Hogyan látja a szemben álló katonai táborokat egy pakisztáni tábornok?

Nadir Mir nyugalmazott pakisztáni dandártábornok 2012. március 27-én az EU Times-ban publikált írásában azt állítja, hogy az emberiség már 2012-ben a harmadik világháború közvetlen közelébe sodródott (iráni-izraeli konfliktus). Az első világháború tüzérségi összecsapási, a második világháború páncélos ütközetei elhalványulnak ahhoz képest, ami az emberiségre vár, ha nem sikerül megakadályoznia egy harmadik világháború kirobbanását.

Az amerikai globalisták (a neokonzervatívok, a katonai-ipari-komplexumhoz tartozó érdekcsoportok és a pénzuralmi körök) által irányított NATO továbbra is uralni akarja a világot annak ellenére, hogy katasztrofális vereséget szenvedett Afganisztánban és Irakban.

Nemcsak arról van szó, hogy a Nyugat világuralma kérdőjeleződött meg, hanem arról is, hogy teljesen megváltozhat a világtörténelem menete. A világtengeri hajózás korszakának beköszöntésével, a tudományos felfedezésekkel, az iparosodással, a politikai forradalmakkal, a gyarmatosítással, a műszaki-technikai felemelkedéssel a világ a nyugati hatalmak uralma alá került. A Brit Világbirodalom, Napóleon Franciaországa, Hitler Németországa és legutóbb az Egyesült Államok valamennyien a Nyugat világuralmi igényét szolgálták. Most azonban a Nyugat hanyatlásnak indult. Az Egyesült Államok, mint szuperhatalom, a tömeges ipari termelés hazája, gazdaságilag stagnál és gyorsan hanyatlik. Az Európai Unió is saját gazdasági nyomorúságával van elfoglalva. Egyes európaiak és amerikaiak számára az a természetes folyamat, hogy Németország vezesse Európát, eddig elfogadhatatlannak bizonyult. Más okok mellett a két világháborút azért vívták, hogy megfosszák Németországot az őt jogosan megillető helytől. Ma is készülőben van egy Európán belüli konfliktus. Amerika és a NATO szövetségének pedig Oroszország és Kína szövetkezésével kell szembenéznie.

Az Egyesült Államok geostratégiája zavaros viszonyokat hozott létre Afganisztánban és Irakban, és most háborúba sodorhatja Iránt és Pakisztánt. Az igazi háborús célpont Oroszország és Kína. Washington Kínában azt a felemelkedő hatalmat látja, amelyet megpróbál visszatartani a Csendes- és az Indiai-óceántól. Oroszország ismét világhatalom, amellyel számolni kell. Az iszlám világ pedig ellenáll a Nyugatnak és az is előfordulhat, hogy az Arab-Tavasz nyugat-ellenessé válik. Izrael helyzete is veszélyezettet, különösen, hogy az őt támogató Nyugat gazdaságilag hanyatlik. Tehát jelenleg Kína és Oroszország áll szemben Amerikával és a NATO-val. Irán és Pakisztán pedig csatlakozóban van Kínához és Oroszországhoz. A gazdaságilag gyorsan növekvő Kína és a stratégiailag újjászületett Oroszország a kristályosodási pont.

A világ tanúja lehetett annak, hogy Irak és Afganisztán után a NATO hogyan alázta meg Líbiát. Az amerikaiak és a NATO által szorgalmazott rendszerváltás, amely többek között olyan helyi hadurak és fegyveres csoportok finanszírozásából áll, mint például Afganisztánban az Északi-Szövetség, Líbiában a Kaddafi ellenes zsoldosok, Szíriában a helyi és líbiai lázadók, Iránban pedig azok, akik nem tartoznak etnikailag a perzsákhoz. Pakisztánban pedig olyan engedelmes csatlósokat  segítenek, mint a kormány ellen harcoló Beluch-lázadók.

Putyin orosz elnök is Amerika szemére vetette, hogy szponzorálja az Oroszországban működő politikai ellenzéket. Kína területén India közreműködésével szítják a zavargásokat Szinkiang-ban és Tibetben. A felsorolt körülmények egyesítik az eurázsiai földrész szárazföldi hatalmait Oroszországot és Kínát, valamint az olyan fontos tengerparti országokat, mint Irán és Pakisztán. Így e négy állam erős szövetséget alkothat Amerikával és a NATO-val szemben. Az események azonban túlságosan gyorsan változnak.

Pakisztán, Afganisztán, Irán, Irak, Oroszország és Kína együttes geopolitikai térsége meghaladja azokat a méreteket, amelyeket  Amerika és a NATO képes elérni. 2012 elején Putyin figyelmeztette az orosz tábornokokat, hogy „készüljenek az Armageddonra”. Ezt egy olyan nagy formátumú politikustól, mint Putyin, komolyan kell venni. Kína már hosszabb ideje készültségben tartja csendes-óceáni hadiflottáját. Az atomfegyverrel rendelkező Észak-Korea a jövőben még kiszámíthatatlanabb, mivel a tapasztalatlanabb ifjabb Kim vette át a hatalmat.

Nadir Mir egy Pakisztán elleni amerikai-NATO  háborút még egy Irán ellen intézett támadásnál is tragikusabbnak tart. A Nyugat (a Pénzimpérium) Szíria ellen még számíthat Törökország és Szaúd-Arábia támogatására, de ez már nem így van Pakisztán setében. Mindkét ország Pakisztán oldalára állna. Ezért egy Pakisztán elleni háború nemcsak nagyon bonyolult, de felér egy öngyilkossággal.

Nadir Mir hat indokot is felsorol álláspontja alátámasztására. Először is Pakisztán nem fenyeget senkit és nem támadott meg senkit. Nem áll fent a nukleáris kétértelműség (bizonytalanság) esete. Másodikként azt emeli ki, hogy a százkilencven milliós pakisztáni nép és a hadsereg – a megosztási kísérletek ellenére – egységesen védelmezi hazáját. Harmadikként hangsúlyozza, hogy Pakisztán nemcsak hagyományos módon, de aszimmetrikusan, végső esetben pedig nukleáris fegyverekkel is védekezni fog. Negyedikként azt említi, hogy Pakisztán még akkor is egységesen fog ellenállni, ha lesznek olyan Beluch-lázadók, akik maguk mögött tudhatják Delhit és az ott lévő neokonzervatívokat. A pakisztáni társadalom azt akarja, hogy béke legyen országában és minél előbb érjen véget az afgán háború. Ötödikként Nadir Mir megismétli, hogy Irán, Kína Szaúd-Arábia, Törökország, Oroszország mind Pakisztán oldalán lesznek, noha különböző geopolitikai okokból. Befejezésül azt állítja, hogy egy viszonylag alacsony intenzitású háború abban a térségben, amit ő „fekete lyuknak” nevez (Afganisztán, Pakisztán, Irán, Irak) még akkor is győzelmet arat az Egyesült Államok és a NATO erői felett, ha már ezen országok lakossága kimerült, a gazdaság pedig folyamatosan hanyatlik. Ebben az esetben a konvencionális háború – mind keletre, mind nyugatra Pakisztántól – gyorsan elérheti a nukleáris küszöböt. Ha Pakisztánt nukleáris támadás érné, saját atomfegyvereit is beveti mind India, mind a többi támadó erővel szemben. Azt sem lehet kizárni ebben a kaotikus helyzetben pakisztáni nukleáris szerkezetek robbannának Izraelen. Ez beindítaná a kölcsönös csapásmérés egész folyamatát. A háború globális méretűvé növekedne, ahol már minden érdekelt fél beveti a rendelkezésére álló nukleáris fegyvereit is. Ezért az az orosz tábornoki kar véleménye, hogy Pakisztán megtámadása termonukleáris háborúba torkollna.

Nadir Mir szerint egy ilyen globális háborút az Amerika vezette NATO erők nem tudnának megnyerni. Több száz millió, vagy talán több milliárd is lenne a halottak és a sebesültek, valamint a betegek száma. Egy ilyen helyzetet egyik háborús fél sem tekinthetne győzelemnek. A második világháború igazi győztese az Egyesült Államok volt, amelynek a területét a háború érintetlenül hagyta. Ez tette lehetővé, hogy az egyetlen szuperhatalommá nője ki magát. A felvázolt háború valódi győztesei, ha egyáltalán lesznek ilyenek, Oroszország és Kína lenne, de csak akkor, ha magában a nagy összecsapásban közvetlenül nem vesznek részt. Ezért a globalisták minden áron bele akarják manőverezni Oroszországot és Kínát is egy Irán elleni támadásba.

Az „Arab Tavasz” Amerika ellenes lázadássá alakulna át, ha beindulna a Nyugat Irán és Pakisztán elleni háborúja. A támadók országait ezúttal olyan nukleáris háború tüze pusztítja majd el, amelyet ők maguk kezdeményeztek.

A pakisztáni tábornok a békés rendezést tekinti az egyedüli megoldásnak. Amerikának és a NATO-nak távoznia kellene Afganisztánból, le kellene mondania Irán megtámadásáról és abba kellene hagynia a beavatkozást  Beludzsisztánban, Pakisztán tartományában. A neokonok – a háborút követelő héják és globalisták – nemcsak Irán és Pakisztán, de Európa és Amerika lakóit is fenyegetik. Megrettentek, amikor az öntudatra ébredő amerikaiak tüntettek a Wall Street-en a pénzuralmi elit ellen. A szorongató válságból az egyik kiút a háború lehet. De még Izraelben is a lakosságnak legalább a fele ellenzi a háborút. Pakisztán nem antiszemita, de mélyen együtt érez a palesztin néppel. Az amerikai globalisták azonban rendületlenül egy újabb világháború jéghegyébe kormányozzák az „Amerikai Titanicot”.

A pakisztáni tábornok azzal fejezi be helyzetelemzését, hogy új paradigmaváltásra van szükség háborús kardcsörtetés helyett. Putyin elnök vezetésével Moszkva a békeszerető kínaiakkal együtt fontos szerepet játszhat az amerikai héják megfékezésében. A németek és a többi háborúellenes európai ember – a békeszerető amerikaiakkal összefogva – még meg tudja fékezni a világméretű konfliktust. Egy globális nukleáris háború nem alternatíva, mert a világcivilizáció apokaliptikus pusztulásával járna.

Reklámok