Terror-diktatúra helyett terror-demokrácia

A Szovjetunió felbomlása lehetővé tette a neokonzervatívok számára, hogy az amerikai kormányban átvegyék az irányítást. Röviden utalunk arra, hogy a neokonzervatívok meghatározó személyiségei korábban trockisták voltak. A trockizmus, mint ideológia, a permanens bolsevik forradalmat hirdette, azaz a kommunista rendszer, a proletárdiktatúra világméretű győzelméig tartó küzdelmet. Trockij a szervezett magánhatalom egyik frontembere volt, aki azt a megbízatást kapta a pénzhatalom legfőbb irányítóitól, hogy Oroszországot a kommunista diktatúra segítségével privatizálja a pénzkartell számára. Minden hatalom a diktatórikus államé, de magával az állammal a pénzkartell megbízottai rendelkeznek.

Amikor a második világháború után a szervezet magánhatalom az ellenőrzése alatt álló pénzrendszerrel elkezdte kiépíteni globális pénzimpériumát, a szolgálatában álló trockisták szélsőbaloldaliból neoliberális konzervatívokká, neokonokká alakultak át, akik már a kommunista forradalom permanens terjesztése helyett a pénzuralmi liberális demokrácia permanens terjesztését vállalták fel. A neokonzervatívok a pénz diktatúráját választották a trockista bolsevikok szuronyokra támaszkodó diktatúrája helyébe. A trockista radikális baloldal átváltott a terror-diktatúra permanens terjesztéséről a neoliberális pénzuralom terror-demokráciájának a permanens terjesztésére.

Az amerikai neokonzervatívok gyökeresen elfordultak korábbi meggyőződésüktől, az amerikai keresztény hagyományoktól, a vallás védelmétől és a magas kultúra értékeitől. Ma már ezekkel nem törődnek, elsődleges céljuk a világ neoliberális értelemben vett demokratizálása lett. A trockista permanens forradalom helyett a neoliberális demokráciát terjesztik erőszakkal a világ minden táján. Azt a téveszmét hirdetik, hogy a mindenhol megvalósuló liberális demokrácia megvalósítja az örök békét. Ez nem más, mint liberális demokrata lázálom, amely olyan nemzetépítést eredményezett Afganisztánban, amely nem jutott tovább Kabul határainál és olyan demokráciát Irakban, ahol immár három állam létezik. Ezek közül az egyik – ISIS, vagy ISIL – a terrorizmus legvisszataszítóbb „világrekorderének” számít. A neokonzervatívok megmaradtak forradalmárnak csak most már nem trockista forradalmárok, hanem a pénzimpérium áldemokráciájának élharcosai.

A trockistákból lett neokonzervatívok úgy értelmezték a Szovjetunió összeomlását, hogy a történelem az emberiség számára Új Világrendként az amerikai pénzkapitalizmus neoliberális demokráciáját választotta. Az Egyesült Államok így lett a Világtörténelem akaratából kivételezett és nélkülözhetetlen ország. A pénzhatalmi világelit ellenőrzése alatt álló Washington igényt tart az egész világ feletti hegemóniára. A neokonzervatívok által erőltetett Új Világrend túlságosan fontos ahhoz, hogy annak mielőbbi megvalósítását akár a belföldi vagy a nemzetközi a jog szabályai, akár más államok érdekei korlátozzák.

Az egypólusú világrend megőrzése érdekében Washingtonnak meg kell akadályoznia, hogy más országok korlátozhassák a pénzhatalmi világelit Amerikán keresztül gyakorolt hatalmát. Ez a neokon Paul Wolfowitz által megfogalmazott doktrínának a lényege. Oroszország azonban nem fogadta el, hogy az Egyesült Államok gazdaságilag, politikailag, kulturálisan pénzügyileg és katonailag is rákényszerítse akaratát a világ más nemzeteire.

Washingtont 2001 után teljesen lekötötte az Afganisztánban és Irakban folyó háború. 2012-ben azonban a pénzhatalmi világelitnek szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy Oroszországnak sikerült kivonnia magát Washington ellenőrzése alól és Putyin keresztül tudta húzni a Fehér Háznak azt a tevét, hogy inváziót hajtson végre Szíria ellen és bombázza Iránt.

Washingtonnak sikerült Ukrajnát – amely hosszú időn át Oroszország, majd pedig a Szovjetunió részét alkotta – elszakítania Oroszországtól a Szovjetunió felbomlásának időszakában. 2004-ben a pénzhatalmi elit megpróbálta ellenőrzése alá venni Ukrajnát az általa finanszírozott narancsos-forradalom beindításával. Ez a színes álforradalom azonban nem érte el célját és ezért Washingtonnak még további ötmilliárd dollárjába került, hogy Ukrajnát saját befolyási övezetébe vonja. Utalunk rá, hogy 2014 februárjában a neokon vezetőcsoport a demokrácia nevében döntötte meg a demokratikusan megválasztott elnököt és kormányát államcsínnyel.

Az ukrán demokrácia valójában semmit se jelentett Washington számára. Azért volt szüksége Ukrajnára, hogy veszélyeztesse Oroszország biztonságát és igazolást találjon arra, hogy szankciókkal kell megbénítani Oroszországot agresszív magatartása miatt. Ennek pedig az volt a célja, hogy felszámolja az Európai Unió és Oroszország egyre növekvő gazdasági és politikai kapcsolatát. Ha ezek a kapcsolatok tovább erősödnek, akkor az meggyengítheti a pénzhatalmi világelit ellenőrzését Európa felett.

2015-ben már teljesen nyilvánvaló, hogy a bevezetett szankciók mélyen sértik az Európai Államok érdekeit is. A szervezett magánhatalom a pénzuralmi rendben a korrupció legváltozatosabb formáival konvertálja át pénzügyi és gazdasági hatalmát politikai, katonai döntésekké. Felvásárolták a tömegtájékoztatást is.

Udo Ulfkotte német újságíró „Megvásárolt újságírók” című könyvében számolt be arról, hogy minden befolyásos újságíró Németországban lényegében a CIA ellenőrzése alatt működik. Ez az Egyesült Államokban is így van. Az EU-nak nincs saját hadserege, ezért önálló külpolitikája sincs. Európa egésze Washington vazallusaiból áll és ez lehetővé teszi a neokon vezetőcsoport számára, hogy egy mesterségesen kreált válság ürügyén egész Európa konfliktusba kerüljön Oroszországgal.

Bill Clinton elnöksége idején hat óriásvállalat ellenőrizte az Egyesült Államokban az elektronikus és nyomtatott sajtó 90%-kát. 2015-ben az egész nyugati világon mindössze három óriáscég ellenőrzi a tömegtájékoztatást. A nyugati világ médiája úgy funkcionál, mintha Washington propaganda-minisztériuma lenne, egy orwelli Igazság-minisztérium. Putyin elnököt és Oroszországot az Egyesült Államokban szünet nélkül démonizálják. Minden tömegtájékoztatási eszköz egyfolytában figyelmeztet az „orosz fenyegetésre”. Putyinból az új Hitler lett, aki vissza akarja állítani a Szovjet Birodalmat, és ez a diktátor rátört Ukrajnára. Szerintük Putyin invázióra készül a balti államok és Lengyelország ellen és Putyin akkora veszélyt jelent, mint az Ebola és az Iszlám Állam.

Több orosz szakértő is már szót emelt amiatt, hogy Putyin vonatkozásában teljesen mellőzi a sajtó a tényeket. Mindenki, aki nem hajlandó a Putyin-ellenes és oroszellenes propagandában részt venni, azt Putyin-apologétának nevezik, vagy összeesküvési-elméletek hívének. Mindenki, aki az igazat meri mondani, az Putyinnal együtt maga az ördög.

Paul Craig Roberts, aki Reagan elnök kormányzatában pénzügyminiszter helyettes volt, azt követően pedig számos világlapnak a vezércikk írója, úgy fogalmaz[1], hogy „a világ közvéleményének tudomásul kell vennie, hogy a nyugati világban ma az igazság jelenléte a legkevésbé szívesen látott”.

Az amerikai lakosság többsége bedőlt az oroszellenes propagandának, ugyanúgy, ahogy megetették vele azt a hazugságot, hogy Szaddam Husszeinnek tömegpusztító-fegyverei voltak. Egyebet se hallanak Szíriával kapcsolatban, hogy Bassar al-Asszad elnök vegyi fegyvereket vetett be saját népe ellen, Iránról pedig azt, hogy nukleáris fegyverek gyártására készül. Folyamatosan hazudtak Kadhafiról, Afrika egyetlen jóléti államának a létrehozójáról. Változatlanul ömlik a hazugság 2001. szeptember 11-ről, a cipőbombás, az alsóneműbombás, a vizes palackos- és samponflakonos bombamerénylőkről. Se vége, se hossza az újabb hazugságoknak, amelyekkel félelemben akarják tartani az embereket, mert mindez segíti a pénzhatalmi világelit birodalmi háborúit és Amerikán belül a rendőrállam kiépülését. A lakosság hiszékenysége lehetővé tette Washington számára, hogy vagy beindítson egy új hidegháborút, vagy pedig előkészítsen egy megelőző nukleáris csapás mérését Oroszországra. A neokonzervatív politikusok ez utóbbit részesítik előnyben, meg vannak róla győződve, hogy a nukleáris háborút meg lehet nyerni. Azt kérdezik: mi az értelme a nukleáris fegyvereknek, ha azokat soha nem lehet bevetni?

[1] http://www.informationclearinghouse.info/article42196.htm

A lap és a mellékelt tanulmány szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Advertisements