Hogyan lehetne begyógyítani a Trianonban ejtett sebet?

Úgy, hogy Európa döntéshozói véget vetnek a magyar nép hátrányos megkülönböztetésének és a kettős-mérce alkalmazásának  

A magyar népnek, nemzetnek, államnak is jár, hogy figyelembe vegyék a nemzetközi jogban alkalmazott történelmi elvet. Neki is jár, hogy figyelembe vegyék az etnikai határok elvét. S ha egyik sem lehetséges, akkor figyelembe vegyék az önrendelkezési elvet, amely az érdemi demokrácia és az Európai Unió  alapvető értékeihez, elveihez tartozik.

A román külügyminisztérium 2013. június 4-én közleményben üdvözölte a trianoni békeszerződés évfordulóját. Ebben arra hivatkozik, hogy „a szerződés szentesítette az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnését és elismerte Magyarországot független államként: ilyenként az etnikai határai közt létrejött szuverén modern Magyarország születési okirata”. A trianoni diktátum azért is fontos, mert megerősítette „Erdély 1918. december elején megvalósult egyesülését Romániával.” A közlemény megemlíti, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia csaknem valamennyi utódállama ma már az Európai Unió tagja, és együttműködik egy olyan Európa kialakításában, mely képesnek bizonyult a békés együttélés feltételeinek megteremtésére. Ebben csak annyi a szégyentelen hazugság, hogy Magyarországgal szemben nem alkalmazták az etnikai határokat, többek között a nacionalista-soviniszta Románia magatartása miatt.

Az Agerpress román hírügynökség a közleményhez hozzáfűzi, hogy a román külügyminisztérium azt követően adott ki közleményt, hogy Lezsák Sándor a magyar országgyűlés fideszes alelnöke július 4-ét gyásznapnak nevezte és leszögezte: a Magyarországot feldaraboló trianoni békediktátum a magyarok történelmének legnagyobb tragédiája, az európai hatalmaknak pedig a legnagyobb szégyenük. Lezsák Sándor még azt is kijelentette: Nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát. Ehhez csak annyit fűzünk, hogy a feldarabolt Magyarország polgárai olyan államok kényszerlakói lettek, ahol létszámuk 1920 óta kevesebb, mint a felére csökkent. Vagyis folyik a magyar nemzet tervszerű és kegyetlen felszámolása.

A trianoni békediktátum döntéshozói bizonyíthatóan tájékozatlanok voltak a történelmi Magyarországra vonatkozó tények és adatok vonatkozásában. (Aki nem sebészorvos, ne operáljon és aki nem pilóta, ne vezessen repülőgépet, aki nem ismeri a történelmet és a földrajzot, az ne döntsön népek és államok sorsáról.) De ezt a felkészületlenséget megtetézte az, hogy egyedül a magyar néppel, a magyar nemzettel, a magyar állammal szemben nem alkalmazták az érvényes nemzetközi jogelveket. Így figyelmen kívül hagyták a történelmi elvet, az etnikai határok elvét és az önrendelkezési elvet is. Ez utóbbit Wilson – akkori amerikai elnök – 14 pontja is tartalmazta. A történészeknek és a nemzeti érdekeket képviselő közéleti személyiségeknek napirenden kellene tartaniuk ezt a kérdést. Miért alkalmaztak Magyarországgal szemben kettős-mércét a versailles-i döntéshozók?  Miért egyedül a magyar nép vonatkozásában tagadták meg azoknak az elveknek az érvényesítését, amelyet a Kárpát-medence minden népével szemben elismertek, érvényesítettek, és túlteljesítettek?

Miért van az, hogy semmilyen lépést nem tettek például Romániával szemben, a Romániával kötött érvényes nemzetközi szerződések betartásának az ellenőrzése végett? Ezekben a megállapodásokban  benne volt a területi autonómiát és a teljes nyelvi egyenlőséget elismerő kötelezettségvállalás is Románia részéről. Bukarest ezt a kötelezettségét azonban soha nem teljesített, a versailles-i döntéshozók pedig soha nem kérték rajta számon.

A román külügyminisztérium azért értelmezheti – nyilvánvalóan tévesen -, hogy merre húzódnak a valódi etnikai határok, mert birtokon belül van és szeme se rebben, amikor ekkora valótlanságot állít egy hivatalos nyilatkozatban.

Az Európai Unió brüsszeli bürokráciája azoknak a hatalomgyakorlóknak a jogutódja, akik felelősek a nemzetközi bűncselekménynek tekinthető versailles-i békerendezésért, a trianoni diktátum meghozásáért. Folyamatosan figyelmeztetni kellene őket hivatalos részről is arra, hogy felelősséggel tartoznak ezért a nemzetközi bűncselekményért, és máig nem teljesített kötelességük az, hogy azonos mérce alkalmazásával korrigálják tévedéseiket és szándékosan elkövetett igazságtalanságaikat. Hangsúlyozom, legalább utólag egyenlő mércét alkalmazva el kellene dönteni, hogy Magyarországgal szemben a történelmi elvet, az etnikai elvet, vagy az önrendelkezési elvet készek-e felvállalni. Az a jelenlegi álláspont, hogy egyik elvet se vállalják fel, megmutatja, hogy valójában Európa mostani vezetői is ugyanolyan erkölcstelenül gondolkodnak, mint azok, akik Versailles-ban ezeket a gyalázatos döntéseket meghozták. Brüsszelnek a sokat hivatkozott európai alapelvek alapján támogatnia kellett volna az Európai Unióban ismeretes területi autonómia megadását a Magyarországtól akaratuk ellenére elszakított magyar nemzetrészek számára. Ugyanúgy kötelessége lenne a szabad nyelvhasználat biztosítása az államigazgatásban, valamint állami költségvetésből finanszírozott teljes spektrumú magyar nyelvű egyetemek és főiskolák működtetése. Mindezt a határok módosítása nélkül el lehetne érni. De a határok békés módosítását is elismeri a nemzetközi jog.

Ismétlem: a magyar államnak folyamatosan napirenden kellene tartania azt, hogy Magyarországgal szemben is alkalmazzák azokat a nemzetközi jogelveket, amelyeket a felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia minden népével szemben alkalmaztak, egyedül a magyar néppel és a magyar állammal szemben nem.

A magyar külügyminisztérium elmagyarázhatná a bukaresti társintézményének, hogy mit jelentenek az etnikai határok és szembesíthetné e szégyenletes és provokatív közlemény megíróit a valóság tényeivel.

A lejjebb mellékelt írás, mintegy 20 évvel ezelőtt íródott, de aktualitása miatt tisztelettel ajánlom az elolvasását minden kedves olvasómnak és barátomnak.

Tisztelettel és barátsággal,

Drábik János

(2013. 06. 06)

CIKK: Érvek és ellenérvek – Gondolatok a román-magyar alapszerződés előkészületei kapcsán

A lap és a mellékelt tanulmány szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Reklámok