Rosztyiszláv Iscsenkó újabb átfogó elemzése az ukrán konfliktusról

Az ENSZ Közgyűlésének a szavazásain a tagállamok 60%-a nem támogatja az Egyesült Államokat. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy Oroszország oldalára álltak. Ezek az államok állítják elő a világ GDP-jének a 60%-kát és a világnépesség kétharmada él államhatáraikon belül, területük együttesen pedig a Föld felszínének a háromnegyedét teszi ki. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Oroszország több erőforrást tud a maga számára mobilizálni.

Ami az ukrán válságot illeti, az Egyesült Államoknak két taktikai lehetősége volt. Azt, amelyik az előnyösebbnek tűnt, kezdettől fogva alkalmazta. Olyan helyzetbe hozták Moszkvát, hogy választania kelljen egy rossz és egy még rosszabb megoldás között. Rá akarták kényszeríteni Oroszországot arra, hogy fogadjon el egy náci államot a határainál és ily módon óriási nemzetközi tekintélyveszteséget szenvedjen. Ha ezt elfogadja, akkor elveszíti szövetségeseinek bizalmát és támogatását, majd bizonyos idő múlva belülről és kívülről is sebezhetővé válik az Amerika-barát erők által a túlélés minden esélye nélkül.

Olvasás folytatása

Még mindig sorsdöntő lehet Moszkva és Berlin kapcsolatának alakulása

Ashton B. Carter amerikai védelmi-miniszter 2015. június 22-én Berlinben tárgyalt német kollégájával, Ursula von der Leyen asszonnyal. Carter kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem kíván visszatérni a hidegháborúhoz és nem is akar egy újabb konfliktust Oroszországgal. A gazdasági szankciók célja elhárítani az „orosz agressziót” Ukrajnában. A berlini fórumon Carter így fogalmazott:

„Nem akarjuk ellenséggé tenni Oroszországot, de ne legyen félreértés: meg fogjuk védeni szövetségeseinket és a szabályokon nyugvó nemzetközi rendet és azt a jövőt, amelyet ez biztosít a számunkra. Ellenállunk Oroszország akcióinak és arra irányuló kísérleteinek, hogy újra létrehozza a szovjet korszakra jellemző befolyási övezeteket.”

Olvasás folytatása

Az ENSZ 2015-ös májusi adatai az ukrajnai polgárháborúról

Az ENSZ 2015. május 15-i adatai szerint a Donyecki- és Luganszki Népköztársaság területén folyó harcokban több mint 6400-an haltak meg és 15 ezren sebesültek meg. Legkevesebb két millióan hagyták el otthonukat és közülük 800 ezren menekültek a környező országokba. Hivatalosan 660 ezren tartózkodnak Oroszországban és 81 ezren Fehéroroszországban. A menekültek egy kis része a kijevi kormány által ellenőrzött területeken talált menedéket.

Olvasás folytatása

Moszkva miért nem ismeri el a Donyecki- és Luganszki Népköztársaságot?

Nyikolaj Sztarikov – Oroszország Nagy Hazafias Pártjának vezetője, aki gyakran szerepel a moszkvai tévékben – nemcsak sikeres politikus, de népszerű médiaszemélyiség is. 2015. június 15-én kifejtette egy interjú során, hogy miért nem szolgálná Oroszország nemzeti és geopolitikai érdekeit, ha annektálná vagy nemzetközi jogilag elismerné a Donyecki- és Luganszki Népköztársaságot, mint önálló államot.

Olvasás folytatása

Mennyire független Ukrajna az államcsíny után?

2015. július 6-án The Saker számára figyelemre méltó dokumentumot[1] küldött egy Cassad Ezredes nevet használó blogger, aki tájékozottságával szerzett nevet magának. Egy levélről van szó, amelyet Richard J. Durbin amerikai szenátor küldött Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnöknek. A levelet teljes terjedelmében közöljük:

Olvasás folytatása

Terror-diktatúra helyett terror-demokrácia

A Szovjetunió felbomlása lehetővé tette a neokonzervatívok számára, hogy az amerikai kormányban átvegyék az irányítást. Röviden utalunk arra, hogy a neokonzervatívok meghatározó személyiségei korábban trockisták voltak. A trockizmus, mint ideológia, a permanens bolsevik forradalmat hirdette, azaz a kommunista rendszer, a proletárdiktatúra világméretű győzelméig tartó küzdelmet. Trockij a szervezett magánhatalom egyik frontembere volt, aki azt a megbízatást kapta a pénzhatalom legfőbb irányítóitól, hogy Oroszországot a kommunista diktatúra segítségével privatizálja a pénzkartell számára. Minden hatalom a diktatórikus államé, de magával az állammal a pénzkartell megbízottai rendelkeznek.

Olvasás folytatása

Porosenko alkotmányellenesnek tartja Janukovics elmozdítását

Porosenko ukrán elnök beadvánnyal fordult Ukrajna Alkotmánybíróságához, hogy az hivatalosan is ismerje el: a korábbi elnök – Viktor Janukovics – elmozdítása 2014 februárjában alkotmányellenes volt és ezért illegitim:

„Arra kérem a Bíróságot, nyilvánítsa alkotmányellenesnek azt a törvényt, amely megfosztotta elnöki címétől Viktor Janukovicsot.”

Porosenko kijelentését nyilvánosságra hozta az ukrán Alkotmánybíróság a honlapján. A jelenlegi ukrán elnök szerint az említett törvény megszegi az alkotmányt, amely úgy rendelkezik, hogy az ukrán elnököt védelmezi a jog és elnöki címe élete végéig megilleti. Hangsúlyozta, hogy a parlament a 2014 februárjában elfogadott törvénnyel aláásta az alkotmányosságot. Mindez azért elgondolkodtató, mert Porosenko maga is aktívan támogatta az EuroMaidan tüntetéseket 2013 novembere és 2014 februárja között Kijevben, amelyek végülis a kormány bukásához és Janukovics elmeneküléséhez vezettek.

Olvasás folytatása

A Győzelem Napja megemlékezés egy új korszak kezdetét jelzi

A nyugati hatalmak hiába bojkottálták a moszkvai katonai parádét, ezzel nem tudták csökkenteni annak jelentőségét. A Győzelem Napja alkalmából rendezett jubileumi díszünnepséget az teszi történelmi eseménnyé, hogy kik voltak azok, akik részt vettek rajta. Hszi Csin-ping kínai elnök jelenléte és a kínai díszegységek részvétele a katonai felvonuláson, valamint a Kínai Haditengerészet hajóinak jelenléte Oroszország fekete-tengeri flottájánál azt az üzenetet közvetítette a világ felé, hogy Oroszország és a pénzhatalmi világelit uralma alatt álló Egyesült Államok küzdelmében Kína Oroszország mellé állt.

Olvasás folytatása

Az ukrán konfliktus és Kína

Az ukrán dráma főszereplője a pénzhatalmi világelit uralma alá került Egyesült Államok. Közvetlen célországa Oroszország, az igazi ellenfél pedig Kína. Azért kell rendszerváltást kikényszeríteni Moszkvában, hogy a pénzhatalmi világelit az ellenőrzése alá vonhassa, esetleg fel is darabolhassa Oroszországot. A jelenlegi egypólusú világrendet hosszútávon Kína szuperhatalommá válása veszélyezteti.

A szervezett magánhatalom legfontosabb agytrösztjének számító Council on Foreign Relations, CFR (Külkapcsolatok Tanácsa) 2015 áprilisában tette közzé „Az Egyesült Államok Kína felé irányuló nagy stratégiájának a felülvizsgálata” (Revising US Grand Strategy Toward China) című elgondolkodtató jelentését. Ezt a tanulmányt akár egy jövendő háború menetrendjének is tekinthetjük. A jelentést elkészítő Robert D. Blackwill és Ashley J. Tellis szorosan együttműködik az Egyesült Államok Külügyminisztériumával és számos más amerikai külpolitikai kutatóintézettel.

Olvasás folytatása

Az ukrán válság csapást mért az Európai Unióra

2014 végére világossá vált, hogy Ukrajna működésképtelensége olyan méreteket öltött, hogy ez nemcsak veszélyezteti az Európai Unió jólétét, de elősegíti annak felbomlását is. Az EU döntéshozói elbizonytalanodtak. A lengyelek és a baltiak – akik történelmi okokból a leginkább tartanak Oroszországtól – továbbra is kitartottak az Egyesült Államok oldalán. Az Európai Unión belül azonban egyre több olyan állam van, amely szeretné, ha Európa közeledne Oroszországhoz. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha együtt lép fel Csehország, Magyarország, Szlovákia, Görögország és Olaszország. Berlin és Párizs is kereste a Moszkvával kötött kompromisszum lehetőségét, de lehetőleg úgy, hogy ne vesszen össze Washingtonnal.

Olvasás folytatása

Történelmi fordulat: a kínai-orosz-iráni Eurázsi Hármas Antant

2015. április 16-tól 18-ig tartották meg a Moszkvai Nemzetközi Biztonsági Konferenciát (Moscow Conference on International Security, MCIS) az orosz főváros patinás Ukrajna Szállodájában. Több mint 70 ország képviselői, köztük NATO tagországok is részt vettek a tanácskozáson. A jelenlévő 15 védelmi-miniszter közül csak egy képviselt NATO tagállamot, Görögország védelmi-minisztere.

Olvasás folytatása

Mi valójában Putyin Ukrajna-stratégiája?

Putyin 15 év óta van hatalmon, és a nehéz belső és külső körülmények ellenére sikerült maximalizálnia a kormányzat, a törvényhozó testület és még a helyi hatóságok működésének a hatékonyságát is. Putyin politikája egyértelműen arra törekedett, hogy az általa létrehozott rendszert teljessé tegye, stabilizálja és biztosítsa működésének és fennmaradásának a folyamatosságát. Egyetlen politikus sem maradhat hatalmon örökké, ezért rendkívül fontos a politikai folyamatosság biztosítása, tekintet nélkül arra, hogy ki az, aki hatalomra kerül. A kulcskérdés a rendszer stabilitásának a fennmaradása és működésének a folyamatossága.

Olvasás folytatása

Rosztyiszláv Iscsenko: Az ukrán konfliktus nem Ukrajnáról szól, hanem egész bolygónk sorsáról

Rosztyiszláv Iscsenko ukrán politológus, a kijevi Rendszerszerű- és Prognózis Kutatási Központ elnöke, 2015. április 22-én átfogóan elemezte Oroszország geostratégiai pozícióját. Arra az eredményre jutott, hogy ez a konfliktus nem Ukrajnáról szól, hanem egész bolygónk sorsáról. Éppen ezért nincs „novorosszijai”, vagy „ukrajnai” megoldás a válságra. Valójában az Egyesült Államok és Oroszország folytat életre-halálra szóló küzdelmet, amelynek a kimenetele az egész emberiség sorsára ki fog hatni.

Olvasás folytatása