszakozni a Hidegháború óta legmélyebb orosz-nyugati válságtól, Vlagyimir Putyin orosz elnök egy szenvedélyes beszédben, amely az egyik legamerika-ellenesebb volt abban a 15 évben, amelyben ő volt Oroszország legfőbb vezetője, azzal vádolta pénteken az Egyesült Államokat, hogy megpróbálja átformálni az egész világot a saját hasznának megfelelően.”

Olvasás folytatása

Hatékonyak lehetnek-e az Oroszországgal szemben alkalmazott nyugati szankciók?

Paul Craig Roberts, aki már hosszabb ideje elemzi az Ukrajnában kialakult helyzetet, úgy látja, hogy Peking sem maradhat tétlen, mert Kína a washingtoni stratégák következő célpontja és hasonló bánásmódra számíthat. (paulcraigroberts.org; Washington’s War Against Russia — Paul Craig Roberts) Washington mindkét országot le akarja győzni: vagy belső konfliktus szításával, vagy háborúval.

Olvasás folytatása