A migráns-invázió a keresztény és fehérfajú Európa Trianonja – A Teljes Tanulmány

Kivédhetjük-e a kozmopolita Nyugat és a radikális Iszlám együttes támadását? A két szövetségre lépett világformáló erő azért indított közös háborút az ellenségnek számító fehérfajú és keresztény kultúrájú népek ellen, mert mindkettő célja ugyanaz: Európa végleges leigázása. Ehhez van szükség az itt élő népek közösségeinek a felbomlasztására és a közhatalmat képviselő, demokratikus nemzetállamaik megsemmisítésére. A kevertfajúvá tett lakosságra rá kell kényszeríteni az iszlám és a szabadkőművesség szellemi kotyvalékából előállított szinkretikus valláspótlékot. Így lehet rövid idő alatt átalakítani Európát a pénzuralmi világrend vazallus tartományává.

Ez a tanulmány letölthető ebook olvasókra is, linkek a bejegyzés végén.  

Mit tehetünk a magyar nemzet önvédelmének az erősítésére a világerők migráns elözönléssel és terrorizmussal folytatott hódító-háborúja idején?

Elsőként – miden mást megelőzve – ragaszkodnunk kell a következetes nemzetépítéshez, az erős magyar nemzetállam létrehozásához és megőrzéséhez.

Másodszor a fehér fajhoz tartozó európaiakként: ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy Európa őshonos fehérfajú népei megmaradhassanak és megőrizhessék genetikai, kulturális és vallási önazonosságukat: keresztény gyökereiket. Az európai fehér faj haladéktalan összefogására van szükség a nemzetek Európájának a szervezett önvédelme érdekében.

Harmadszor: Én magam magyarként, de amerikai állampolgárként is, szeretném elősegíteni és mindenki másnak is ezt ajánlom, hogy az Egyesült Államok – miként korábban volt – legyen újból sikeres nemzetállam. Segítenünk kell Amerikát, Európa gyermekét, hogy ne maradjon továbbra is a pénzhatalmi világelit agresszív terjeszkedésre használt impériuma.

Negyedszer pedig az emberiséget alkotó hét és fél milliárdnyi emberhez tartozóként a legfontosabbnak azt tartom, hogy közös erőfeszítéssel változtassuk meg a dollár egyeduralmán alapuló pénzrendszert és térjünk át a teljesítménnyel fedezett valutákból álló új világpénzre. Le kell állítani a világhatalom további centralizációját és át kell térni a demokratikus decentralizációra világszinten is. Globálisan is szükség van a fékek és ellensúlyok rendszerére. E nélkül a világ népei nem tudnak érvényt szerezni akaratuknak.

Ha az élet pártján vagyunk, akkor az egyes ember nem maradhat atomizálódott egyén. A magyar társadalom nem maradhat elkülönült közösségek mozaiktársadalma. Mindent el kell követni azért, hogy népünk ne éljen egymással rivalizáló és szeparált mini-társadalmak szervetlen mozaikjában, mert a szervezett magánhatalomnak ez az érdeke. Egy ilyen törmeléktársadalom nem biztosít védelmet, mert nem alkot szerves egészet és nem tekinthető nemzetnek.

A globálisan megszerveződött magánhatalom által az emberiségre kényszerített multikulturalizmussal nem lehet életképes közösségeket létrehozni és fenntartani. A működőképes közösségnek – a családnak, a nemzetnek – olyan összességet kell alkotnia, amelynek az alkotórészei nem állnak kibékíthetetlen ellentétben egymással. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a jelenlegi globális világrendszer a szervezett magánhatalom világrendje. Ennek az országonként, földrészenként és globálisan is megszerveződött magánhatalomnak – a nemzetállamok puszta létezése, de különösen a most kialakulóban lévő együttműködése, a közösségek-közössége, az egyik fő ellensége, mert akadályozza a pénzhatalmi világelit uralmának abszolúttá és visszafordíthatatlanná tételét.

A nemzetállamok közössége természetes közösség és összefogásuk természetes európai integrációt hoz létre, a nemzetek Európáját. A multikulturalizmus erőszakolása viszont megoszt, bomlasztja a közösségeket és kozmopolita, a szervezett magánhatalom szolgálatában álló mesterséges európai integrációt hoz létre. Egy felülről az európai népekre oktrojált kozmopolita birodalmat, amely természetellenes integráció.

A természetes közösséget alkotó családnak, nemzetnek és primer vallási közösségeknek a közös érdekeit és értékeit csak a szervezett közhatalom, a nemzetállam képes még védelmezni a globálisan megszerveződött magánhatalommal szemben. A pénzuralmi világrendben már csak a nemzetállamok védelmezik a közérdeket, mert maradék szuverenitásukkal még ellent tudnak állni a pénzhatalmi világelit, a szervezett magánhatalom, világhegemóniájának.  

A liberális szervezett magánhatalom és a demokratikus nemzetállamok szembenállásában a gátlástalan önzésen alapuló magánérdek és az önérdeken morálisan felülemelkedő közérdek konfliktusa jelenik meg.

Nem maradhatunk atomizálódott és lényegében tehetetlen emberek. Fel kell ismernünk kettős-természetünket: egyrészt önálló, szabad akarattal bíró emberként önérdekünket követő szuverén lények vagyunk, másrészt szükségszerűen valamely – önmagunknál nagyobb – közösségnek az alkotórészei is. Ily módon a legkülönfélébb funkciókban (gyermek, szülő, testvér, unokatestvér, nagyszülő, stb.) kötődünk ahhoz a biológiai családhoz, amelytől életünket kaptuk. Másrészt hazafiként ahhoz a genetikai, nyelvi-etnikai, kulturális, hagyomány és történelmi közösséghez tartozunk – a nemzetünkhöz, a hazánkhoz -, amely a nagyobb családunk, és amelynek a tagjaival együtt élünk szülőföldünkön. Nemcsak ország-lakosok, a magyar állam polgárai vagyunk, de szülőföldjükhöz, nemzetükhöz érzelmileg is kötődő, hazájukat tisztelő és szerető hazafiak is. A nemzetállam tehát nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az egyes ember egyénként és saját közössége tagjaként teljesértékű életet élhessen.

Az ember felett álló isteni (természeti) törvények szerint az a magától értetődő, ha az ember először önmagát, aztán családját, aztán nagyobb családját, a nemzetét, majd pedig azt az emberfajt szereti, amelyikhez tartozik (jelen esetben az európai fehérfajú népeket) és csak ez után jön az egész emberiség szeretete, az univerzális humanizmus. Az egyes ember csak a felsorolt közvetítéseken keresztül képes természetes módon az emberi civilizáció egészével összekapcsolódni.

A természet törvényeivel ellentétes, ha az egyén – mellőzve családját, nemzetét, és azt az emberi fajt, amelyikhez tartozik, – neoliberális parancsra csak az egész emberiséget szeretheti, ahogyan azt a kozmopolita liberalizmus képviselői – élükön a szabadkőművesekkel – ránk akarják kényszeríteni, mesterséges, elvont humanizmusuk szabályainak az erőltetésével. Aki nem ezt teszi, az nacionalista, rasszista, kirekesztő, idegen-gyüllölő, vagy még ennél is rosszabb.

Ahhoz, hogy az atomizálódott és tehetetlen egyének cselekvőképessé váljanak, az egyéneknek közösségi lényként érdekérvényesítésre alkalmas közösségekké, végső soron nemzetté kell integrálódniuk. Életképes nemzeti közösséget csak egy erős nemzetállam tud létrehozni és megvédelmezni. A nemzetállamhoz azonban nemzetre van szükség. Nemzet nélkül nincs nemzetállam. Ezért a nemzetépítés az egyik legfontosabb kötelessége ma minden olyan magyar embernek, akinek Magyarország nemcsak a tartózkodási helye, hanem a szülőföldje és a hazája is, és aki a genetikai, etnikai, nyelvi, kultúra- és hagyományközösséget alkotó magyar nemzet öntudatos tagjának tekinti magát. A nemzetépítés pedig megköveteli a demográfiai hanyatlás megállítását, amelyet – a többi európai néphez hasonlóan – a világelit szolgálatában álló Frankfurti Iskola kozmopolitái kényszerítettek ránk is. Az általuk elterjesztett dekadens kulturális-marxizmussal sikeresen bomlasztották fel Európa keresztény értékrendjét, ásták alá a hagyományos családot, és fékezték le az itteni népek természetes szaporodását. A bomlásnak indult európai magas-kultúrát fokozatosan enervált és morbid álkultúrára cserélték le.

Ennek a kultúra-bomlasztásnak mi is áldozatul estünk. A magyar nemzet száz éve tartó tragikus drámájának (és e dráma felvonásainak) egyszerre vagyunk szereplői – elszenvedő alanyai – és egyben társszerzői is. A dráma a magyar nemzet élet-halál küzdelméről szól, ahol a tét a magyarság túlélése, megmaradása. A küzdelem a világhatalmat megszerzett, államok feletti történelem-formáló erők és a létszámában már megfogyatkozott, de élni akaró, nagy történelmi múlttal rendelkező nép – a magyar nemzet – között is folyik.

A pénzhatalmi világelit, amely az eddigi történelem legnagyobb birodalmát – a pénzuralmi világrend impériumát működteti – kozmopolita, neoliberális és internacionalista. Univerzalista progressziónak nevezett ideológiáját, valamint a saját elképzelései szerinti pénzuralmi alibi-demokráciát kész radikális módszerekkel, adott esetben fegyveres erőszakkal is rákényszeríteni az egész világra. Beteg az a világrend, amely bombákkal érvel és gyilkos háborúkkal terjeszti a demokráciát.

A pénzhatalmi világelit multikulturális mozaikokból álló társadalmakat akar, mesterségesen létrehozott törésvonalakkal. Az ilyen rendszereket az elkülönülés, a szeparatizmus, a szembenállás jellemzi, az eltérő szükségletek, érdekek és értékek folyamatosan gerjesztett konfliktusa. Így jön létre a társadalmi hidegháború, hogy még a magyar nemzet sorsproblémáinak a megoldásában sincs meg a szükséges nemzeti egyetértés. Ez kedvez a pénzuralmi világrend hatalomgyakorlóinak (és komprádor, kollaboráns hazai kiszolgálóinak), mert ők mindig szembenálló táborok és katonai szövetségek létrehozásával gyakorolták, az „oszd meg és uralkodj!” elve szerint hatalmukat. Létrehozták az egymással szemben álló táborokat, szövetségeket, majd sakkban tartották egymással őket. Ez így volt a nemzetközi életben, és így hazánkban is. Az államok feletti szervezett magánhatalom és elődszervezetei robbantották ki a legtöbb háborút, köztük a két világháborút is, az elmúlt 300 évben, és ők voltak azok, akik nevető harmadikként, rendszerint a győztesek oldalán kerültek ki ezekből a konfliktusokból.

A jelenlegi Magyarországon az univerzalista és radikális, úgynevezett progresszív ideológia – amely mint már említettük: globalista, kozmopolita, internacionalista, posztnacionalista és liberális – áll szemben a nemzeti szabadelvűséggel – vagyis a klasszikus liberalizmus által is követett nemzetépítő ideológiával.  A klasszikus liberalizmus szabadelvű értékrendje szerint mindenkit egyformán megilletnek az egyéni emberi jogok és a közösségi politikai szabadságjogok. A klasszikus szabadelvűségnek azonban napjainkban már semmi köze sincs a pénzhatalmi világelit kozmopolita liberalizmusához, a neoliberalizmushoz. A kozmopolita szó ma azt jelenti, hogy nemzet-közömbös, de még inkább azt, hogy nemzetellenes. A kozmopolita, komprádor, kollaboráns globalisták az atomizálódott egyénekből álló mozaiktársadalmat erőltetik. A szabadelvűség eredetileg nem volt nemzetellenes és nem azt a célt szolgálta, hogy a szervezett magánhatalom érdekében korlátozza a közérdeket és a közjót szolgáló szervezett közhatalmat, a nemzetállamot. A klasszikus szabadelvűség a tekintélyuralmi, oligarchikus állam túlhatalmával szemben erkölcsi elvek alapján védelmezte az egyén szabadságát, valamennyi ember egyenlőségét. Az abszolutizmus minden változata diktatúra volt. A szuverén uralkodó és közvetlen környezete számára biztosította az államhatalmat. A despota, zsarnoki abszolutizmus kemény diktatúra volt, míg a felvilágosult, önkorlátozást is alkalmazó abszolutizmus puha diktatúrának volt tekinthető.

Az alkotmányos monarchiában a szuverenitást az uralkodó és a parlament már közösen gyakorolja. A parlamenti rendszerekben már a hatalom a választott képviselő testületeké, és az uralkodó már csak reprezentálja az államot.

A klasszikus liberalizmus az alattvaló emberi jogai és politikai szabadságjogait vette védelmébe. Arra törekedett, hogy a jog nélküli alattvalók jogokkal rendelkező polgárok lehessenek. A klasszikus liberalizmus, az eredeti szabadelvűség gyengítette az önkényuralmat, és a tekintélyuralmi rend helyébe a jog uralmát helyezte.

A multikulturalizmus Európában megbukott

Ma már a nyugat-európai államok olyan vezetői, mint Angela Merkel és Francois Hollande is elismerik, hogy a multikulturalizmus Európára kényszerítése nem járt sikerrel. A multikulturális mini-társadalmak mozaikjából álló lakosság valójában törmeléktársadalmat alkot. Ez a szervetlen, strukturálatlan, konfliktusokkal szétszabdalt, könnyen manipulálható és kiszolgáltatott emberhalmaz azonban az előfeltétele annak, hogy a szupergazdag nemzetközi bankárok és multinacionális világcégek – a TPP, a TTIP és a CETA – új világrendje olajozottan működhessen.

A folyamatosan egymásra uszított, egymás ellen kijátszott, a csoportérdekeket előtérbe helyező, mini-társadalmakból álló lakosság nem tud működőképes, erős nemzetállamot alkotni. Az irányított terrorizmussal mesterségesen előidézett káosz és anarchia elősegíti az államok feletti világelit számára a rendőrállam bevezetését bolygónknak a szervezett magánhatalom hegemóniája alá került területein. Európa ilyen meghódított földrésszé vált.  Így valósul meg az a szabadkőműves jelszó, hogy „káoszból születik a rend”: a pénzelit és az iszlám érdekházasságának az új világrendje. Ez biztosítja a világelit számára, hogy folyamatosan terjeszkedhessen a nemzetállamok rovására és megszilárdíthassa hatalmát az euró-atlanti integráció erőszakos létrehozásával.

A magyar nemzet csak akkor tud megmaradni, ha megteremti erős nemzetállamát. A világ népeinek tudomásul kell venniük, hogy a kozmo-liberális pénzhatalmi világelit globális terjeszkedésének csak az erős nemzetállamok képesek ellenállni. És csak együttesen lehetnek sikeresek, külön-külön nem. A világelit, a tulajdonában álló tömegtájékoztatás segítségével, teljes hangerővel agitál a nemzetállamok ellen. Azt állítja, hogy ezek felett eljárt az idő és el kell távolítani őket, mint a múlt itt maradt és a progressziót akadályozó csökevényeit.  Az igazság pont ennek az ellenkezője. A nemzetállamokra a XXI. században nagyobb szükség van, mint valaha volt a világtörténelemben. Az egyes népek számára csak a nemzetállam, mint az egyedül még megmaradt szervezett közhatalom, nyújthat védelmet az önző magánérdeket érvényesítő és semmilyen erkölcsi gátlást nem ismerő szervezett magánhatalom túlerejével szemben.

Az erős nemzetállam a közösség érdekeit szolgáló szerves hatalmi képződmény, amely összhangban van a természeti törvényekkel, s amelynek természetes módon van többségi támogatói bázisa. A kozmopolita-liberális magánhatalom természetellenes, mert nincs többségi támogató bázisa a lakosság körében, nem állnak mögötte hús-vér emberekből álló tömegek. A neoliberális magánhatalom, a ’deep state’, valójában egy illegitim kisebbség korlátlan önzését érvényesíti. A kozmopolitaliberalizmus ma már nem más, mint a közérdeket és közjót képviselő közhatalomnak – azaz a nemzetállamnak – a gyengítésére szolgáló ideológia és gyakorlat. Az közérdek szolgálatára rendelt államnak – kényszerrel – a szervezett magánhatalom szolgálatába való állítását jelenti. Az államok feletti szervezett magánhatalom óriási pénzügyi és vagyoni fölényét a korrupció legváltozatosabb technikáival alakítja át politikai döntésekké, folyamatosan megerőszakolva a tőle függőhelyzetbe került és kiszolgáltatott közhatalmat.

A mai liberalizmusnak az egyik legfontosabb funkciója tehát a nemzetállam gyengítése, felbomlasztása és a szervezett magánhatalom hegemóniája alá való kényszerítése. A közvagyonától megfosztott magyar nép alapvető érdekeit csak a demokratikus legitimitással működő nemzetállam védheti meg. Mivel a vagyon hatalom, ezért a közvagyontól megfosztott magyar nemzetgazdasági és pénzügyi vonatkozásban hatalom nélkülinek, illetve csak igen korlátozott hatalommal bírónak tekinthető. Annak a népnek, amelynek a többsége csak a munkaerejét tudja eladni a piacon, egyedül a társadalom többségének a bizalmából működő nemzeti kormány tudja biztosítani a népszuverenitás, a közakarat, a közérdek és a közjó érvényesülését, azaz a nemzetépítéshez elengedhetetlenül szükséges erős nemzetállamot.

A pénzhatalmi világelit univerzalista és pénzuralmi un. ’progressziót’ hirdető ideológiája mára már becsmérlő kifejezéssé tette a populizmus fogalmát és tudatosan összekeverte a demagógiával. A populizmus valójában azt jelenti, hogy az államhatalmat gyakorlók közvetlenül a népre, a társadalom összességére támaszkodva érvényesítik a közérdeket és a közjót, gondoskodnak a lakosság többségét szolgáló alapvető szükségletek kielégítéséről, és a nemzet újraépítéséhez nélkülözhetetlen érdekek és értékek védelméről. A populizmust tehát nem lejáratni és becsmérelni kell, hanem megbecsülni, mint a közakarat érvényesítésének egy hatékony, közvetlen módszerét.  

A szervezett magánhatalom nem tudja rákényszeríteni hatalmát a nemzetállamra, ha az – a populizmus (tehát nem a demagógia) segítségével – közvetlenül támaszkodik a társadalom többségére, szilárdan összetartó szavazótáborára. A közvetlen demokrácia sikeres működtetéséhez azonban erős nemzettudattal rendelkező – nem atomizálódott – magyar emberekre, azaz hazafiak és honleányok sokaságára van szükség, akik képesek a közérdek és a közjó szolgálatában egyéni önzésükön felülemelkedni.

Az atomizálódott egyén, szükségszerűen önző, mert vele kezdődik és végződik a világ. Minden belőle indul ki és minden őhozzá tér vissza.

Az önzetlenséghez, a szorgalomhoz, a szeretethez, a szolidaritáshoz és a részvéthez, valamint a többi magasabbrendű képességeinknek a kifejlesztéséhez közösségre és közösségi lénnyé vált egyének sokaságára van szükség. A közösségekhez pedig elsősorban a primer közösségekre – a családhoz, etnikumhoz, nemzethez, valláshoz, lakóhelyhez és szülőföldhöz kapcsolódó szerves közösségek sokaságára – van szükség. Egy ilyen közösséghez való tartozás teszi lehetővé saját egyéni korlátaink leküzdését, magasabbrendű, szociális érzelmek és elvek követését, a másokkal szolidáris, közösségi lényünk mozgósítását. Vagyis azt, hogy önmagunk fölé emelkedhessünk saját belső erőink aktivizálásával és embertársaink segítségével.

Minden egyes magyarnak be kell kapcsolódnia a nemzetépítésbe!

A nemzetépítés teszi lehetővé, hogy az önző, elszigetelődött és tehetetlen egyén cselekvőképessé és önzetlen közösségi lénnyé váljon, amely képes nemzetét, hazáját, saját etnikai és kulturális közösségét szolgálni. Az ilyen magyar már nem egyszerűen ország-lakos, állampolgár, hanem hazafi. Attól, hogy valaki valamilyen országban él, attól még az az ország, az az állam nem lesz a szülőföldje és hazája. Tartózkodási helyének a népe nem lesz az ő népe, és ő nem lesz az ott élő nemzet közösségének a tagja még akkor sem, ha megtanulja a nyelvet, mert mindez nem elég. Az állampolgárság csak azt tanúsítja, hogy az illető személy melyik országban él, milyen nyelvi és jogi környezetben. Ahhoz, hogy hazafiak legyünk, ahhoz magyar lelkület kell, magyarul kell érezni és gondolkodni. Ezért igaz az az állítás, hogy akinek nem fáj a magyar nemzet történelmének eddigi legnagyobb tragédiája Trianon, az érzelmileg, lelkileg még nem, vagy már nem magyar.

A szervezett magánhatalom keresztényellenes. A globális magánhatalom  – eltérően a kereszténységnek a természeti törvényekkel összhangban lévő értékeitől – természetellenes, nihilista, a társadalmat bomlasztó, az egyes egyént pedig mélyen a szintje alá süllyesztő célokat követ világuralma megtartása érdekében. A nihilista magánhatalom nem ismer el semmilyen szabályt és törvényt. Cinikusan a cselekvés hiábavalóságát és az élet értelmetlenségét hirdeti mindenkinek, kivéve magának. Káoszt és anarchiát akar, mert az államok feletti kozmopolita pénzhatalmi elit szabadkőműves világrendjének ez a káosz és anarchia az egyik előfeltétele. Ismét emlékeztetünk jelszavukra: ’káoszból születik a rend’. Természetesen az ő rendjük.

A szervezett magánhatalom elsősorban azért nemzetellenes, mert a szuverén nemzetállam még képes a pénzhatalmi világelit globális, kozmopolita, internacionalista önzésének és egyeduralmának ellenállni és a halál kultúrájával szemben a túlélést, az élet fennmaradását biztosítani az emberi közösségek számára.

A szervezett magánhatalom fehérfaj-ellenes, azaz Európa-ellenes, mert az emberiség egészéből ez az emberfaj volt képes eddig is sikeresen szembeszállni vele és megakadályozni világuralmának a véglegesítését. A pénzhatalmi világelit a fehérfajt és azt az Európát, ami eddig létezett, már halálra ítélte. Ezért ma nincs fontosabb Európában, mint az, hogy a földrész őshonos fehérfajú népei haladéktalanul megszervezzék közös önvédelmüket. A földrészünkön élő népek akaratát semmibevevő, azt soha meg nem kérdező, Európai Unió, nyíltan a világelit által működtetett ’Deep State’ részévé vált és az európai népek ellenségeinek az oldalán áll.

Az atomizálódott, önzésre kényszerített egyéneknek nem szabad a többi embertől mesterségesen elválasztó multikulturális mozaikközösséghez csatlakozni. Az ilyen mozaikközösségek partikuláris értékeket és érdekeket képviselnek. A kozmopolita liberalizmus szeparatizmusával és erőszakos multikulturalizmusával megosztja és állandó belső konfliktusra kényszeríti a társadalmat. Szükség van a természetes sokszínűség és sokféleség egyesítésére, erre azonban csak egy életerős nemzetállam képes, amelynek a népessége tartósan gyarapodik. A kozmopolitizmus által mesterségesen előidézett törésvonalak akadályozzák a magyar nép sorsközösségén alapuló nemzetépítést. Ezért a szervezett magánhatalom nemzetellenessége olyan liberális zsákutca, amiből végleg ki kell kerülnünk.

A XXI. század magyarjának az élet továbbadására és kulturális-faji nemzeti identitásának a megőrzésére kell törekednie, és ezért az erre egyedül alkalmas nemzetállamhoz kell tartoznia. A természet törvényei is a nemzetépítést diktálják, ha a magyar nép túl akarja élni ezt az évszázadot.

A populizmus és a pluralizmus viszonya a demokratikus nemzetállamhoz

A magyar politológusok, társadalomkutatók egyes képviselői szerint Magyarországon a pártdemokráciát a populista demokrácia váltotta fel. Itt a populizmus nem a lakosság egészének, köztük a rendszerváltás veszteseinek, az alulmaradottakból álló többségnek az érdekvédelmét jelenti, hanem a politikai vezetők és az állampolgárok, vagy szavazópolgárok közti közvetítést. Magyarországon – egyes politológusok szerint – a liberális-plurális demokrácia átalakult populista vezérdemokráciává. Ők liberális alkotmányosságon a jog uralmát, a hatalmi ágak elválasztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, a plurális képviseleti demokráciát értik.

Azt is állítják, hogy a rendszerváltás hibái miatt a magyar demokrácia illiberális populista vezérdemokráciává alakult át.

A liberalizmus, mint szakkifejezés, a mai használatban azonban nem szabadelvűséget jelent, hanem a szervezett magánhatalomnak a nemzetállamot, vagyis a közhatalmat bomlasztó ideológiáját, valamint végrehajtásának gyakorlati módszereit. Ez a liberalizmus tartalmilag már nem a minden egyes egyént megillető emberi jogokat és politikai szabadságjogokat jelenti, hanem a szervezett magánhatalomnak azt a szélsőséges cselekvési lehetőségét, hogy korlátlanul visszaélhet mindenki másnak a szabadságával, beleértve a nemzetállamnak a szabadságát is. A liberalizmus ilyen értelmezésben nem lehet demokratikus, mert a szabadsággal való visszaélés szabadsága az integrált hatalmi elit számára. Kimondhatjuk, hogy a magántulajdon szélsőséges elosztásán alapuló ’neoliberális demokrácia’ önellentmondás. A lényegénél fogva önző szervezett magánhatalom, amelynek a neoliberalizmus az ideológiája és hatalomgyakorlási módszere nem lehet demokratikus. Csak a neoliberalizmust tagadó, és az oligarchák gátlástalan önzésétől mentes közhatalom lehet demokratikus. Ilyen értelmezésben a közhatalmat ma a demokratikus, azaz illiberális nemzetállam jelenti.

A pénzhatalmi világelit neoliberalizmusa valójában a klasszikus liberalizmus által képviselt elveknek a tagadását jelenti. A liberális ideológusok még ma is azt hirdetik, hogy az általuk alkotmányos liberalizmusnak definiált eszmék és intézmények az államot irányító szuverén személy (király, elnök, miniszterelnök), vagy pedig a szuverén nép hatalmának a korlátozását jelentik. Azt állítják, hogy az általuk alkotmányosnak nevezett liberalizmus – azaz a nemzetállam gyöngítése és bomlasztása – valójában a szuverén hatalom abszolút hatalommá való növekedését akadályozza. Az oligarchák szervezett magánhatalmának természetesen szabad abszolúttá növekednie. Ez csak a közérdeket képviselő közhatalomnak tilos.

Az elmúlt években megtapasztalhattuk, hogy egy erősen centralizált állam – a centrális erőtér – sem számolja fel a demokráciát. Elvileg egy abszolút hatalmat gyakorló autokrata rendszer is lehet szabadelvű és a demokráciák is lehetnek liberalizmus nélküliek, vagy il-liberálisok. Ez aszerint dönthető el, hogy milyen a szuverén hatalomgyakorló és a hatalmát korlátozó alkotmányos liberalizmus közti viszony.

A többségi uralom is számos problémát vet fel. Sokféle többség létezik. Számbeli többség, vagyonbeli többség, vagy a befolyás-többség, amikor csak néhány személy hozza meg a döntéseket.

A XXI. században Magyarországon a liberalizmus a rejtőzködő szervezett magánhatalmat jelenti, amely jelen van az országban kozmopolita, komprádor és kollaboráns képviselői útján. Ők azok, akik a legkülönfélébb technikákkal korlátozzák a demokratikus közhatalmat. A neo-liberalizmus dominanciája a pénzuralmi elit döntő befolyását jelenti a közhatalom felett.

Ezek a liberálisok azt mondják, hogy populista rendszer az, amelyben a demokrácia közvetlen választáson – népszavazáson – alapuló vezérdemokráciává, egyfajta vezérállammá alakult át. Eszerint az il-liberális demokrácia úgy is értelmezhető, hogy az a vezér korlátlan hatalmával azonos. A korlátokat nem a demokrácia, hanem a liberális alkotmányosság szabja meg. Ha pedig nincs ilyen liberális alkotmányosság, akkor előbb-utóbb az utolsó akadályozó tényező – a demokratikus választáson nyert mandátum – időbeli korlátja is megszűnik. A vezérnek azonban elméletileg lehetősége van arra, hogy a választási korlátokat hatalmi érdeke szerint lebontsa, kitolja, vagy kikerülje.

A migráns-invázió

A fehér faj megsemmisítése – a pénzhatalmi világelit stratégiai célja

Az Európára kényszerített és megtervezett migráns-invázió, amelyet egyelőre nagyrészt erőszakmentes, pontosabban fegyver-mentes technikával hajtottak végre, jól illusztrálja, hogy a szervezett magánhatalom miként tudja érvényesíteni kozmopolita-liberális érdekeit. A pénzhatalmi világelitnek az az érdeke, hogy az iszlám terjeszkedése segítségével – a már kevertfajúvá tett közel-keleti és afrikai népek tömeges bevándoroltatásával – faji identitás nélküli, vagy meggyengült és bizonytalan azonosságtudatú népek éljenek mind Európában, mind Észak-Amerikában. Az iszlám terjeszkedő világrendjének, valamint a pénzhatalmi világelit globális impériumának, tehát mindkettőnek az útjában állnak a nemzetállamok. Ezért a fenti két világerő összefogott a harmadik világerő, az egyenrangú nemzetállamok kialakulóban lévő világrendjének a közös erővel történő elpusztítása érdekében.

Az egyes embernek, köztük a magyaroknak, kötelességük a mai bonyolult világban is legalább annyira tájékozottnak lenni, hogy felismerjék legalapvetőbb egyéni és közösségi érdekeiket. Csak tájékozott emberek képesek helyes politikai diagnózis megállapítására, továbbá a szükséges és lehetséges terápia, a célravezető cselekvés kialakítására. A magát magyarnak tartó egyén felelőssége részt venni a magyar nemzet építésében, erősítésében és együttműködni az európai fehér faj közös védelmében.

A csonka hazában élő magyar-magyarok ne csak állampolgárok legyenek, hanem patrióták is. Magyarország ne csak a lakóhelye legyen, hanem szülőföldje és hazája is minden magyar hazafinak, aki komolyan veszi a szózatot, hogy ez az egyetlen hely a világon, ahol szabad emberként élnie és halnia kell. A hibridek és mutációk nehezítik a nemzetépítést, mert ragaszkodnak a saját elkülönülésükhöz, saját másságuk megőrzéséhez és így saját kettős-mércéjükhöz. Ez az oka annak, hogy tagjai ösztönösen kozmopoliták, liberálisok és internacionalisták, akik veszélynek tartják és ellenzik a magyar nemzet újjászületését, megmaradását. Az a közösség, amely államot épít az államban, hogy minél hatékonyabban elkülönüljön a magyar nemzettől és megőrizze saját genetikai, etnikai, kulturális identitását, az nyíltan globalista és poszt-nacionalista. Ezért makacsul ellenzi a magyar nemzetépítést, amely egyedül képes biztosítani a magyar nép túlélését és a magyar nemzet megmaradását.

A nemzetállam a valódi demokrácia nélkülözhetetlen előfeltétele. Aki a nemzetállamot bomlasztja, az az érdemi demokrácia működését is akadályozza.

A pénzhatalmi világelit és a brüsszeli bürokrácia által megtervezett migránsinvázió Magyarország számára egy második Trianont jelent. Az elszakított országrészeken gyorsított ütemben fogy a magyarság és ennek egyik fő oka az erőszakos asszimiláció. Ezért a maradék Magyarországon nem engedhető meg a további tömeges betelepítés és a maradék magyarság tovább-bomlasztása, hígítása. A magyar nemzet túlélését a tömeges betelepítés nemcsak akadályozza, hanem ha ez megtörténik, akkor az a szó legszorosabb értelmében vett nemzethalált jelenti.

A többi kelet-európai ország esetében talán nem ennyire élet és halál kérdése a kényszerbetelepítésnek való ellenállás, de ők mégis kemény nemet mondtak a kozmo-liberális, öntelt és arrogáns brüsszeli bürokratáknak. 2015-ben a liberális pénzuralmi világrend és az iszlám világrend máig is tartó együttes támadást indított a nemzetállamok most kibontakozó világrendje ellen. Hangsúlyozzuk: Közös céljuk a nemzetállamok Európájának és a fehér fajnak a megsemmisítése. Minden eszközzel, ha kell erővel is, szembe kell szállni ezzel az agresszióval, amely a halál-kultúrájának a frontális támadása az élet ellen. Magyarként, európaiként és keresztényként csak az ellenállást választhatjuk.

Ez az élet parancsa. Az élet minden, a halál semmi. Magyarként csak az életet, a magyarság túlélését választhatjuk, ha azt akarjuk, hogy nagy családunk, a magyar nemzet, a halál előrenyomulásának ebben a sötét korszakában is oltalmazni tudjon bennünket.

 

A migráns-invázió a keresztény és fehérfajú Európa Trianonja

A szervezett magánhatalom ideológiája, a liberalizmus nem ismeri el a Golden Rule-t, az univerzális erkölcs Aranyszabályát. A nagy ókori görög filozófus Platón így fogalmazta meg ezt az örök erkölcsi szabályt: „Úgy kell cselekednem másokkal, ahogyan szeretném, hogy velem is cselekedjenek”. A Biblia ótestamentumában (Mózes harmadik könyve, a Levitikus 19. fejezet, 18. vers) a judaizmus is előírta követőinek: „Bosszúálló ne légy és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat”.

A Biblia újtestamentumában (Máté evangéliuma 7. fejezet, 12. vers) ez így van megfogalmazva immáron nem egyetlen népre, de a világ valamennyi emberére vonatkozóan: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták”.

A világvallások közül az indiai Brahmanizmus is felsorolja a kötelezettségek között: „Semmi olyat ne tégy másoknak, amely neked fájdalmat okozna, ha veled tennék”. (Mahábhárata 5: 1517) A hinduizmus reformációjának tekinthető Buddhizmus is ezt hirdeti.

A kínai Konfúcionizmus tanításainak az alapgyűjteményében, az Analektában (15:23) is benne van az Aranyszabály: „Ne tedd másokkal azt, amit nem akarod, hogy veled tegyenek”.

A liberális progresszió szekuláris humanizmusa is (amely ateista-liberális valláspótléknak is felfogható) felvállalta ezt az erkölcsi parancsot: „Ne tégy olyan dolgokat, amiket nem akarsz, hogy veled tegyenek”. A British Humanist Association hirdeti, hogy létezik világi erkölcs is, amennyiben elismerjük, hogy minden ember egyenlő és a természet törvényeinél fogva elidegeníthetetlen emberi jogok és politikai szabadságjogok illetik meg, és amely jogokat csak az ő hozzájárulásával lehet szabályozni. Az Aranyszabály működhet tehát egy szekuláris társadalomban is, ha annak tagjai egyenlő érdekérvényesítő erővel rendelkeznek és kölcsönösen meg tudják akadályozni, hogy az erősebb fél visszaéljen fölényével és gátlástalanul érvényesíthesse önző magánérdekét a másik rovására. Ha az egyenlőség viszonyai érvényesülnek, akkor az egyik ember önzése korlátozza a másikét és az egyenlő erők egybefeszülése révén megszületik a kikényszerített önzetlenség. Két egyenlő erejű, de ellentétes irányú önzés vektorális összetevődésének az eredője tehát az önzetlenség, vagyis a tisztességes és becsületes emberi magatartás. Tudomásul kell venni, hogy mindenkinek ott érnek véget a jogai, ahol a másik ember jogai kezdődnek.

Az emberiségnek ki kell kényszerítenie az Aranyszabály betartását

 A szervezett magánhatalom tagadja az aranyszabályt és pénzügyi, gazdasági és fegyveres túlerejét önző magánérdeke gátlástalan érvényesítésére használja. A szervezett közhatalom, a nemzetállam, azonban még az érdemi demokrácia szabályai szerint működik. A közhatalom még kényszeríthető arra, hogy a többség akaratához, szükségleteihez, érdekeihez és értékeihez igazodjon, azaz betartsa az Aranyszabályt. Az államok feletti szervezett magánhatalom, amely Nyugaton – az euro-atlanti birodalomban – ma a főhatalmat gyakorolja, erre nem kényszeríthető.

A világuralmat megszerzett pénzhatalmi világelit tehát három olyan ideológiára is támaszkodik, amelyek közül egyik sem ismeri el az emberek egyenlőségét. Ez a három versengő ideológia a judaizmus, az iszlám és a progressziónak nevezett ateista-liberális valláspótlék: a szekularizált liberalizmus, pontosabban neoliberalizmus. Velük szemben áll többek között a keresztény vallás és a keresztény kultúrkör értékrendje, amelynek alapja az aranyszabály, vagyis az, hogy minden ember egyenlő. A keresztény hit szerint Isten egyedül az embert teremtette a saját képmásásra és ruházta fel az alkotó értelem isteni szikrájával.

Ebben a szellemben fogalmazták meg az Egyesült Államok alapító atyái is az 1776-ban közzétett Függetlenségi Nyilatkozatuk híres mondatát:

„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre”.

Mivel lehet bizonyítani, hogy a megjelölt három eszmerendszer tagadja az emberek egyenlőségét?  Erre az a bizonyíték, hogy mindhárom kettéosztja az emberiséget: a judaizmus kiválasztottakra és mindenki másra, akik közül a kiválasztottakat illetik meg az előjogok; az iszlám igazhívő muszlimokra és hitetlenekre (pogányokra és kafírokra) osztja fel az embereket. Ezek közül az igazhívőket illeti meg az egész világ, mivel a világot Allah teremtette, elsősorban az őt hűségesen követő muszlimok számára. Mindenki mást át kell téríteni az igaz hitre. Ha azonban nem akar muszlim lenni, akkor el kell fogadnia, hogy másodrendű ember, azaz dimmi, akinek adót kell fizetnie a muszlimoknak és el kell őket tartani. Ha egyiket sem vállalják, akkor pedig a hitetlen és pogány kafírokat a dzsihádra vonatkozó előírások szerint le kell győzni. Ebben a szentháborúban meg is lehet ölni őket. Az a muszlim, aki az iszlám terjesztéséért vívott a szentháborúban hal meg, az mártírnak tekintendő és üdvözül.

A liberalizmusnak XXI. századi modern változata – a neoliberalizmus – sem ismeri el minden ember egyenlőségét. A pénzhatalmi világelit uralma alatt élő Nyugat szupergazdag vagyonosokra és függőhelyzetű vagyontalanokra osztja fel a világot. A szupergazdag bankárdinasztiák, a megabankok és a transznacionális korporációk tulajdonosai, gátlástalanul érvényesíthetik önző magánérdekeiket. A minden embert egyformán megillető emberi jogokat és politikai szabadságjogokat hirdető klasszikus liberalizmust nyíltan megtagadták és rákényszerítették a Nyugatra a neoliberalizmust, amely a mások szabadságával való korlátlan visszaélést jelenti egy szűk szupergazdag réteg számára. A szervezett magánhatalom nem más, mint az önző magánérdek gátlástalan érvényesítése. Ez jelzi, hogy a keresztény értékrendet megtagadó szekularizált Nyugat civilizációja milyen történelmi mélypontra süllyedt. Az Aranyszabály helyett az erőszakot és az önzést tette főszabállyá. Lényegében nihilista, amely semmilyen kötelező normát, szabályt és törvényt nem ismer el magára nézve. Már utaltunk rá, hogy mindenki másnak a lét értelmetlenségét és a cselekvés hiábavalóságát hirdeti.

A Nyugat hanyatlásának a bizonyítéka, hogy századunkban a liberalizmus degenerálódott változata – a neoliberalizmus – lett a pénzhatalmi világelit meghatározó politikai, gazdasági és katonai ideológiájává. Ennek a dekadens ideológiának a fő hirdetője Leo Strauss (1899-1973) volt, aki Németországban született és a Hamburgi Egyetemen szerzett diplomát. 1937-ben az Egyesült Államokba emigrált és hamarosan a legtekintélyesebb amerikai zsidó társadalomtudósok egyike lett. Ő tanította a Chicago-i Egyetemen a politikai filozófiát és ő vált a liberalizmus, valamint a neokonzervatizmus elsőszámú szaktekintélyévé. Leo Strauss tanításai ma is népszerűek a neokonzervatívok körében. Őt tekintik Machiavelli XX. századi reinkarnációjának. Nyíltan hirdette egyetemi tanárként is, hogy megtévesztéssel és csalással lehet és kell uralkodni. Azt tanította, hogy minden ideológiának és filozófiának két irányzata van: egy szelíd és álságos változat a tömegek megtévesztésére és egy másik kegyetlen valódi változat az uralkodó elit számára.

 A neoliberalizmus olyan politikai filozófia, amely korlátozni akarja a közhatalmat képviselő állam – a nemzetállam – szerepét a gazdasági életben, kombinálva a piaci versenyt a világ valamennyi államában a liberális kereskedelmi politikával. A neoliberális szervezett magánhatalom – kényszerűségből – minimálisan támogatja a nemzetállamot is szociális és jólléti feladatai ellátásában. Erőteljesen ellenzi viszont az állami monopóliumokat és a termelőgazdaság, valamint az erőforrások állami tulajdonát. A politikai hatalom gyakorlását is úgy képzeli el, mint a piacok irányítását. A neoliberális magánhatalomra a folyamatos liberalizáció, dereguláció és privatizáció a jellemző regionálisan és globálisan is..

A neoliberalizmussal rokon neokonzervatizmus viszont olyan politikai ideológia, amely szorosan az Egyesült Államokhoz kötődik. Ez az agresszív ideológia Amerika érdekeit kész világszinten akár a nyers katonai erőszak alkalmazásával is érvényesíteni. Olyan amerikai politikai filozófia, amely kivételezettnek és nélkülözhetetlennek tekinti Amerika világbirodalmi szerepét. Ahol a neokonzervatív világelit és politikai képviselői, a ’Beltwayszakértői’ ellenállásba ütköznek, ott pénzügyi, gazdasági eszközökkel, s ha ez nem elég, akkor kormánybuktatással, színes–bársonyos-forradalmak megszervezésével, és ha ez sem elég, akkor polgárháborúk és háborúk kirobbantásával szereznek érvényt akaratuknak. A pénzhatalmi világelit nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva építi világbirodalmát. Úgy képzeli el, hogy Amerika egy szuper-nemzetállam, amelynek folyamatosan meg kell akadályoznia, hogy olyan versenytársai legyenek, akik ellenállhatnak globális hegemóniájának. Az amerikai neokonzervatizmus szerves részét alkotja Izrael feltétel nélküli támogatása is, és az a törekvés, hogy a Közel-Keleten Izrael megőrizhesse nukleáris monopóliumát és regionális nagyhatalmi státuszát. Ilyen értelmezésben Izrael feltétlen támogatása is a neokonzervatizmus szerves alkotórésze.

A neokonzervatív politika szorosan kapcsolódik a politikai spektrum jobb oldalához. A neoliberalizmus viszont az európai és a latin-amerikai szociáldemokratáktól a jobboldali középpártokig meghatározó ideológiának számít. A neoliberalizmust gyakran azonosítják a Washington-i Konszenzussal, amely egy mindent felölelő megalapozás volt a liberális kormányzás elveiről 1989 novemberében.

A neoliberalizmus és a neokonzervatizmus között az a meghatározó hasonlóság, hogy a társadalomtudósok mindkettőt a technófasizmus megjelenési formájának tartják. Ez alatt azt értik, hogy az óriás korporációk, a megabankok, valamint az állami-és fegyveres hatalom egy szűk létszámú politikai vezetőréteg irányítása alatt fuzionált és ez lehetővé tette a pénzhatalmi világelit számára a főhatalom átfogó gyakorlását. A neoliberalizmus és a neokonzervatizmus egymásra találása azt jelenti, hogy a baloldal és a jobboldal teljes fordulatot hajtott végre és szövetségre lépett egymással a pénzhatalmi világelit uralmának a szervilis kiszolgálására.

 

Mi volt a közös a Bush- és az Obama-kormányzat politikájában?

 A két elnök kormányzatára – noha az egyik republikánus, a másik demokrata párti volt – az volt a jellemző, hogy mindkét adminisztráció politikáját Leo Strauss tanítványai irányították mesterüknek a nézetei szerint. A Washington-i politikai elit – a Beltway – tagjai körében már az 1980-as évektől kezdve a neoliberális és a neokonzervatív politikusok játszottak meghatározó szerepet. Ezért szükséges áttekinteni azokat az elméleteket és elveket, amelyek szerint meghozták döntéseiket.

Tanáruk, Leo Strauss nyomán legfőbb elvük az volt, hogy csak egyetlen kötelezően követendő természetjogi elv van: az erősebbeknek joguk van uralkodni a gyengébbeken.

Másodikként, arra hivatkoztak, hogy az ember belső lényegénél fogva bűnös, gonosz, erkölcstelen és rosszindulatú, ezért hatalmi eszközökkel kell irányítani. Ilyen kormányzatot azonban csak akkor lehet létrehozni, amikor egyesíteni lehet az embereket. Egyesíteni viszont csak más népek és országok ellen lehet őket. Mindig szükség van egy félelmetes mumusra. Ha van közös ellenség, akitől lehet félni, akkor kellően adagolt félelemkeltéssel egyesíteni lehet őket mind a közös védelemre, mind a közös támadásra.

Harmadikként, arra hivatkoztak, hogy az embernek belső természeténél fogva agresszív természete van és ezt csak egy hatalmas nacionalista állam képes korlátozni.

Leo Strauss negyedik elmélete szerint a társadalomnak három osztálya van, amelyből csak a bölcs és tanult elit képes a hatalom gyakorlására. A nyers és valódi igazságot elfogadó bölcsek nem fogadják el Istent és elutasítják kényszerítő erejű erkölcsi parancsolatait.

 Az Ötödik elv különösen fontos a pénzhatalmi világelit neokonzervatív politikusai számára. Eszerint a bölcs elitnek titkos módon, megtévesztéssel kell a hatalmat gyakorolnia. Nagyméretű külső fenyegetéssel lehet leginkább engedelmességre kényszeríteni a képzetlen és tudatlan, illetve nem eléggé bölcs tömegeket.

Hatodikként, azt hangsúlyozták, hogyha az elitek jól választják ki céljaikat, akkor azok igazolják majd eszközeiket is, amelyekhez hozzátartozik a megtévesztés, a maximális titkolódzás, továbbá az erőszak gátlástalan alkalmazása, valamint a nemzetközi jog szabályainak a semmibevétele.

A neokonzervatívok által irányított liberális politikai rendszer életeleme a megtévesztés. A rendszer azt hirdeti önmagáról, hogy a polgárok, a lakosság, a nép legfontosabb érdekei szolgálatában tevékenykedik. A hatalmi struktúra valójában a megabankok és a transznacionális korporációk magánérdekeit szolgálja. Ezt a neoliberális politikai rendszert a pénzhatalmi elit tulajdonában lévő tömegtájékoztatás szolgaian támogatja. Ez a főáramlatú média eleve úgy lett megtervezve, hogy a tömeges megtévesztés szolgálatában álljon a tényeken alapuló információk terjesztése helyett. A tömegtájékoztatásnak a közérdek szolgálatába való állításával nem működhetne a szervezett magánhatalom megtévesztésen és dezinformáción alapuló rendszere. Ezért már az is változtatna a helyzeten, ha a túlzott méretű titkosítás helyébe olyan működési rend lépne, amely a nyilvánosság nyomása alá helyezné a dezinformáló, hazudozó közszereplőket és a pénzért tudatosan félretájékoztató tömegtájékoztatást.

Hetedikként, meg kell említeni, hogy Leo Strauss szükségesnek tartotta a háborús állapot folyamatos fenntartását.  Mindig kell lennie külső fenyegetésnek, akkor is, ha az csak mesterséges manipulációval biztosítható. Csak az állandó háború tudja kikényszeríteni a modernizációt, amely biztosíthatja az önfenntartást és a túlélést. Az állandósított háború nyomán előálló káoszból és anarchiából a hatalmi elitek ki tudják alakítani a saját céljaiknak leginkább megfelelő uralmi rendszert.

Nyolcadikként, arra oktatta Leo Strauss neokonzervatív tanítványait, hogy Amerika példa nélkül álló gazdasági és katonai ereje lehetővé teszi számukra: büntetlenül azt tehessék, amit akarnak. Egyoldalúan törekedhetnek céljaik elérésére a nemzetközi jog megszegésével és a világközvélemény semmibevevésével.

Kilencedikként, Leo Strauss arról győzte meg tanítványait, hogy utasítsák el az erkölcsi szabályok minimális betartását is, ha az az érdekükben áll. Az erkölcsös magatartást úgy kell egyetemessé tenni, hogy amit a pénzhatalmi világelit jogosnak tart a maga számára, ugyanazt tekintse jogosnak mindenki más.

Tizedikként, érvényesíteni kell azt a szabályt, hogy az embereknek csak annyit kell tudniuk a világról, amennyit a hatalmi elit szükségesnek tart és semmivel se többet.

Tizenegyedikként, azt tanította Leo Strauss, hogy a nacionalizmusnak és a vallásnak a kombinációja az az eszköz és módszer, amellyel a természetüknél fogva kiegyensúlyozott és normális embereket fanatikus nacionalistákká lehet átalakítani, akik az elit kívánságára képesek életüket és vérüket feláldozva harcolni Istenért és a hazáért.

Tizenkettedikként, a neoliberális filozófus óva intette attól tanítványait, hogy a tömegek számára lehetővé tegyék az igazság megismerését, mert ebben az esetben vagy nihilisták lesznek, vagy pedig anarchizmusba süllyednek.

Tizenharmadikként, egyértelművé teszi, hogy a legkevésbé kívánatos a szekuláris társadalom létrehozása, mert az a szélsőséges individualizmus és a relativizmusba süllyedő liberalizmus társadalma lenne.

Tizennegyedikként, azt tanította, hogy az erkölcsi törvények rákényszerítése a tömegekre csak a vallás segítségével lehetséges. A vallást azonban kizárólag a tömegek számára kell életben tartani. A hatalmat gyakorló elit számára nem kötelező a vallás, mert a vallás által hirdetett igazság csak kegyes csalás.

Tizenötödikként, Leo Strauss azt ültette tanítványai fejébe, hogy Amerika meg fogja menteni a világot azzal, hogy a zsarnoki rendszerek helyébe uralomra segíti a demokráciákat.

Leo Strauss leghűségesebb tanítványai és követői közül sokan magas pozíciókba kerültek: Richard Perle, Douglas Faith, Robert Kagan, Paul Wolfowitz, William és Irving Kristol, Steven Cambone, Lynne Cheney, Gary Schmitt, továbbá a ’Beltway-elit’ számos más tagja.

A neokonzervatívok által elkészített egyik stratégiai programtervezetben, a „Project For a New American Century, PNAC”,(Terv az Új Amerikai Évszázad Számára) elnevezést viselő dokumentumban, amelyet Paul Wolfowitz védelmi miniszterhelyettes készített 1992-ben az akkori védelmiminiszter Dick Cheney számára, ez olvasható:

 „Legfontosabb célunk megakadályozni egy új rivális felemelkedését, a korábbi Szovjetunió területén vagy másutt, amely olyan fenyegetés lehet a világrendre, amelyet korábban a Szovjetunió jelentett”.

A PNAC dokumentumában már benne van az, hogy a neokonzervatív politikai elit irányítása alatt, hogyan kell a gazdasági, katonai és hírszerző szerveknek együttműködniük az amerikai szupremácia kikényszerítésében. Benne van a pénzhatalmi világelitnek az az igénye, hogy jogot formál a közép-ázsiai országokban található nyersanyagokhoz és energiahordozókhoz való hozzáférésre. Név szerint is megjelöli azokat az országokat (Oroszország, Németország, Japán, India és Kína), amelyek csak regionális hatalmak maradhatnak.  Nyíltan bejelenti, hogy az Egyesült Államok igényt tart a globális hegemóniára, mert kivételezettnek és nélkülözhetetlennek tekinti magát.

Leo Strauss tanításai nyomán készült el 1982-ben az Oded Yinon terv, 1996-ban a Clean Break for Securing the Realm program, 1999-ben a PNAC újabb változata és 2000-ben a Rebuilding America Defences elnevezésű projekt. Ezek közös stratégia célja többek között az volt, hogy az amerikai neokonzervatív politikai elitnek kötelessége elősegíteni: ne létezzen a Közel-Kelet térségében egy nagyobb méretű állam sem. Izrael csak akkor tudja regionális nagyhatalmú státusát megtartani – többek között a pénzhatalmi világelit helyőrségeként – ha a Közel-Kelet valamennyi nagyobb államát kisebb államokra darabolják fel. A szíriai háború folytatódásának is az a valódi oka, hogy Izrael ragaszkodik Szíria feldarabolásához. 

A neokonzervatív politikai elit egyik vezetője Robert Kagan ( a 2014-es kijev-i államcsínyt Washington részéről irányító Victoria Nuland külügyminiszter helyettesnek a férje)  így írt Leo Strauss tanításainak a gyakorlatba való átültetéséről: „A nemzetközi jog betartása és az igazságosság csak a gyengéket érintő feladat. Ez valójában a gyengéknek a stratégiája, amellyel megpróbálják érvényesíteni érdekeiket a világban.  A kettős mércét alkalmazó amerikai hatalom nyújtja a legjobb eszközöket az emberi haladáshoz és talán az egyetlen járható úthoz. Amerikának támogatni kell a fegyverzet ellenőrzését, de nem önmagáért”.

Egy másik neves neokonzervatív Michael Ledeen, pedig így fogalmazott:  „A legnemesebb teljesítmények eléréséhez lehet, hogy a legnagyobb gonoszságokat kell megtennie a vezetőnek.”

A keresztény vallás és az európai magaskultúra keresztényértékrendje, immáron 2000 éve törekszik arra, hogy korlátozza az erőseknek azt a törekvését, hogy gátlástalanul érvényesíthessék önzésüket a gyengékkel szemben. Az európai kultúrkörben ez volt a fehérfajú népek együttélésének és társadalmaik sikeres működésének az egyik előfeltétele. Ebben a vonatkozásban a pénzuralmi világrend, amely a pénz és a profit uralma alá helyezte a társadalmakat, kártékony eszmerendszernek bizonyult. Ennek az egy-dimenziós világrendnek az ideológiája a neoliberalizmus – a gátlástalan önzést és a mértéktelen szerzésvágyat – erénynek tünteti fel és tagadja, hogy védelem illetné meg a gyengébbeket az erősebbek mohó szerzésvágyával szemben.

A keresztény vallás és értékrend harmóniában van a természet törvényeivel és az ember belső lényegével. Ezért is tartotta Hamvas Béla az összes világvallás közül a kereszténységet az emberi élettel és a természet törvényeivel leginkább összhangban állónak.  Ezzel szemben a neoliberalizmus mindenek fölé helyezi az individualizmust, az egoizmust, a hedonizmust, a felületes örömök hajszolását, az önzést és a túlzottan önmagunkkal való törődést és a nárcizmust. (A nárcizmus beképzeltség, hiúság, önhittség vagy egyszerűen az önzés személyiségvonása).

Leo Strauss tanításaiból az is kiderül, hogy ő egyfajta szociáldarwinizmust követett a társadalmi életben és a nemzetközi rendszerben, ahol csak az erősebbnek van joga a túlélésre és ahol ma is érvényes a Tálio elve: „Szemet szemért, fogat fogért”, a „homo homini lupus” elve, hogy Ember embernek farkasa, továbbá a „bellum omnium contra omness” tényállítása, hogy mindenki háborúja folyik mindenki ellen.

A neoliberalizmus kifejezetten elutasítja a keresztény értékrend alapvető eszméit, azt, hogy van egy végső igazságszolgáltatás valamennyi bűnös ember számára. Elutasítja azt is, hogy minden egyes embernek már ezen a világon küzdenie kell az igazságosság érvényesítéséért még akkor is, ha a végső megoldás ezen a földön nem lehetséges. A neokonzervatív pénzhatalmi világelit jelenleg aránytalanul nagy erőfölényben van és folyamatosan visszaél hatalmi túlsúlyával. Az a jelszó, hogy a gátlástalan szerzésvágy jó, a többi emberekkel szembeni szélsőséges önzést és durva erőszakot fejezi ki.

A keresztény civilizáció alapszabálya a kritikus gondolkodás elveire épül. Ezzel szemben a pénzhatalmi világelit által Európára rákényszerített iszlám az igazságosságot elvető kettős-mércére és a tekintélyelvű gondolkodásra támaszkodik. Nem lehet kompromisszumot kötni az Aranyszabály és az egymással szövetségre lépett három ideológia – a judaizmus, az iszlám és a neoliberalizmus – dualista etikájával, illetve cinikus etikátlanságával. A tekintélyelvű és a kritikus gondolkodás nem egyeztethető össze egymással. Az sem tűrhető, hogy az egyenlő-emberek alattvalóként a magukat felsőbbrendűnek tekintő önhitt és arrogáns „egyenlőbbeknek”, egy privilegizált és amorális kisebbségnek, az uralma alatt éljenek folyamatosan.

A pénzhatalmi világelit szolgálatában álló nemzetközi szabadkőművesség az E.U. Bürokráciájával együtt fontos szerepet játszik a milliókat megmozgató migránsinvázió gyakorlati végrehajtásában. Mindkét szervezet továbbra is erőlteti az afrikai és a közel-keleti milliók minél előbbi betelepítését Európába. A brüsszeli bürokrácia kezdettől fogva nem az európai népek érdekeit képviselte, hanem az államok feletti szervezett magánhatalom engedelmes végrehajtó intézményének bizonyult. Az évezredek óta Európában élő őshonos, fehérfajú és keresztény kultúrájú népek ezért végveszélybe kerültek.

A szervezett magánhatalom által előkészített és támogatott migránsinvázió leállítására össze kell fogniuk az európai nemzeteknek. Közös önvédelemre van szükség. A közérdeket Európában egyedül képviselő nemzetállamoknak létre kell hozniuk az őshonos fehérfajú népek nemzetközi szintű önvédelmi szervezeteit. A globális pénzhatalom Kapinternjé-től (a Kapitalista Internacionáléjától) és Kominternjé-től (a Kommunista Internacionáléjától) gyökeresen eltérő új, fajialapú nemzetköziségre, a közösségek-közösségére van szükség a pusztulásra ítélt fehérfaj hatékony önvédelme érdekében. Az Európai Unió szabadkőműves és kozmopolita vezetőinek tanulmányozniuk kellene ebben a vonatkozásban Izrael állam tapasztalatait, mert ez a nemzetállam szigorúan szelektív bevándorlási politikájával hatékonyan védelmezi népessége faji tisztaságát.  A keresztény gyökereihez ragaszkodó Európa azonban soha nem feledkezhet meg az Aranyszabályról. Ennyiben nem tekintheti mintának Izrael példáját, amely azt az univerzális erkölcsi parancsot, hogy – szeresd felebarátodat, mint önmagadat és csak azt tedd neki, amit elvársz tőle, hogy veled tegyen, – csak a zsidókra korlátozva tartja be. Ez azt jelenti, hogy az Aranyszabály alkalmazásánál is meg kell találnunk az arany középutat. Úgy kell megvédeni magunkat a szervezett magánhatalom által ránk zúdított erőszakos migránsinvázióval szemben, – amellyel az internacionalista magánhatalom meg akarja semmisíteni nemzeti létünket, és a magyar népet egyedül védelmező nemzetállamunkat, – hogy egyidejűleg betartsuk az univerzális erkölcs feltétlen parancsait is.

Olyan Európai Unióra van szükség, amely elsősorban az európai népek létérdekeit képviseli és az ő jólétüket szolgálja. Ehhez a szabadkőművesek által ellenőrzött EU-s bürokráciát, élén az Unió Bizottságával, alá kell rendelni Európa népeinek a közvetlen demokrácia módszereivel. A magánhatalmat szervilisen kiszolgáló brüsszeli vezetést kényszeríteni kell arra, hogy tartson népszavazást a több millió migráns befogadásáról. Brüsszel pedig Európa népeinek és ne az államok feletti magánhatalomnak, valamint szabadkőműves kiszolgálóinak engedelmeskedjen folyamatosan elárulva az őshonos európai népeket.

A Nyugatot irányító neoliberális pénzhatalmi elit felgyorsította Észak Amerika és Európa betelepítését közel-keleti, afrikai és ázsiai migránsokkal, akiknek a többsége az iszlámot követő muszlim, s akik nyíltan követelik a sária jog bevezetését mindenütt, ahol nagyobb létszámban megtelepednek. 2016. augusztus 23-n előkerült egy 220 oldalas Soros-dokumentum, amely előirányozza 2018-ig 10 millió migráns betelepítését az Egyesült Államokba. A hatalmon levő neoliberális pénzügyi elit ezzel akarja bebiztosítani választási győzelmét a két év múlva esedékes időszaki választásokon. A dokumentum bemutatja, hogy ennek érdekében milyen stratégiát és taktikát kell követnie a Soros György által alapított és finanszírozott Nyílt Társadalom Alapítványnak. A új bevándorlók „színes közösségei” számára ezért a legrövidebb időn belül biztosítani kell a teljes egyenjogúságot a politikai, a gazdasági és a civil szférában. A választási regisztrálás korlátait pedig maximálisan fel kell lazítani.

Ezt a tervet Európában is végrehajtják, mihelyt a kellő számú migránst betelepítették. Így a pénzhatalmi világelit helyi komprádor és kollaboráns csoportjai – amelyek már elveszítették hitelüket és korábbi támogatóikat – nemzeti identitás nélküli, könnyen manipulálható új szavazók millióihoz juthatnak az EU tagállamaiban, akiknek a segítségével megtarthatják, illetve visszaszerezhetik a kormányhatalmat. Magyarországon is létre akarják hozni a párhuzamos mini-társadalmakat, amelyeknek a tagjai már nem fognak arra törekedni, hogy integrálódjanak a magyar nemzetbe. Ehelyett ragaszkodni fognak saját kultúrájukhoz és kikényszerítik, hogy saját törvényeik szerint -elkülönülve – élhessenek.

Brüsszelben nyilvánosságra került az a lista is, amely azoknak a neveit tartalmazza, akik a neoliberális világelit megbízható szövetségeseinek számítanak az Európai Parlamentben. A több száz nevet tartalmazó listában két magyar politikus neve is megtalálható. Az egyik Niedermüller Péter, a DK, a másik Meszerics Tamás, az LMP EP-képviselője. Az eddig ismertté vált adatok szerint Soros György már 8 millió dollárt költött a migránsinváziót támogató neoliberális szervezetek finanszírozására.

A neoliberális világelit már létrehozta Magyarországon is a saját médiabirodalmát, amely monopolhelyzetét a fiatal nemzedékek liberális agymosására használja. A tapasztalatlan fiatal nemzedékeket arra készítik fel, hogy fogadják el a neoliberális társadalmi kontrolt, a neoliberális totalitarizmust, vagyis azt a diktatórikus rendszert, amelyet a pénzuralmi világelit az egész emberiségre rá akar kényszeríteni.

Soros György már 2015 januárjában figyelmeztette Európát: vegye végre tudomásul, hogy háború van. Ő persze arra célzott, hogy az Európai Unió tagállamai Oroszországgal állnak háborúban. Valójában a világ-hegemóniát megszerzett kozmopolita világelit folytat háborút az európai fehérfajú népek és nemzetállamaik ellen. Ezt a háborút csak az erős nemzetek élhetik túl, amelyekre nemzetállamaik támaszkodhatnak. Ezért ma nagyobb szükség van a nemzetépítésre, a magyar nemzet megerősítésére, mint történelmünk során bármikor. Akik a magyar nép megmaradását akarják, a magyar nemzet túlélését a nemzet halállal szemben, azoknak 2016. október 2.-án a leghatározottabban nemet kell mondaniuk arra a kérdésre:

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

A magyar nép sorsát hosszútávon meghatározó TÖRTÉNELMI NEM kimondását hazánkban csak a magyar nép alapvető érdekeit megtagadó és a globális szervezett magánhatalom szervilis kiszolgálóivá vált balliberális érdekcsoportok ellenzik. Minden magyar hazafinak méltó választ kell adnia a kvótanépszavazás sikerre vitelével a pénzhatalmi világelit kollaboránsainak.

A keresztény értékrend védelmében fel kell venni az ellenállást az iszlám és a liberális kozmopolitizmus támadásával szemben. Tudatosítani kell embertársainkban, hogy egyedül a kereszténység az, amely minden embert egyenlőnek tekint, és komolyan veszi a Jézus által egyetemes erkölcsi követelménnyé tett Aranyszabály betartását. Az iszlám és a kozmopolita liberalizmus erőszakos támadására nem lehet végnélküli engedékenységgel és meghunyászkodással válaszolni. „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” elv eltúlzásával valójában öngyilkosságot követünk el. Ez ellenkezik Isten, a természet és a józanész törvényeivel.

 A kereszténység is az elé a dilemma elé került, amivel az anarchizmus sem tudott megbirkózni Ez utóbbi az állami erőszakot erőszakkal akarta megszüntetni, azaz lecserélni az egyik erőszakot egy másikra. A keresztény Európának arra kell választ találnia, hogy miként lehet ellenállni az iszlám és a liberális világhatalmi elit együttes erőszakának a szeretet egyetemes parancsát követve, erőszak-mentesen? Hogyan lehet szeretettel elérni, hogy elismerje az iszlám, hogy erőszakkal sincs joga arra kényszeríteni a keresztény kultúrkörhöz tartozó embereket, hogy mindenben az ő törvényeiknek engedelmeskedjenek a saját hazájukban is. Ha nem tetszik nekik a keresztény kultúra és jogrend, térjenek vissza oda, ahonnan Európába jöttek. Erőszakkal, hívatlanul jöttek. Erőszakkal itt akarnak élni úgy, hogy a befogadóknak el kell tartani őket. Túlnyomó részük tanulatlan, képzetlen és a fejlett technológiájú ipar számára munkaerőnek alkalmatlanok. A migráns Európában marad, nem tanul, nem dolgozik, nem akar integrálódni, nem tiszteli az európai jogot, mert az az embertől és nem Allahtól való. Mihelyt elég erős, elkezdi követelni az európai kultúrától teljesen idegen sária jog, egy primitív, középkori jogrendszer bevezetést először saját közösségei, majd mindenki számára.

Az államok feletti magánhatalom és a szolgálatában álló nemzetközi szabadkőműves hálózat a munkaerőhiánnyal riogat. Az automatizálás, az informatika és a robotika egyre kevesebb, ugyanakkor egyre magasabban képzett munkaerőt igényel majd. A több-nejűséget gyakorló, felső tanulmányokat nem végző fiatal muszlimok nyolc-kilencszeres ütemben szaporodnak. Utódaik azonban fél-analfabéták, igen alacsony képzettségűek. A társadalmi munkabeosztásba nem lehet bekapcsolni őket. Mire a befogadó ország fiatalja befejezi egyre hosszabb időt igénylő tanulmányit, addigra a képzetlen muszlim férfinak több feleségétől már 7-8 gyermeke van, akit majd el kell tartani a társadalomnak. Az iszlám leghatékonyabb fegyvere az európai fehér faj legyőzésére ez a sokszoros túlszaporulat. Ha a szakképzettséget nem szerző, az utódait csak biológiailag előállító muszlimokat eltartják az évekig tanuló és munkát végző európaiak, akkor nem lesz változás a népszaporulat aránytalanságában. Mihelyt egy muszlim szülőnek az is kötelessége, hogy utódaiból a társadalom számára munkavégzésre alkalmas, kellően képzett munkaerőt neveljen, és annak terheit európai társához hasonlóan ő viselje, akkor a muszlim népszaporulat is lelassulna.

Letöltés:

>.mobi és .epub formátum:
https://app.box.com/s/4tzocqpiyvb2berc6y5vv1mgcr2vvuqd
>PDF-ben:
>>Scribd:

https://www.scribd.com/document/325372797/Drabik-Janos-A-Migrans-Invazio-a-Kereszteny-Es-Feherfaju-Europa-Trianonja
>>Slideshare:
http://www.slideshare.net/DrabikJanos/drbik-jnos-a-migrnsinvzi-a-keresztny-s-fehrfaj-eurpa-trianonja
>>Issuu:
https://issuu.com/drabikjanos/docs/dr__bik_j__nos_-_a_migr__ns-inv__zi

Advertisements