Közel a harmadik világháború?

Nem lehet kizárni egy harmadik világháború lehetőségét.  Ezért higgadtan kell elemezni  a rendelkezésre álló tényeket, a háború lehetséges résztvevőit, a szemben álló táborokat és katonai szövetségeket, valamint az államok feletti hatalmi tényezők érdekeit. Fel kell mérni a szemben álló felek stratégiai érdekit a rendelkezésükre álló gazdasági és katonai potenciált. Mérlegelni kell egy ilyen alternatíva esetén milyen lehetőségek állnak az emberiség rendelkezésére a túléléshez, melyek az előre látható szükségszerűségek és valószínűségek.

Olvasás folytatása

Reklámok

Növekvő feszültség Washington és Peking között

2012-ben annak lehetünk tanúi, hogy a bizalmatlanság növekszik az Egyesült Államok és Kína viszonylatában is. A felemelkedőben lévő ázsiai óriás most már igényt tart arra, hogy elsőosztályú nagyhatalomként vegyék számításba. Peking sikeresen vészelte át az 1997-1998-as pénzügyi világválságot. Kína – túlszárnyalva Japánt – a világ második legnagyobb gazdaságává vált. Igényt tart most már arra, hogy második legyen a világpolitikában is. Kínában az Egyesült Államokat hosszútávon már hanyatló szuperhatalomnak tekintik.

Csupán az a kérdés, hogy hány évre van szükség ahhoz, hogy Kína az Egyesült Államok helyére léphessen. Kína nem adósodott el, mert saját kibocsátású, kínai munkával fedezett pénzzel működteti gazdaságát. Ebben a  rendszerben a hangsúly az értéket előállító reálgazdaságon van, és önálló monetáris rendszere miatt bizonyult Kína lényegesen életképesebbnek az enervált és dekadens Nyugatnál a pénzügyi összeomlás és a gazdasági világválság időszakában. A kínai vezetés a kínai gazdasági és modernizációs modellt az elgyöngült és kiürült nyugati demokrácia alternatívájának tekinti. Ily módon Kína mutatja azt a mintát, amelyet más fejlődő országok követhetnek. Arra hivatkoznak, hogy azok a fejlődő országok, amelyek bevezették a nyugati értékrendet és a nyugati demokráciákat utánzó politikai rendszereket, végül is gazdaságilag hanyatlanak és társadalmaik kaotikus viszonyok közé kerültek.

A kínaiak tehát úgy látják, hogy a hanyatló Egyesült Államok (illetve az a nyugati Pénzimpérium, amely mögötte áll), még mindig  globális hegemóniára törekszik. Mivel a Nyugat még mindig elég erős ahhoz, hogy megakadályozza olyan versenytársak kiemelkedését, mint Kína vagy a BRICS országok egyre szorosabban együttműködő közössége, ezért a Nyugatot meg kell akadályozni abban, hogy folytassa pénzügyi, gazdasági és katonai hatalmának kiterjesztését. Peking tehát mindent megtesz azért, hogy a katonai szövetség a Sanghaji Együttműködési Szervezet-en, a SCO-on keresztül minél erősebb legyen, és a BRICS országok pénzügyi-gazdasági-kereskedelmi együttműködése pedig elmélyüljön.

A nyugati Pénzimpérium, amelynek lényegében csak az izomzata az Egyesül Államok, azonban továbbra is arra törekszik, hogy jelenleg még meglévő globális hegemóniáját valamilyen formában megőrizze. Ha egy hatalom nem növekedik, hacsak stagnál, akkor már csökken és hanyatlik. Ezért a Pénzimpérium által vezérelt Nyugat kénytelen expanzionista politikát folytatni. Ez a politika most azt jelenti, hogy erősítenie kell az Európai-Uniót és a NATO-t. Az energiahordozókban szegény Európa számára biztosítania kell a biztonságos hozzáférést a világ kőolaj-és földgáz tartalékaihoz. Ebből a szempontból kulcsfontosságú Törökország, amely biztosíthatja a szállítási útvonalakat és katonailag is megmaradhat tartósan a Nyugat szövetségesének. A Nyugat stratégái arra számítottak, hogy az Arab Tavasz projekt nyomán több olyan arab demokrácia jön létre, amely a nyugati elvárások szerint működik. Ez a számításuk azonban tévesnek bizonyult.

A kínai hibrid és a Pénzimpérium

Kína önmagát olyan rendszernek tekinti, amelyben sikeresen működik a kínai sajátságokkal rendelkező szocializmus. A  „szocializmus kínai módra” olyan hibrid rendszer, amely számos vonatkozásban eredményesnek bizonyult. Ez olyan kemény neoliberális rendszer, amelyet a pekingi és sanghaji vezetőréteg a pártállami diktatúra eszközeivel objektíve a pénzuralmi világrend – a globális Pénzimpérium – fenntartása érdekében működtet. Kína eddig sikeresen kombinálta a pártállam diktatórikus fegyelmét (az erős államot) a gazdasági életben érvényesülő kapitalista vállalkozási szabadsággal. A kínai hibrid a fegyelem és szabadság szintézisének bizonyult, ahol a két ellentétes követelményrendszer szervesen egészítette ki egymást.

Olvasás folytatása

Hogyan látja a szemben álló katonai táborokat egy pakisztáni tábornok?

Nadir Mir nyugalmazott pakisztáni dandártábornok 2012. március 27-én az EU Times-ban publikált írásában azt állítja, hogy az emberiség már 2012-ben a harmadik világháború közvetlen közelébe sodródott (iráni-izraeli konfliktus). Az első világháború tüzérségi összecsapási, a második világháború páncélos ütközetei elhalványulnak ahhoz képest, ami az emberiségre vár, ha nem sikerül megakadályoznia egy harmadik világháború kirobbanását.

Az amerikai globalisták (a neokonzervatívok, a katonai-ipari-komplexumhoz tartozó érdekcsoportok és a pénzuralmi körök) által irányított NATO továbbra is uralni akarja a világot annak ellenére, hogy katasztrofális vereséget szenvedett Afganisztánban és Irakban.

Nemcsak arról van szó, hogy a Nyugat világuralma kérdőjeleződött meg, hanem arról is, hogy teljesen megváltozhat a világtörténelem menete. A világtengeri hajózás korszakának beköszöntésével, a tudományos felfedezésekkel, az iparosodással, a politikai forradalmakkal, a gyarmatosítással, a műszaki-technikai felemelkedéssel a világ a nyugati hatalmak uralma alá került. A Brit Világbirodalom, Napóleon Franciaországa, Hitler Németországa és legutóbb az Egyesült Államok valamennyien a Nyugat világuralmi igényét szolgálták. Most azonban a Nyugat hanyatlásnak indult. Az Egyesült Államok, mint szuperhatalom, a tömeges ipari termelés hazája, gazdaságilag stagnál és gyorsan hanyatlik. Az Európai Unió is saját gazdasági nyomorúságával van elfoglalva. Egyes európaiak és amerikaiak számára az a természetes folyamat, hogy Németország vezesse Európát, eddig elfogadhatatlannak bizonyult. Más okok mellett a két világháborút azért vívták, hogy megfosszák Németországot az őt jogosan megillető helytől. Ma is készülőben van egy Európán belüli konfliktus. Amerika és a NATO szövetségének pedig Oroszország és Kína szövetkezésével kell szembenéznie.

Olvasás folytatása

Miért fontos Szíria Oroszország és Irán számára?

Assad szír elnök jelentette ki (The Jerusalem Post 2010. május 25.), hogy a globális erőviszonyokban változás következett be. Egy új geopolitikai alternatíva bontakozott ki Szíria, Irán, Oroszország és Törökország együttműködésével. Ennek alapját a világ központi térségében lévő közös érdekek alkotják. Ennek az új integrációnak volt az egyik kifejeződése, hogy Teherán 2010 szeptemberében támogatta azokat a hadgyakorlatokat, amelyekben kínai és török légi-egységek vettek részt, s amelyek keretében a kínai légierő gépei használhatták az iráni katonai támaszpontokat. Itt az bír különleges jelentőséggel, hogy Irán megengedte légibázisainak a használatát kínai harci-gépek számára.

Moszkva és Teherán azért támogatja kitartóan Damaszkuszt, mert számukra nagyon lényeges geopolitikai érdekek forognak kockán. Valójában az Eurázsia feletti hegemónia kérdéséről van szó. Ha Szíriát sikerült destabilizálni, akkor az megkönnyíti a Teherán elleni fellépést. A Nyugat partnerévé téve  Iránt be lehetne vonni az Oroszország és Kína ellen kialakult katonai táborba.

Moszkva továbbra is szabadon akarja használni szövetségese – Szíria – tengeri kikötőit. Ezen túlmenően Oroszország ellenzi, hogy elveszítse a Szírián keresztül haladó energiaszállító útvonalakat, amelyek összekötik a Kaszpi-tenger medencéjét a Földközi-tengerrel. Ha Szíria a Nyugat érdekszférájába kerül, akkor ezeket a geopolitikailag fontos útvonalakat át kell csoportosítani. Ez sértené Irán érdekeit is, mert Szírián és Libanonon keresztül közvetlenül lehetne kőolajat szállítani a Perzsa-öbölből a földközi-tengeri kikötőkbe.

A világ helyzete a XXI. század elején

A pénzhatalmi világelit – amelynek szerves részét alkotja a japán uralkodóréteg és az afroázsiai, valamint a latin-amerikai országokat velük együtt kizsákmányoló helyi kozmopolita és komprádor kollaboránsok – olyan pénzügyi és gazdasági rendszert hozott létre, amely világszinten átcsoportosította az egész emberiség vagyonát.

A világelit által létrehozott komplex és hatékonyan működő rendszer Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, vagyis az Első Világban, lehetővé tette az elit számára a munkaerő intenzív kizsákmányolását. Ugyanez a rendszer Kínában, a Szovjetunió utódállamaiban, valamint az egykori szocialista világrendszerhez tartozó országokban – vagyis a Második Világban – biztosította a munkaerőnek a még intenzívebb kizsákmányolását.

A Harmadik Világban lehetővé tette a hatalmi elitek számára a parasztság, a bennszülött közösségek és városlakók erőforrásainak az elvételét, a Negyedik Világban pedig faji háborúk egész sorozatának a megindítását a legszegényebb népek ellen. A brutális vagyonszerző háborúk óriási mértékben hozzájárultak az európai és észak-amerikai uralkodó osztályok gazdagodásához. Az eddigi fosztogató és népirtó háborúk között is a legvészjóslóbbnak most folyik az előkészítése. A pénzhatalmi világelit szó szerint meg akar szabadulni a legszegényebbektől, akikre már nincs szüksége ahhoz, hogy tovább halmozza, centralizálja és koncentrálja a rendelkezésére álló vagyont.

Olvasás folytatása

Még mindig sorsdöntő lehet Moszkva és Berlin kapcsolatának alakulása

Ashton B. Carter amerikai védelmi-miniszter 2015. június 22-én Berlinben tárgyalt német kollégájával, Ursula von der Leyen asszonnyal. Carter kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem kíván visszatérni a hidegháborúhoz és nem is akar egy újabb konfliktust Oroszországgal. A gazdasági szankciók célja elhárítani az „orosz agressziót” Ukrajnában. A berlini fórumon Carter így fogalmazott:

„Nem akarjuk ellenséggé tenni Oroszországot, de ne legyen félreértés: meg fogjuk védeni szövetségeseinket és a szabályokon nyugvó nemzetközi rendet és azt a jövőt, amelyet ez biztosít a számunkra. Ellenállunk Oroszország akcióinak és arra irányuló kísérleteinek, hogy újra létrehozza a szovjet korszakra jellemző befolyási övezeteket.”

Olvasás folytatása

Moszkva miért nem ismeri el a Donyecki- és Luganszki Népköztársaságot?

Nyikolaj Sztarikov – Oroszország Nagy Hazafias Pártjának vezetője, aki gyakran szerepel a moszkvai tévékben – nemcsak sikeres politikus, de népszerű médiaszemélyiség is. 2015. június 15-én kifejtette egy interjú során, hogy miért nem szolgálná Oroszország nemzeti és geopolitikai érdekeit, ha annektálná vagy nemzetközi jogilag elismerné a Donyecki- és Luganszki Népköztársaságot, mint önálló államot.

Olvasás folytatása

Mennyire független Ukrajna az államcsíny után?

2015. július 6-án The Saker számára figyelemre méltó dokumentumot[1] küldött egy Cassad Ezredes nevet használó blogger, aki tájékozottságával szerzett nevet magának. Egy levélről van szó, amelyet Richard J. Durbin amerikai szenátor küldött Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnöknek. A levelet teljes terjedelmében közöljük:

Olvasás folytatása

A görög pénzügyi válság rejtett okai

2007-től 2009-ig a nemzetközi bankrendszer irányítói (elsősorban Amerikából) elhelyeztek az európai bankrendszerben 5087 milliárd euró nagyságrendben mérgezett, azaz eladhatatlan értékpapírokat “toxic assets“, amelyek a spekulációs buborékok révén keletkeztek és fokozatosan eladhatatlan bankeszközökké, értékpapírokká váltak. A bankok túlnyomó része emiatt csaknem valamennyi európai országban fizetésképtelenné vált.

Olvasás folytatása

A Győzelem Napja megemlékezés egy új korszak kezdetét jelzi

A nyugati hatalmak hiába bojkottálták a moszkvai katonai parádét, ezzel nem tudták csökkenteni annak jelentőségét. A Győzelem Napja alkalmából rendezett jubileumi díszünnepséget az teszi történelmi eseménnyé, hogy kik voltak azok, akik részt vettek rajta. Hszi Csin-ping kínai elnök jelenléte és a kínai díszegységek részvétele a katonai felvonuláson, valamint a Kínai Haditengerészet hajóinak jelenléte Oroszország fekete-tengeri flottájánál azt az üzenetet közvetítette a világ felé, hogy Oroszország és a pénzhatalmi világelit uralma alatt álló Egyesült Államok küzdelmében Kína Oroszország mellé állt.

Olvasás folytatása

Az ukrán konfliktus és Kína

Az ukrán dráma főszereplője a pénzhatalmi világelit uralma alá került Egyesült Államok. Közvetlen célországa Oroszország, az igazi ellenfél pedig Kína. Azért kell rendszerváltást kikényszeríteni Moszkvában, hogy a pénzhatalmi világelit az ellenőrzése alá vonhassa, esetleg fel is darabolhassa Oroszországot. A jelenlegi egypólusú világrendet hosszútávon Kína szuperhatalommá válása veszélyezteti.

A szervezett magánhatalom legfontosabb agytrösztjének számító Council on Foreign Relations, CFR (Külkapcsolatok Tanácsa) 2015 áprilisában tette közzé „Az Egyesült Államok Kína felé irányuló nagy stratégiájának a felülvizsgálata” (Revising US Grand Strategy Toward China) című elgondolkodtató jelentését. Ezt a tanulmányt akár egy jövendő háború menetrendjének is tekinthetjük. A jelentést elkészítő Robert D. Blackwill és Ashley J. Tellis szorosan együttműködik az Egyesült Államok Külügyminisztériumával és számos más amerikai külpolitikai kutatóintézettel.

Olvasás folytatása

Történelmi fordulat: a kínai-orosz-iráni Eurázsi Hármas Antant

2015. április 16-tól 18-ig tartották meg a Moszkvai Nemzetközi Biztonsági Konferenciát (Moscow Conference on International Security, MCIS) az orosz főváros patinás Ukrajna Szállodájában. Több mint 70 ország képviselői, köztük NATO tagországok is részt vettek a tanácskozáson. A jelenlévő 15 védelmi-miniszter közül csak egy képviselt NATO tagállamot, Görögország védelmi-minisztere.

Olvasás folytatása