Még mindig sorsdöntő lehet Moszkva és Berlin kapcsolatának alakulása

Ashton B. Carter amerikai védelmi-miniszter 2015. június 22-én Berlinben tárgyalt német kollégájával, Ursula von der Leyen asszonnyal. Carter kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem kíván visszatérni a hidegháborúhoz és nem is akar egy újabb konfliktust Oroszországgal. A gazdasági szankciók célja elhárítani az „orosz agressziót” Ukrajnában. A berlini fórumon Carter így fogalmazott:

„Nem akarjuk ellenséggé tenni Oroszországot, de ne legyen félreértés: meg fogjuk védeni szövetségeseinket és a szabályokon nyugvó nemzetközi rendet és azt a jövőt, amelyet ez biztosít a számunkra. Ellenállunk Oroszország akcióinak és arra irányuló kísérleteinek, hogy újra létrehozza a szovjet korszakra jellemző befolyási övezeteket.”

Putyin orosz elnök a berlini fórum előtt néhány nappal bejelentette, hogy Moszkva 40 további ballisztikus rakétával bővíti nukleáris fegyverkészletét. Ezt Ashton Carter annak bizonyítékaként értelmezte, hogy erősödik a fenyegetés Oroszország részéről:

„Ukrajna nemcsak része az Oroszországot illető nagyobb aggályainknak. Válaszul erőteljes, de kiegyensúlyozott stratégiát folytatunk, olyat, amely arra törekszik, hogy Oroszország senkit se kényszeríthessen a múlthoz való visszatérésre. Ugyanakkor üdvözöljük és bátorítjuk Oroszországot, hogy változtasson irányt és forduljon a jövő felé. Nem fogjuk követni a hidegháború forgatókönyvét.”

Carter a tudósítóknak azt is elmondta, hogy a Putyin által vezetett Oroszország részéről megnyilvánuló kihívás különbözik attól, amit a Szovjetunió jelentett a hidegháború idején. Az új kihívásnak vannak olyan elemei, mint például a „hibrid hadviselés”. Ez olyan katonai stratégia, amely ötvözi a hagyományos és az irreguláris erőkkel, valamint a cyber-hadviselés technikáival folytatott háborút. Ez lényegesen eltér attól, mint amilyen a múltban volt. A NATO arra törekszik, hogy mozgékonyabb legyen és rövid időn belül tudjon reagálni. Az események felgyorsultak és lényegesen eltérnek akár a 25 évvel ezelőtti időktől. Ezért figyelünk annyira oda az előre nem látható események hibrid vonatkozásaira. A hadviselésnek új működési területei is van, az elektronika, a kibernetika és az informatika kombinációja, amely a hidegháború idején még nem játszott fontos szerepet.

Az amerikai védelmi-miniszter ellátogatott a NATO Kibervédelmi és Kiválósági Központjába is, amelynek a szerepe felértékelődött. Ezt Artur Suzik, a NATO Kiválósági Központjának igazgatója így fogalmazta meg:

„Fontos a felsőszintű döntéshozók és katonai vezetők számára, hogy naprakészen ismerjék a cyber-biztonság legújabb technikai lehetőségeit, mert ez a modern hadviselés elengedhetetlen részévé vált. A központ alkalmazott kutatást végez a NATO és a tagállamok számára, valamint magasszintű kiképző tanfolyamokat és gyakorlatokat szervez. A cyber-hadviselést integrálni kell a hadműveleti tervezésbe.”

A Pentagon irányítójának európai látogatásával egy időben Berlin és Moszkva nagyjelentőségű megállapodást kötött a második Északi Áramlat elnevezésű gáztávvezeték megépítéséről a Balti-tengeren. Ennek eredményeként kétszeresére növekszik a Németországba szállított orosz földgáz mennyisége. Ez a tény önmagában jelezte, hogy Carter erőfeszítése Oroszország elszigetelésére egyelőre kudarcnak bizonyult. Ez a nagyszabású energiaszállítási megállapodás egymagában is képes megváltoztatni egy egész régió geopolitikai helyzetét. Ha ez a tenger alatt futó csővezeték elkészül, akkor egész Kelet-Európát ki lehet hagyni az Európába irányuló orosz földgázexportból. Semmi szükség nem lesz többé arra, hogy Ukrajna legyen az a tranzit-ország, amelyen keresztül Lengyelország, Románia, Belarusz, Magyarország és Szlovákia is hozzájuthat az orosz földgázhoz.

Ukrajna tehát kilép az orosz földgázszállítási bizniszből, Németország viszont döntőszerephez jut és az orosz földgáz legfontosabb elosztóbázisává válik Európában. Ez természetesen akadályozza a pénzhatalmi világelitnek azt a stratégiáját, hogy Oroszország és Európa gazdasági kapcsolatainak az akadályozásával Európát vazallusként a saját hegemóniája alatt tartsa. Németország dönt arról, hogy mennyi orosz energiahordozóhoz juthatnak a Benelux-államok és Nagy Britannia.

Németország és Oroszország együttműködése tehát az ukrán konfliktus idején is folytatódott. Még az Amerika által Európára kényszerített szankciók sem tudták ezt megakadályozni. George Friedman, a STRATFOR vezetője, a Chicago-i Külkapcsolatok Tanácsában mondott beszédében[1] így fogalmazott:

Az Egyesült Államok elsődleges érdeke, amely miatt évszázadokon át háborúzott – az első és a második világháborúban, valamint a hidegháborúban – az volt, hogy megakadályozza Németország és Oroszország szoros együttműködését, mert egyesülve ők alkotják azt az egyedüli erőt, amelyek fenyegethetnek minket. És ezt minden eszközzel meg kell akadályozni.”

Washington stratégiája dióhéjban tehát az, hogy megakadályozza a német ipart abban, hogy összekapcsolódjon Oroszország hatalmas természeti erőforrásaival. Ez az a halálos kombináció, amely elvezet egy Eurázsiai Integrált Szabadkereskedelmi Övezethez, amely eltörpítheti az amerikai GDP-t és véget vethet az amerikai világbirodalomnak.

Washington valójában nem a képzeletbeli „orosz agressziótól” tart, hanem a nagyonis reális gazdasági riválistól, amely megfoszthatja különleges világhatalmi státuszától. Ha azonban Németország Moszkva legnagyobb gázelosztójává válik Európában, akkor mégiscsak ez fog történni. A Gazprom megállapodás is arra késztethette Carter-t, hogy valamennyi meglátogatott európai fővárosban figyelmeztessen az orosz veszélyre, újabb fegyvereket, csapatokat, hadgyakorlatokat és rakétákat ígérjen a NATO-nak.

Mi úgy látjuk, hogy Putyin elnök nem elfoglalni akarja Európát, hanem újabb kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatokra törekszik. Az Egyesült Államok mindent megtett azért, hogy megakadályozza a Déli Áramlat programot. Azt azonban nem tudta megakadályozni, hogy Putyin további erőfeszítéseket tegyen legnagyobb kereskedelmi partnerének, Európának a megtartásáért.

Az amerikai hadügyminiszter európai körútjának idején számolt be a Bloomberg médiahálózat arról, hogy „Ukrajna nem fizeti ki a júliusban esedékes kamatokat a kötvénykuponok után, amellyel beindul mintegy 19 milliárd dollár adósság törlesztésének a leállítása, minthogy nincs jele annak, hogy csökkenne a hitelezőkkel fennálló patthelyzet. Ukrajna néhány hetet adott a hitelezőknek, hogy elfogadják az ajánlatát, amely magába foglalja a főtartozás 40%-nak a leírását, mielőtt elkezdődik az adósság moratórium”.

[1] http://www.informationclearinghouse.info/article42275.htm

A lap és a mellékelt tanulmány szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Advertisements