Új Lautenbach-tervet Magyarországnak – Orbán Viktor és Matolcsy György figyelmébe

Magyarország a népesedési és gazdasági problémáit csak rendszerszintű, alapvető, mélyreható változásokkal tudja megoldani! Magyarországra átdolgozva az egykori német Lautenbach-tervet ez megvalósítható! A kivételesen erős parlamenti kétharmados többség pedig ehhez megadja a szükséges erőt! Orbán Viktor miniszterelnök és Matolcsy György jegybank-elnök figyelmébe ajánljuk a tanulmányt!

Ez a cikk 22 A4-es oldal, ezért letölthetővé tettük több különböző formátumban az alábbi linkeken:

– nyomtatható oldalszámozott PDF:
https://app.box.com/s/h7fuugpppkjpp0e39hfk4m30172m2pgs

– e-könyv olvasóra, .epub:
https://app.box.com/s/jyh4agl1mtxt4x973fzz5qwv0rnybo0g

– kindle-re, .mobi:
https://app.box.com/s/utu3jxf018x1l52f62r7rcrncdc4gxp3

EU-birodalom helyett új Lautenbach-tervet

dr. Wilhelm LautenbachA weimari Németország gazdasági minisztériuma akkori vezető szakértőjének, Dr. Wilhelm Lautenbachnak az elgondolásai szerint a hitelembargó alá helyezett Németország külföldi kölcsönök igénybevétele nélkül is beindíthatja gazdaságát. A német szakértő elgondolásának az volt az alapja, hogy a konkrét gazdasági feladathoz kötött produktív programra fordított állami pénzkibocsátás infláció nélkül teszi lehetővé az adott gazdasági feladat végrehajtását.

Akkor van szükség ilyen rendkívüli finanszírozási módszerre a gazdasági infrastruktúra bővítésére, a kutatásra és fejlesztésre, valamint a versenyképes innovációra, ha nem áll az állam rendelkezésére kellő nagyságú adóbevétel és olcsó, vagyis kis kamatozású külföldi tőke. Ehhez azonban olyan az Országgyűléstől és a Kormánytól nem független, hanem tőle nagyon is függő központi bankra van szükség, amely a kormányzat programjait olcsó jegybanki pénzzel finanszírozza. Lautenbach elgondolásai nyomán sikerült a nemzetiszocialista Németországnak rövid idő alatt 1 millió alá csökkentenie a 8 millió munkanélküli számát, mivel olcsó közpénzzel, valamint a kereskedelmi váltók széles körű alkalmazásával nagyarányú közmunkaprogramokat indított be. Ezek kivétel nélkül az értékelőállító termelő-gazdaságban folytak és felölelték kezdetben az autópályák építését, és más infrastrukturális programokat. Később már természetesen a fegyverkezés vette át a vezető szerepet.

A Lautenbach-féle gazdaságfejlesztés-, finanszírozási módszert azonban a II. Világháború után is sikeresen alkalmazták több országban.

A francia állami tervezési hatóság, amely De Gaulle tábornok elnöksége alatt érte el a legnagyobb befolyását, több száz szakértőt foglalkoztatott azért, hogy termelékenységet fokozó programokat dolgozzanak ki az érték-előállító fizikai (termelő) gazdaság számára. Ez alapozta meg a francia gazdaság fellendülését az 1960-as években, amely a jóléti állam alapja lett.

Ma, amikor a szolgáltató államról esik szó, amelynek persze legfőbb szolgáltatása az, hogy adó formájában beszedi a kamatot a magánpénz-monopólium tulajdonosai számára, nem árt emlékeztetni a következőkre: az említett franciaországi gazdasági fellendülés idején az állami gazdasági irányítás jelölte ki az olyan konkrét infrastrukturális programokat, mint például a gyors vasútvonalak és az atomerőművek építése. Másrészt kijelölte azokat a technológiai területeket, ahol optimálisak a feltételek a termelékenység fokozására. Az állam irányítása alatt álló központi bank, vagyis az államtól nem független francia Nemzeti Bank, ezekre a programokra maga bocsátotta ki a hiteleket, amelyeket azonban kizárólag a fizikai gazdaság termelékenységét fokozó, konkrétan megjelölt programokra lehetett csak felhasználni. Ezeknek a hosszúlejáratú hiteleknek a kamata mindössze 1-2% volt. Ezeket a hiteleket közvetlenül a francia Nemzeti Banktól lehetett felvenni. Ez a módszer csaknem azonos a Deutsche Bank 1989-ben meggyilkolt elnöke: Alfred Herrhausen által is javasolt finanszírozási megoldással. Ez az eljárás az 1984-ben alapított “Kreditanstalt für Wiederaufbau” – fejlesztési hiteleket nyújtó – állami pénzintézet működésére hasonlít, amely elsősorban a kis- és középvállalatokat finanszírozta, valamint a fejlődő országoknak nyújtott támogatást.

Egy másik megoldási mód szerint a Nemzeti Bank a kereskedelmi bankok és a takarékpénztárak számára biztosított pénzeszközöket.

Olvasás folytatása

Reklámok

Az éves nemzeti össztermék 30%-ka áramlik az EU-ba, miközben az onnan beérkező támogatások a nemzeti össztermék 1%-ka

Lóránt Károly közgazdász, számításai szerint, az Európai Unió sokkal több pénzt visz el a magyaroktól, mint amennyit ad. Az a tény, hogy 2004 és 2008 között nettó 30 milliárd euró jövedelemátutalás ment ki Magyarországról – miközben  ennek csak az egyhatoda érkezett hozzánk uniós támogatásként –, mutatja, hogy nem a demokráciáról, a szolidaritásról és a felzárkózásról van szó, amikor az államok feletti brüsszeli bürokrácia erőlteti a vertikális integrációt. Brüsszel így akarja véglegesíteni a periféria államainak a függőségét a centrumországoktól, garantálva a pénzhatalmi elit számára az extraprofitot.

Olvasás folytatása