Drábik János: Izrael Békés Atombombái 3./3. rész

Dr. Drábik János — Az oroszellenes propaganda:
Trump és Putyin csúcstalálkozója Helsinkiben

Az Egyesült Államokban a főhatalmat informálisan gyakorló Deep State és a pénzuralmi elit tulajdonában lévő elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatás szánalmas hisztériát csapott Trump ellen a Helsinki csúcstalálkozó kapcsán. Olyan badarságokkal vádolta a hivatalban lévő legitim elnököt, hogy félénk és puhány ember, egy áruló, aki Putyin markában van. A hisztérikus propaganda kampány lényege az volt, hogy Trump egy ördögi fajzat, aki eladta az Egyesült Államokat az ügyeletes sátánnak, Putyinnak.

A neokon ráolvasás szerint Trump elárulta az amerikaiakat és mindaz, ami szent és sérthetetlen a számukra az végveszélybe került. Az, hogy Trump leült tárgyalni Putyinnal az csaknem a világvége. Nyilvánvaló, hogy egy mesterségesen felfújt gyűlöletkampányról volt szó, amely mind Trump, mind Oroszország ellen irányult. Nemcsak Trump-ot, mint embert, mint politikust támadták, hanem Trump-ot, mint az Egyesült Államok hivatalban lévő legitim elnökét.

A 2001. szeptember 11.-e utáni háborúkat és a globális terrorizmus elleni kampányt igen sok amerikai fenntartással fogadta. Abban azért volt egyetértés, hogy „csapatainkat támogatjuk”, hiszen mégiscsak a mi fiainkról és lányainkról van szó. Az amerikaiak bírálták az értelmetlen és költséges háborúkat, de sohasem fordultak az Egyesült Államok fegyveres erői, mint intézmény ellen.

Trump a finn fővárosban nem kötött semmilyen megállapodást Putyinnal. Mégis azt a csúcstalálkozót, amely csak a két szuperhatalom megromlott kapcsolatának a javítását célzó baráti közeledésnek tekinthető, a legagresszívabb módon szidalmazták és Amerika érdekei elárulásának minősítették.

Joggal merül fel a kérdés nemcsak az amerikaiakban, de az európaiakban is, hogy milyen politika lenne az, amely kielégítené az Amerikát informálisan irányító államok feletti illegitim kormányzat igényeit és elnyerné az irányításuk alatt álló Deep State jóváhagyását? Mit kellett volna tennie Trumpnak Putyinnal Helsinkiben? Vagy az orosz elnöknek Trump-pal? Talán pókerezniük vagy golfozniuk kellett volna bizalmas kettesben? Az államok feletti globalista elit tulajdonában lévő tömegtájékoztatás egyébről sem tudott írni, mint az amerikai elnök alkotmányos felelősségvonásáról, hazaárulásról és hasonló badarságokról. Alig akadt olyan tisztességes újságíró és médiaszemélyiség, aki a tömegesen prostituálódott sajtónak ezt a lincselő csőcselékre jellemző hangnemét elutasította volna.

Ez a neokonzervatív háborúcsinálók stílusára jellemző, úgynevezett ’duplázás’, amely a Black Jack nevű kártyajátékból került át a politikai nyelvezetbe. A tömegtájékoztatásban, akkor alkalmazzák a duplázás (double-down) stratégiát, ha a politikai szereplők szembesülnek egy letagadhatatlan hazugsággal és további hazudozásra kényszerülnek. Duplázás esetén a politikus nem vonja vissza lelepleződött hazugságát, hanem helyette azt egy még nagyobb hazugsággal próbálja igazolni.

Ez a taktika egy hatalommal bíró és elvi alapokon álló ellenféllel szemben nem használható. Ugyanakkor meglepő sikereket hozhat egy gyenge és gerinctelen ellenféllel szemben. Az államok feletti pénzuralmi elit tulajdonában lévő tömegtájékoztatás már hosszú ideje a Deep State – a színfalak mögötti titkos és illegitim magánállam – szolgálatában áll. A Trump elnök elleni rosszindulatú és korlátolt retorika azonban túl messze ment és megközelítette azt a pontot, ahonnan már visszafordíthatatlan.

Egyre többen gondolják úgy, hogy az Egyesült Államokban egy történelmi korszaknak a végét jelzi az, hogy a törvényesen megválasztott elnököt nyíltan illegitimnek tüntetik fel. Ennek viszont az a következménye, hogy az a választási rendszer is illegitim, amely őt a hatalomra juttatta. Ez mélyen sérti azokat a választókat is, akik Trump-ra szavaztak. Az államok feletti globális birodalom és az ő szolgálatában álló tömegtájékoztatás ezzel élesen megosztotta az amerikai társadalmat és kibékíthetetlenül szembeállította annak két részét.

A neokon háborúcsináló elit lényegében a hagyományos amerikai politikai rendszert akarja alapjaiban megváltoztatni. A törvényhozás, a Washington-i Kongresszus is bűnrészes, mert ténylegesen szembefordult a végrehajtó hatalom irányítójával, az elnökkel, ami megnyilvánul abban is, hogy folyamatosan akadályozza Trump-ot, hogy élhessen az alkotmányban biztosított jogaival. Ezek közé tartozik a külpolitika irányítása is.

Trump meg akarta hívni Putyint Washingtonba, mire Nancy Pelosi, a Képviselőház demokrata párti kisebbségi frakciójának a vezetője úgy nyilatkozott: „Az az elképzelés, hogy egy zsarnok jöjjön Washingtonba Trump elnök meghívására, minden képzeletet felülmúl. Putyin folyamatos támadásai választásaink és a nyugati demokráciák ellen, továbbá illegális akciói a Krím-félszigeten és Ukrajna más részein, kemény és egységes elítélést követelnek a nemzetközi közösségtől, nem pedig egy fontos személynek szóló meghívást fővárosunkba. Trump elnök beijedt hízelgése Putyin irányába, zavarba hozó és komoly fenyegetés demokráciánkra.” Pelosi még azt is hozzátette: kétpárti közös tanácskozást kell tartani a Kongresszusban, ahol egyértelművé kell tenni, hogy soha nem fognak meghívni egy olyan banditát, mint Putyin, hogy beszédet intézhessen az Egyesült Államok Kongresszusához.

Nancy Pelosi, Chuck Schumer, Lindsey Graham és a hozzá hasonlóak, Paul Craig Roberts szerint valamennyien a katonai/biztonsági komplexum fizetett emberei. Ehhez nem kell más bizonyíték, mint megnézni, hogy kik és mennyi hozzájárulást adnak a választási kampányaikhoz. A katonai/biztonsági komplexum évente ezermilliárd dollár költségvetést biztosít magának Washingtontól, amihez még hozzájönnek a CIA front-szervezeteitől és a kábítószer kereskedelemből származó hatalmas összegek, amelyekből biztosítva van a szenátorok és a képviselők megvásárlása, miközben a hanyag és nemtörődöm amerikai szavazók azt hiszik, hogy ők választanak. 

Emiatt az amerikaiaknak nincs politikai képviseletük, ehelyett olyan hazugságokkal árasztják el őket, amelyeknek egyetlen célja a véget nem érő háborúk és konfliktusok igazolása. Eisenhower elnök még katonai/ipari komplexumról beszélt, ma már a katonai/biztonsági komplexum a használatos kifejezés. Eisenhower figyelmeztetését az amerikaiak nem vették komolyan. Ma az a helyzet, hogy a katonai/biztonsági komplexumnak rendkívül nagy szüksége van egy hiteles ellenségre. Egy félelmetes ügyeletes Mumusra, amely természetesen nukleáris fegyverekkel is rendelkezik. A katonai/biztonsági komplexum az államok feletti szervezett magánhatalomnak egy fontos része és az ő frontembereik voltak Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama is. E három elnöknek a kormányzata mindent megtett azért, hogy Oroszországot egy félelmetes ellenségnek tupirozza fel.

Paul Craig Roberts azt is állítja[1], hogy mind Trump-ot, mind Putyint meg lehet gyilkolni és valójában ez az, amit Pelosi, Schumer, Lindsey Graham és mások kijelentései sugalmaztak. A szervezett magánhatalom tulajdonában lévő sajtó pedig, mint egy propaganda minisztérium, felerősített. Roberts szerint Trump-ot meg lehet ölni vagy egy politikai államcsínnyel eltávolítani, arra hivatkozva, hogy kiárusította Amerikát Oroszországnak.

Putyint is el lehet távolítani az élők sorából, hiszen az orosz kormányzat megengedi, hogy a CIA befolyása alatt álló NGO-k működjenek Oroszország szerte. A nyugati tulajdonban lévő tömegtájékoztatás is jelen van orosz földön és az atlanticista integrácionalisták támogatását élvezi. Roberts ezt Washington ’Ötödik Hadoszlopának’ nevezi, akik közül nem kevesen Putyin saját kormányában is jelen vannak.

Sok amerikai nem tudja azt, hogy Trump elnök valójában veszélyes kihívást jelent a katonai/biztonsági komplexum neokon agytrösztje számára és harcban áll vele. Ez a csoport a neokonzervatívokkal, a demokrata párttal, a propagandistává vált tömegtájékoztatással leplezetlenül Trump megbuktatására törekszik azért, hogy a pénzuralmi elit és korrupt kiszolgálói megtartsák a hatalmukat és megvédjék azt a katonai költségvetést, amelyből finanszírozni tudják a választásokat.

Roberts arra is kitér, hogy ma már nincs olyan amerikai intézmény – kormányzati vagy magán -, amelyben meg lehet bízni. A Watergate botrány mintájára Russiagate-nek elkeresztelt hírlapi kacsa valójában a katonai biztonsági komplexum tagjainak: John Brennen-nek, Comey-nak, Rosenstein-nek a kitalálása. Az volt a célja, hogy Trump elnököt lejárassa, egyrészt azért, hogy megakadályozza a kapcsolatok normalizálását Oroszországgal, másrészt azért, hogy eltávolítsa a politikai életből Trump-nak a programját, amely a neokon agytröszt programjának az alternatívája lehet és, amelyet a demokrata párt képvisel.

Paul Craig Roberts úgy véli, hogy Trump csaknem nélkülözi a tényleges hatalmat és ezért tehetetlen. Ezért van az, hogy Trump nem tudja elbocsájtani és hazaárulásért letartóztatni sem Mueller-t, sem Rosenstein-t. Hillary Clinton is számos bűncselekménynek minősíthető magatartást tanúsított mégsem lett jogi következménye. Comey (az FBI volt vezetője) és Brennan (a CIA korábbi igazgatója) kijelentették, hogy Trump „teljes mértékben Putyin zsebében van” és kísérletet tettek a megválasztott elnök megbuktatására. Trump-nak nincs ereje ahhoz, hogy a neki felelős titkos szolgálata kihallgasson olyan személyeket, mint Pelosi, Schumer vagy Lindsey Graham, azokért az állításokért, amelyek ténylegesen az Egyesült Államok elnökének az életét veszélyeztetik. A Russiagate olyan koholt vádakból áll, amelyeknek a célja megelőzni mindenfajta békés közeledést az Egyesült Államok és Oroszország között.

A katonai/biztonsági komplexum titkos szolgálatainak a korábbi hivatásos vezetői, akik ma már nincsenek aktív szolgálatban, bebizonyították, hogy a Russiagate egy kiagyalt hazugság, amelynek a célja: megakadályozni Trump elnököt abban, hogy normalizálja Amerika és Oroszország viszonyát.

Roberts szerint a jelenlegi orosz hatalmi elit – néhány olyan kivétellel, mint Shoigu védelmi miniszter – nem igazán értette meg, hogy a neokonzervatív elit stratégiai célja az Egyesült Államok világhegemóniájának a megerősítése és a neokon agytröszt el akarja pusztítani Oroszországot, mert az az amerikai egypólusú világhatalom útjában áll. Az orosz kormány még mindig bízik abban, hogy tárgyalásokkal az egypólusú világrendet több pólusúvá lehet átalakítani és, hogy Washington hajlandó érdemben tárgyalni erről a világ hegemóniáját érintő kérdésről.

Lehet, hogy Amerikában is lesz színes forradalom?

Nem lehet kizárni azt sem, hogy kezdettől fogva egy fokozatosan kibontakozó neokon államcsíny van folyamatban Trump elnöksége ellen. Az államok feletti birodalom, amely neokon szakértői által kormányoz, már rég Trump tudomására hozta, hogy valójában nem ő az Egyesült Államok igazi elnöke. Trump egy megtűrt ügyvezető elnök, aki négy (esetleg nyolc) évig beleszólhat az államügyek intézésébe, de nem ő dönti el a legfontosabb kérdéseket. Trump részben beletörődött ebbe a helyzetbe, mert nem akarja, hogy megalázva húzzák ki egy mondvacsinált ürüggyel a Fehér Házból. A Deep State neokon döntéshozói nincsenek megelégedve az elnökkel szemben eddig elért eredményeikkel és azt erőltetik, hogy Trump ne csak de-facto, hanem de-jure is meg legyen fosztva elnöki hatalmától.

Egyelőre nehéz arra válaszolni, hogy van-e az Egyesült Államokon belül elég erő, amely összefogva képes lesz ellenállni az államok feletti szervezett magánhatalomnak, hogy az teljesen átvegye a kormány és a közigazgatás irányítását Amerikában.

Helsinkiben egyrészt Oroszország, másrészt az államok feletti globális pénzbirodalom formális vezetői találkoztak. Az AngloZionist Empire (így is nevezik a pénzuralmi elit államok feletti globális birodalmát) nem volt elégedett azzal a teljesítménnyel, amit a Fehér Háznak egy olyan lakója produkált, akit nem ő helyezett a Fehér Házba. A szervezett magánhatalom véleményvezérei szerint Trumpnak keményen Putyin tudomására kellett volna hoznia, hogy az államok feletti birodalom nem engedheti meg azt, hogy igazi szuverenitással rendelkező országok létezzenek bárhol is földünkön.

Nemcsak arról van szó, hogy az államok feletti birodalom egzisztenciális fenyegetést jelent a szuverenitásához ragaszkodó Oroszország számára, de arról is szó van, hogy Oroszország is fenyegeti az államok feletti AngloZionist Empire-nek a hosszútávú létezését. Ez egy zéró-összegű játszma. Vagyis, ami jó Oroszországnak, az nem jó az államok feletti globális pénzbirodalom uralma alatt álló Egyesült Államoknak.

Oroszország korábban is ellenezte és Putyin elnöksége alatt is ellenzi ezt a zéró-összegű játékot. Az oroszok azonban nem tudtak alóla kibújni, mert az AngloZionist Empire azt rájuk kényszerítette. Nincs más választásuk, minthogy beszálljanak ebbe a játékba. Az Egyesült Államokat az államok feletti hatalom gyakorlói, a neokonzervatív csoportok, immáron rendszerméretű válságba manőverezték. Ez előnyös Oroszország számára. Igazában az lenne jó Moszkva számára, ha az államok feletti birodalom uralma alól felszabaduló nemzetállami Amerikával tudnának együttműködni. Rengeteg olyan közös probléma és feladat van, amelyet a nemzetállami politikára törekvő Oroszország és az ugyancsak nemzetállami érdekérvényesítésre törekvő Amerika (ezt képviseli Trump) együtt tudnának optimálisan megoldani.

Történelme során Oroszország – területi méretei miatt – mindig rákényszerült, hogy ne csak önmaga, hanem egy birodalom is legyen. A Putyin-i Oroszország nemzetállamként szeretné érdekeit érvényesíteni, de ezt kényszerűen csak birodalomként tudja realizálni. A nagy diplomáciai hagyománnyal rendelkező jelenlegi orosz vezetés világosan látja, hogy az Amerikát uraló Deep State neokon elitjének sikerült a hatalmat magához ragadnia az Egyesült Államokban és már évek óta feláldozza a nemzetállam Amerika valódi érdekeit a globalista államok feletti hatalom magán érdekeinek. Ez a politika hosszútávon azonban kudarcra van ítélve. Amerika az államok feletti globalista birodalomnak a legfontosabb tartománya, ezért ami gyengíti az Egyesült Államokat, az szükségszerűen az államok feletti globalista birodalmat is gyengíti. Ami viszont gyengíti ezt a globális birodalmat az hasznos Oroszország számára. Ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a nemzetállami Amerikának és a nemzetállami létre törekedő Oroszországnak ténylegesen közös ellenfele van, s ez nem más, mint az államok feletti globalista birodalom. Ez illegitim szervezett magánhatalom, amelyet a pénzuralmi világelit irányít, s amely nem áll semmilyen közérdek érvényesítő erő ellenőrzése alatt. Az elnököt is maguknak alárendelő neokon politikacsinálókat a birodalmi önhittség és arrogancia jellemzi az Egyesült Államokban. A népek és nemzetek közös szükségleteit és érdekeit figyelembe vevő diplomácia helyett ultimátumokat, fenyegetéseket, szankciókat alkalmaznak, mindezt orwelli nyelvezettel, ahol a szavak jelentése az ellentétükbe fordul át. Ehhez hozzájárul az is, hogy ma már kevés igazi barátja van az Egyesült Államoknak, mert a birodalmi Amerika ténylegesen gyarmatokként, protektorátusokként, bábrezsimekként kezeli az országokat és lakóikat.

Ennek az önhitt és másokat lekezelő neokon csoportnak sikerült az Egyesült Államok fegyveres erőit is méltatlan feladatokra rákényszeríteni. A Pentagon a világ legköltségesebb szervezetévé vált és hatalmát egyes országok lerombolására és mások megfélemlítésére használja. Képletesen is, meg ténylegesen is bombával terjeszti a demokráciát. Ezek az öntelt neokonok elgondolkodhatnának azon, hogy miért jó az Amerikának, ha egyszerre van konfliktusa Iránnal, Oroszországgal, Kínával, de még a vazallusként kezelt Európai Unióval is. Meg kell említeni azt is, hogy az igen jól szervezett Izraeli Lobbi olyan befolyásra tett szert az Egyesült Államok törvényhozásában, a Fehér Házban és a tömegtájékoztatásban, hogy már az amerikai zsidók egy része is ellenzi ezt a túlzott befolyást.

A Helsinki csúcstalálkozó kiélezte az Egyesült Államok uralkodókörei közt is a belső rivalizálást. Trump és Putyin magántalálkozó keretében is folytatott eszmecserét egymással, méghozzá úgy, hogy nem volt jelen a Deep State egyetlen képviselője sem. Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a Deep State neokon képviselői totális pánikba estek és még inkább összejátszással vádolták Trump-ot, követelve alkotmányos felelősségre vonását. Ebből az derült ki, hogy a Deep State még most sem mondott le arról, hogy impeachment eljárás keretében mozdítsa el Trump-ot az elnöki tisztségéből.

Oroszország számára nem Trump személye a kulcskérdés. A valódi problémát az államok feletti illegitim szervezett magánhatalom, a globalista-kozmopolita AngloZionist Empire jelenti. Oroszország tisztában van azzal, hogy ez a birodalom túlságosan erős ahhoz, hogy legyőzhesse. Erre valójában már rég nem is törekednek. Ugyanakkor az is világos számukra, hogy az amerikai hatalmi elitnek a belső rivalizálása gyengíti az Egyesült Államokat és, akkor is erősíti Oroszországot, ha ténylegesen semmi konkrét eredményt nem tudnak elérni a csúcstalálkozón.

Lehet arról is spekulálni, hogy Trump azért utazott Helsinkibe, hogy kísérletet tegyen az orosz-kínai stratégiai viszony gyöngítésére illetve, hogy megszerezze Putyin támogatását Izrael Szíriával kapcsolatos kívánságaihoz. Ez útóbbi fontosnak tekinthető, de Putyin és Netanyahu már többször is tanácskozott az elmúlt hónapokban. Irán vonatkozásában sem számíthat Trump arra, hogy Oroszország támogassa. Helyes volt, hogy Trump és Putyin találkoztak, de az is előrelátható volt, hogy látványos és konkrét eredmények ettől a találkozótól nem várhatóak.

Putyin és Amerika morális tekintélye

James Mattis, az Egyesült Államok védelmi minisztere, 2018 augusztusában azt mondotta az egyik haditengerészeti főiskola avatóünnepségén, hogy Putyin célja megszüntetni a nyugati demokrácia modell vonzóerejét és ezzel aláásni Amerika erkölcsi tekintélyét. Putyin akciói nem a fegyveres kihívásra, hanem az amerikai ideálok lejáratására törekednek. Ha közelebbről szemügyre vesszük az elmúlt három évtized történéseit, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az Egyesült Államoknak jelenleg már nincs igazán erkölcsi tekintélye, bármilyen tartalmat is adunk ennek a szakkifejezésnek.

Az Oroszországgal szembeni politika szinte nevetségesnek tűnik. Ezek szerint az Egyesült Államok kormánya 100%-ig jó és az orosz kormány pedig 100%-ig gonosz. Oroszország nem csinál mást, mint kísérletet tesz saját alapvető érdekeinek a megvédésére geopolitikai riválisaival szembe. Ezért nem meggyőző úgy beállítani Putyint, mint aki egyedülálló veszélyt jelent a világ számára. A tények arra kényszerítenek minket, hogy belássuk: a Nyugat messze agresszívabb volt Oroszországgal szembe, mint fordítva. Csupán azért van szükség az Egyesült Államok morális tekintélyéről beszélni, hogy folytatni lehessen a Deep State tulajdonában álló tömegtájékoztatásban az orosz ellenes hisztériát.

Aki veszi a fáradtságot és gondosan mérlegeli mindazt, amivel az orosz kormányt vádolják, és azt összeveti azzal a politikával, amelyet Amerika államok feletti, nem megválasztott hatalmi struktúrája folytatott, akkor megérti, hogy miért van szükség Amerika morális tekintélyéről beszélni. A problémát az okozza, hogy az erkölcsi tekintélyről szóló fennkölt elvek ellent mondanak a letagadhatatlan nyers tényeknek és hiteltelen fantázia szülte illúzióknak bizonyulnak. Az orosz ellenes hisztériával is az a probléma, hogy a tények nem támasztják alá. A neoliberális agytröszt valójában azért csinált mumust Putyinból, mert Oroszország komolyan veendő riválisnak bizonyult az Egyesült Államok felett is a hatalmat gyakorló birodalom számára. Ez az államok feletti hatalom szeretné a vazallusává tenni a szuverenitásához ragaszkodó Oroszországot. A globális birodalom agytrösztje természetesen nem állhat elő azzal, hogy a világhegemónia megtartása érdekében növelte a feszültséget egy nukleáris szuperhatalommal. Ehelyett Putyinból csináltak egy univerzális mumust, aki képes volt az Egyesült Államok kormányának a legfelsőbb köreibe is behatolni ügynökeivel, hogy megszerezze a világhatalmat.

A védelmi miniszter, James „Mad Dog” Mattis ártatlan hófehérkeként Putyintól félti Amerika erkölcsi tekintélyét. Azt állította, hogy az orosz elnök akcióinak jelenleg nem az a célja, hogy katonai kihívást jelentsen, az Egyesült Államok fegyveres hatalma ellen, hanem az, hogy aláássa és lejárassa az amerikaiak hazafias meggyőződését és humanitárius eszméit. Vagyis Oroszország nem katonailag jelent veszélyt Amerika számára, hanem azért, mert sérti az amerikaiak hitét a saját rendszerükben. Washington tehát azért folytat nukleáris katasztrófapolitikát, mert az orosz vezetőknek nincs jó véleményük az amerikai politikai rendszerről és közállapotokról. Az zavarja a neokon agytrösztöt, amelyhez az érzékeny lelkű James Mattis is tartozik (aki a „veszett eb” jelzőt kapta katonáitól, amikor parancsnokként irányította az iraki háborút), hogy az orosz vezetés nevén nevezi azt a mindent átható hazudozást, amely eluralkodott Amerikában. Mattis tábornok valójában azt hozta a tengerészgyalogos tiszti akadémia növendékeinek a tudomására, hogy az Amerika felett a hatalmat gyakorló pénzuralmi elitnek feltétlenül ellenőriznie kell azt, hogy az amerikaiak, miként gondolkodnak és szavaznak. Putyin és az orosz kormány pedig ezt nehezíti meg a számukra, amikor a hazugságot hazugságnak nevezi.

A világközvéleményének tudomásul kell vennie, hogy az amerikai katonai/biztonsági komplexum nem fogja megengedni az Oroszországhoz való viszony semmilyen normalizálását. Trump azáltal, hogy az orosz-amerikai viszony normalizálását elnöksége egyik fő politikai céljává tette, kivívta maga számára a katonai/biztonsági komplexum engesztelhetetlen gyűlöletét. Trump fokozta a vele szembeni ellenséges beállítódást már azzal is, hogy az államok feletti hatalom propagandagépezete az identitás politika zászlaja alatt vezeti a küzdelmet azok ellen ’a fehér férfiakból álló elnyomók ellen’, akik végülis szavazataikkal a Fehér Házba segítették Trump-ot.

A Russiagate időzítésével a neokon agytröszt befolyásolni akarja az idén sorra kerülő választásokat. Ha mégis beindítják a már jól előkészített alkotmányos elmozdítási eljárást Trump ellen, akkor az valójában államcsíny lesz. Ennek következményeit egyelőre még csak felmérni sem lehet.

 

[1] Paul Craig Roberts: Is President Trump a Traitor Because He wants Peace with Russia?

Reklámok