Növekvő feszültség Washington és Peking között

2012-ben annak lehetünk tanúi, hogy a bizalmatlanság növekszik az Egyesült Államok és Kína viszonylatában is. A felemelkedőben lévő ázsiai óriás most már igényt tart arra, hogy elsőosztályú nagyhatalomként vegyék számításba. Peking sikeresen vészelte át az 1997-1998-as pénzügyi világválságot. Kína – túlszárnyalva Japánt – a világ második legnagyobb gazdaságává vált. Igényt tart most már arra, hogy második legyen a világpolitikában is. Kínában az Egyesült Államokat hosszútávon már hanyatló szuperhatalomnak tekintik.

Csupán az a kérdés, hogy hány évre van szükség ahhoz, hogy Kína az Egyesült Államok helyére léphessen. Kína nem adósodott el, mert saját kibocsátású, kínai munkával fedezett pénzzel működteti gazdaságát. Ebben a  rendszerben a hangsúly az értéket előállító reálgazdaságon van, és önálló monetáris rendszere miatt bizonyult Kína lényegesen életképesebbnek az enervált és dekadens Nyugatnál a pénzügyi összeomlás és a gazdasági világválság időszakában. A kínai vezetés a kínai gazdasági és modernizációs modellt az elgyöngült és kiürült nyugati demokrácia alternatívájának tekinti. Ily módon Kína mutatja azt a mintát, amelyet más fejlődő országok követhetnek. Arra hivatkoznak, hogy azok a fejlődő országok, amelyek bevezették a nyugati értékrendet és a nyugati demokráciákat utánzó politikai rendszereket, végül is gazdaságilag hanyatlanak és társadalmaik kaotikus viszonyok közé kerültek.

A kínaiak tehát úgy látják, hogy a hanyatló Egyesült Államok (illetve az a nyugati Pénzimpérium, amely mögötte áll), még mindig  globális hegemóniára törekszik. Mivel a Nyugat még mindig elég erős ahhoz, hogy megakadályozza olyan versenytársak kiemelkedését, mint Kína vagy a BRICS országok egyre szorosabban együttműködő közössége, ezért a Nyugatot meg kell akadályozni abban, hogy folytassa pénzügyi, gazdasági és katonai hatalmának kiterjesztését. Peking tehát mindent megtesz azért, hogy a katonai szövetség a Sanghaji Együttműködési Szervezet-en, a SCO-on keresztül minél erősebb legyen, és a BRICS országok pénzügyi-gazdasági-kereskedelmi együttműködése pedig elmélyüljön.

A nyugati Pénzimpérium, amelynek lényegében csak az izomzata az Egyesül Államok, azonban továbbra is arra törekszik, hogy jelenleg még meglévő globális hegemóniáját valamilyen formában megőrizze. Ha egy hatalom nem növekedik, hacsak stagnál, akkor már csökken és hanyatlik. Ezért a Pénzimpérium által vezérelt Nyugat kénytelen expanzionista politikát folytatni. Ez a politika most azt jelenti, hogy erősítenie kell az Európai-Uniót és a NATO-t. Az energiahordozókban szegény Európa számára biztosítania kell a biztonságos hozzáférést a világ kőolaj-és földgáz tartalékaihoz. Ebből a szempontból kulcsfontosságú Törökország, amely biztosíthatja a szállítási útvonalakat és katonailag is megmaradhat tartósan a Nyugat szövetségesének. A Nyugat stratégái arra számítottak, hogy az Arab Tavasz projekt nyomán több olyan arab demokrácia jön létre, amely a nyugati elvárások szerint működik. Ez a számításuk azonban tévesnek bizonyult.

Reklámok