Összeilleszthető-e az arab és az európai kultúra?

Az “Eurábia” elnevezés olyan eklektikus geopolitikai és kulturális képződményre utal, amely szervesen összeilleszthető és kiegészíti egymást. Ezt az utópikus kulturális stratégiát az európai és az arab társadalmakat irányító vezetőcsoportok dolgozták ki azért, hogy létrehozzanak egy nyílt földközi-tengeri, gazdasági, demográfiai és kulturális együttélést Európa és az Arab Világ között.

Eurábia fogalmát Bat Ye’Or (Gisele Littman) kezdte használni a 2000-es évek elején. Ye’Or abból indult ki, hogy létezik egy összeesküvés Európa ellen, amelyet állítólag Franciaország és az arab hatalmak közösen irányítanak, és amelynek a célja Európa iszlamizálása, geopolitikai egyesítése az Arab Világgal és az európai, valamint az arab kultúra szintetizálása. Ez meggyöngítené Európa létező kultúráját. Ye’Or ehhez azt is hozzáfűzi, hogy Eurábia létrehozásának célja az Egyesült Államok és Izrael kapcsolatának a gyöngítése.

Az Eurábia elnevezés fokozatosan a politikai szóhasználat részévé vált a politikai spektrum szinte teljes egészében. Széles körben használták az olyan iszlám-ellenes mozgalmakban, mint amilyen az „Állítsd le Európa iszlámosítását!” elnevezésű mozgalom. Eurábia koncepciója különösen nagy karriert futott be a 2001. szeptember 11-ig események után, amikor Anders Behring Brevik 2011. július 22-én Oslóban, Utöja szigetén meggyilkolt 77 táborozó fiatalt. Brevik – szörnyű tettét megelőzően – közzétett egy több mint 1500 oldalas manifesztumot „A European Declaration of Independence” (Egy európai függetlenségi nyilatkozat) címmel. Brevik és szellemi mentora a norvég Fjordman (Peder Are Nøstvold Jensen) értelmezésében Eurábia létrehozása Európa-ellenes elképzelés, amely Európa hanyatlását és a fehér ember életterének a felszámolását célozza.

Bat Ye’Or 2005-ben megjelent „Eurabia: The Euro-Arab Axis” (Eurábia: Az Euro-Arab Tengely) című könyvében megállapítja, hogy ezt a nagyszabású tervet 1973-ban kilenc európai közösséghez tartozó ország és a Földközi-tenger menti arab országok politikai elitjei közösen gondolták ki, tervezték meg és hajtották végre. E cél sikere érdekében átalakították bevándorlási politikájukat, propagandájukat. Ehhez igénybe vették az egyházak, a gazdasági társulások támogatását, és együttműködésüket a kulturális, a tömegtájékoztatási, valamint a felsőoktatási és tudományos intézményekkel is ehhez igazították. Azóta nemzedékek nőttek fel, akiket ebben a szellemi és politikai közegben szocializáltak. Európa irányítói úgy nevelték az egymást követő nemzedékeket, hogy az általuk kialakított feltételeket fogadják el és természetesnek vegyék. Ye’Or szerint ez az egyik forrása annak, hogy Európában erős az Amerika- és Izrael-ellenesség.

Az európai és arab elitek politikai erőfeszítéseit segítette az is, hogy az erőtlen és dekadens Európa már nem volt képes önmaga reprodukciójára. Elöregedő népessége teljes körű társadalombiztosítási szolgáltatásokra tart igényt, ugyanakkor a fiatalok nem vállalják a kétkezi munkát, és Európa centrum-országai egyre több arab munkaerőre tartanak igényt. Oly sokan emigráltak Európába, hogy muszlim többségűvé alakulhatnak olyan nagyvárosok is, mint például Malmö Svédországban, vagy Rotterdam Hollandiában. A Demográfiai folyamatok azt mutatják, hogy a XXI. század közepére több európai országban is a lakosság többsége mohamedán lesz. A bevándorlók kezdetben rokonszenvet éreztek a fogadó országok iránt, amelyek nagyvonalú szociális támogatásban részesítették őket és munkát is biztosítottak a számukra. A közelmúltban azonban már nemcsak a tömeges bevándorlás miatt volt egyre több feszültség, hanem azért is, mert a bevándorlók között, különösen a fiatalok körében, sokan a dzsihadista-iszlámhoz közel állónak bizonyultak. Egyre több európai számára az Eurábia-projekt a dzsihád paradigma egy szélsőséges megjelenési formájává vált.

Samuel Huntington 1996-ban megjelent „Civilizációk összecsapása” című munkájában már előre jelezte azt a világméretű konfliktust, amely napjainkban bontakozik ki, s amelynek nemcsak megfigyelői, de kényszerű résztvevői is vagyunk. Az Eurábia-koncepció előre jelzi: számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy katonailag gyöngébb népek menekültjei úgy hatolhatnak be egy erősebb, de már hanyatló civilizációba, hogy azt a saját igényeik szerint át tudják alakítani. Ha ez sikerül nekik, akkor megállapíthatjuk, hogy a világnak ebben a térségében a Római Birodalom bukása óta ilyen változásra nem került sor.

Az Eurábia-koncepcióban kezdeményező szerepet vállaló francia elit úgy gondolta, hogy Európa a vezetésükkel sikeresen rivalizálhat természetes szövetségesével (az Egyesült Államokkal és az angolszász kultúrával) úgy, hogy szövetségre lép természetes ellenségével (az Arab Világgal és a mohamedán kultúrával). A tervezők számításaikat arra a „prime divider” (a társadalmat elsődlegesen megosztó) mentalitásra alapozták, amely differenciátlan magatartást tanúsít a közemberekkel szemben. A fő törésvonal szempontjából mindegy, hogy egy kétkezi munkás vallásos keresztény, agnosztikus, vagy pedig hithű muzulmán, aki az iszlám fanatikus követője.

Kapcsolódó írások:

1. A világ helyzete a XXI. század elején

2. Kinek profitál a menedékipar?

3. Amerikai szervezetek finanszírozzák az embercsempészeket?

4. Faji program a XXI. századra: Létezik.

5. Coudenhove-Kalergi terve kevert lakosságú Európára

6. Eurábia lesz Európából?

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Advertisements