Növekvő feszültség Washington és Peking között

2012-ben annak lehetünk tanúi, hogy a bizalmatlanság növekszik az Egyesült Államok és Kína viszonylatában is. A felemelkedőben lévő ázsiai óriás most már igényt tart arra, hogy elsőosztályú nagyhatalomként vegyék számításba. Peking sikeresen vészelte át az 1997-1998-as pénzügyi világválságot. Kína – túlszárnyalva Japánt – a világ második legnagyobb gazdaságává vált. Igényt tart most már arra, hogy második legyen a világpolitikában is. Kínában az Egyesült Államokat hosszútávon már hanyatló szuperhatalomnak tekintik.

Csupán az a kérdés, hogy hány évre van szükség ahhoz, hogy Kína az Egyesült Államok helyére léphessen. Kína nem adósodott el, mert saját kibocsátású, kínai munkával fedezett pénzzel működteti gazdaságát. Ebben a  rendszerben a hangsúly az értéket előállító reálgazdaságon van, és önálló monetáris rendszere miatt bizonyult Kína lényegesen életképesebbnek az enervált és dekadens Nyugatnál a pénzügyi összeomlás és a gazdasági világválság időszakában. A kínai vezetés a kínai gazdasági és modernizációs modellt az elgyöngült és kiürült nyugati demokrácia alternatívájának tekinti. Ily módon Kína mutatja azt a mintát, amelyet más fejlődő országok követhetnek. Arra hivatkoznak, hogy azok a fejlődő országok, amelyek bevezették a nyugati értékrendet és a nyugati demokráciákat utánzó politikai rendszereket, végül is gazdaságilag hanyatlanak és társadalmaik kaotikus viszonyok közé kerültek.

A kínaiak tehát úgy látják, hogy a hanyatló Egyesült Államok (illetve az a nyugati Pénzimpérium, amely mögötte áll), még mindig  globális hegemóniára törekszik. Mivel a Nyugat még mindig elég erős ahhoz, hogy megakadályozza olyan versenytársak kiemelkedését, mint Kína vagy a BRICS országok egyre szorosabban együttműködő közössége, ezért a Nyugatot meg kell akadályozni abban, hogy folytassa pénzügyi, gazdasági és katonai hatalmának kiterjesztését. Peking tehát mindent megtesz azért, hogy a katonai szövetség a Sanghaji Együttműködési Szervezet-en, a SCO-on keresztül minél erősebb legyen, és a BRICS országok pénzügyi-gazdasági-kereskedelmi együttműködése pedig elmélyüljön.

A nyugati Pénzimpérium, amelynek lényegében csak az izomzata az Egyesül Államok, azonban továbbra is arra törekszik, hogy jelenleg még meglévő globális hegemóniáját valamilyen formában megőrizze. Ha egy hatalom nem növekedik, hacsak stagnál, akkor már csökken és hanyatlik. Ezért a Pénzimpérium által vezérelt Nyugat kénytelen expanzionista politikát folytatni. Ez a politika most azt jelenti, hogy erősítenie kell az Európai-Uniót és a NATO-t. Az energiahordozókban szegény Európa számára biztosítania kell a biztonságos hozzáférést a világ kőolaj-és földgáz tartalékaihoz. Ebből a szempontból kulcsfontosságú Törökország, amely biztosíthatja a szállítási útvonalakat és katonailag is megmaradhat tartósan a Nyugat szövetségesének. A Nyugat stratégái arra számítottak, hogy az Arab Tavasz projekt nyomán több olyan arab demokrácia jön létre, amely a nyugati elvárások szerint működik. Ez a számításuk azonban tévesnek bizonyult.

Reklámok

A kínai hibrid és a Pénzimpérium

Kína önmagát olyan rendszernek tekinti, amelyben sikeresen működik a kínai sajátságokkal rendelkező szocializmus. A  „szocializmus kínai módra” olyan hibrid rendszer, amely számos vonatkozásban eredményesnek bizonyult. Ez olyan kemény neoliberális rendszer, amelyet a pekingi és sanghaji vezetőréteg a pártállami diktatúra eszközeivel objektíve a pénzuralmi világrend – a globális Pénzimpérium – fenntartása érdekében működtet. Kína eddig sikeresen kombinálta a pártállam diktatórikus fegyelmét (az erős államot) a gazdasági életben érvényesülő kapitalista vállalkozási szabadsággal. A kínai hibrid a fegyelem és szabadság szintézisének bizonyult, ahol a két ellentétes követelményrendszer szervesen egészítette ki egymást.

Olvasás folytatása

A Győzelem Napja megemlékezés egy új korszak kezdetét jelzi

A nyugati hatalmak hiába bojkottálták a moszkvai katonai parádét, ezzel nem tudták csökkenteni annak jelentőségét. A Győzelem Napja alkalmából rendezett jubileumi díszünnepséget az teszi történelmi eseménnyé, hogy kik voltak azok, akik részt vettek rajta. Hszi Csin-ping kínai elnök jelenléte és a kínai díszegységek részvétele a katonai felvonuláson, valamint a Kínai Haditengerészet hajóinak jelenléte Oroszország fekete-tengeri flottájánál azt az üzenetet közvetítette a világ felé, hogy Oroszország és a pénzhatalmi világelit uralma alatt álló Egyesült Államok küzdelmében Kína Oroszország mellé állt.

Olvasás folytatása

Az ukrán konfliktus és Kína

Az ukrán dráma főszereplője a pénzhatalmi világelit uralma alá került Egyesült Államok. Közvetlen célországa Oroszország, az igazi ellenfél pedig Kína. Azért kell rendszerváltást kikényszeríteni Moszkvában, hogy a pénzhatalmi világelit az ellenőrzése alá vonhassa, esetleg fel is darabolhassa Oroszországot. A jelenlegi egypólusú világrendet hosszútávon Kína szuperhatalommá válása veszélyezteti.

A szervezett magánhatalom legfontosabb agytrösztjének számító Council on Foreign Relations, CFR (Külkapcsolatok Tanácsa) 2015 áprilisában tette közzé „Az Egyesült Államok Kína felé irányuló nagy stratégiájának a felülvizsgálata” (Revising US Grand Strategy Toward China) című elgondolkodtató jelentését. Ezt a tanulmányt akár egy jövendő háború menetrendjének is tekinthetjük. A jelentést elkészítő Robert D. Blackwill és Ashley J. Tellis szorosan együttműködik az Egyesült Államok Külügyminisztériumával és számos más amerikai külpolitikai kutatóintézettel.

Olvasás folytatása

Az “Orosz-Kínai Kettőscsavarból” megszületett az Eurázsiai Birodalom

Kína 2015-ben már olyan nagyságrendben rendelkezik szabad pénzeszközökkel, hogy képes nagy volumenű külföldi projektek finanszírozására is. Ő látja el pénzzel a BRICS Fejlesztési Bankját, az Ázsiai Infrastruktúra Beruházási Bankot, valamint az Eurázsiai Gazdasági Övezetet és a Tengeri Selyemút Projektet. Ezt akár a második világháború után sikerrel alkalmazott Marshall-terv többszörösen nagyobb változatának is felfoghatjuk, amelyet azonban nem előzött meg katonai hódítás. A cél a szegényebb kereskedelmi partnerek gazdasági felemelése arra a szintre, hogy képesek legyenek kínai termékeket fogyasztani, a kínai szakértelem átvételére, továbbá a Kína által nyújtható szolgáltatások megvásárlására. A pekingi vezetés már tudja, hogy a gazdasági felemelkedéshez beruházásokat kell eszközölni, az infrastruktúrát kell kiépíteni, bővíteni kell a kereskedelmet és felsőszinten is ki kell képezni a fiatalokat. Ennek nyomán az adott ország kiemelkedik a szegénységből, kifejleszti saját termelési kapacitását. Ezzel szinkronban pedig egyre nő a Kína által felajánlott termékeknek és szolgáltatásoknak az értéke.

Olvasás folytatása

2014: Megszületett az Eurázsiai Világbirodalom

A Medve (Oroszország) és a Sárkány (Kína) egymásra találásával 2014-ben megszületett a világtörténelem legerősebb birodalma, amely ha szervesen integrálódik, olyan erőközponttá és hatalmi centrummá válhat, amelyet már nem lesz képes legyőzni a jelenleg a világhegemóniával rendelkező pénzhatalmi világelit. Tanúi lehetünk annak, hogy a rá nehezedő óriási nyomás ellenére is Oroszország felemelkedőben van és az Egyesült Államok, amely az elmúlt két évtizedben az egyközpontú világrend hegemón hatalma volt, hanyatló szakaszba lépett. Egyre több megfigyelő teszi fel a kérdést, hogy a pénzhatalmi világelit, amely ellenőrzés alatt tartja Washingtont, elszánja-e magát egy nagy háborúra, hogy megfordítsa Amerika hanyatlását és döntőcsapást mérjen kihívójára, a Medvére, még mielőtt az a Sárkánnyal összefogva olyan eurázsiai világhatalmat hoz létre, amely ha megerősödik, akkor többé már nincs esélye az egypólusú világrend megtartására.

Olvasás folytatása

Akar-e Kína találkozni Amerikával a „keskeny úton”?

Ha több ezer évre visszatekintünk, akkor láthatjuk, hogy amikor erős volt a központi hatalom Kínában, akkor a határain élő népeket az ellenőrzése alá vonta és a birodalomhoz csatolta. Ha meggyengült a központi hatalom Kínában, akkor a határain élő népek elszakadtak, függetlenné váltak. Kína a 20. században ismét olyan történelmi korszakba került, amelyben erős központi hatalom jött létre. A jelenlegi felemelkedő szakasz felgyorsult, amikor Teng Hsziao-ping sikeresen kombinálta a pártállami diktatórikus államrendszert a gazdasági erőknek nagyobb mozgásszabadságot biztosító piaci rendszerrel. Ez a hibrid politikai-gazdasági rendszer dinamikusnak bizonyult, mert eddig sikeresen ötvözte az állam által képviselt közérdeket a gazdaságban érvényesülő egyéni érdekekkel.

Olvasás folytatása