Washington és a NATO célja: éket verni Európa és Oroszország közé

Aki figyelemmel kísérte az ukrajnai események alakulását, nem érti, hogy miért nem volt agresszió a NATO „stay behind army” kiképzett terroristáinak – az „ukrán Gládiónak” – a bevetése az alkotmányos kijevi kormány megbuktatására. Amíg a világközvélemény nem fogadja el, hogy az ukrán konfliktust a Nyugat robbantotta ki, addig nem lehet méltányos és tartós megoldást találni az ukrán válságra.

A pénzhatalmi világelit és olyan frontszervezetei, mint a CIA, gondosan megtervezett stratégia részeként azt ismétli, hogy Oroszország beavatkozása Ukrajnába Európa egészének a biztonságát veszélyezteti. A NATO új norvég főtitkára – Jens Stoltenberg – agresszióval és expanzióval vádolja Oroszországot.

Folyamatosan szembesülünk azzal a ténnyel, hogy mind a politikusok, mind a tömegtájékoztatási intézmények olyan vádakat ismételgetnek, amelyeket tényekkel nem támasztanak alá. Michael Burgess – amerikai köztársaságpárti képviselő – 2014 novemberében beterjesztett egy olyan törvényjavaslatot, amelyet provokatív módon „Ukrajna szabadságát támogató törvénynek” nevezett. Ebben olvashattuk, hogy „Ukrajnának szüksége van fegyverekre, lőszerekre, golyóálló mellényekre és kommunikációs eszközökre. Természetesen a pénzügyi támogatás is fontos, de nem annyira, mint a fegyverek és a lőszer, hogy harcolhassanak az orosz csapatok ellen, akik inváziót hajtottak végre egy szuverén ország ellen”. Michael Burgess a legkisebb mértékben sem érezte szükségesnek, hogy állításait egyetlen ténnyel is alátámassza.

A puccsal hatalomra került kijevi kormányzat polgárháborút indított saját országa lakói ellen és ez a gazdasági összeomlás szélére sodorta az országot, amely amúgy is működésképtelenné vált eladósodottsága miatt. Egyik legnagyobb hitelezője Oroszország. Washington azonban nem pénzügyileg támogatja a működésképtelenné vált országot, hanem egyre több fegyvert küld Ukrajnába, ezzel is bátorítva a puccsista kormányzatot, hogy agresszívan viselkedjen azzal az Oroszországgal szemben, amely 2006 óta lényegében eltartotta Ukrajnát. Washington és Brüsszel azzal vádolja Oroszországot, amit saját maga követett el. Ugyanis a kijevi véres hatalomátvétel tekinthető olyan inváziónak, amelynek következménye a jelenlegi polgárháborús helyzetet Ukrajnában.

Nem Washington és Brüsszel Oroszországgal szembeni terjeszkedő és agresszív politikájáról írta Bibó István, de megállapítása a Nyugat jelenlegi hazugságon alapuló propagandájára is érvényes: „A politikában hazudni nem lehet”, pontosabban, „lehet hazugságokat mondani itt-ott, de nem lehet hazugságokra politikai konstrukciókat építeni.” A lényeg az, hogy sikeres politikát hazugságra építeni nem lehet.

Brüsszel 2014 folyamán alázatosan követte Washingtont az Oroszország elleni szankciók alkalmazásában. Hivatalosan az volt az indokolás, hogy Moszkva állítólag megszegte Ukrajna szuverenitását, és területi integritását. Egyszerűen nem vették tudomásul, hogy a Krím Autonóm Köztársaság lakói szabadon, elsöprő többséggel döntöttek úgy, hogy elszakadnak a kijevi bábrezsimtől és Oroszországhoz csatlakoznak. Hasonló népszavazás után még két régió döntött így Dél- Kelet-Ukrajnában: Donyeck és Luganszk.

Washington és a NATO célja éket verni Európa és Oroszország közé. Amerika teljes mértékben ellenőrizni kívánja Európát. Nemcsak az Európai Unió energiapiacát kívánja megszerezni, de a földrész pénzrendszerét és gazdaságpolitikáját is alá akarja rendelni a Wall Street és a Federal Reserve hegemóniájának.

Szergej Ivanov, aki a Kreml elnöki hivatalát vezeti, 2014 novemberében úgy fogalmazott, hogy „az amerikai ellenségességet az motiválja, hogy Oroszországnak önálló véleménye van arról, hogy milyen irányban fejlődjék a világ”. Moszkva arra törekszik, hogy egy alternatív nemzetközi bankrendszer jöjjön létre a Washington által dominált Nemzetközi Valutaalap helyébe és a dollár helyett a résztvevő országok valutáit is lehessen használni az eurázsiai térség kereskedelmi kapcsolataiban, különösen az energia-megállapodásoknál.

Önmagába véve ezek az orosz törekvések legitimek és kívánatosak, mert elősegíthetik egy kiegyensúlyozottabb világgazdaság létrejöttét. Ehelyett a pénzhatalmi világelit Amerikát kivételezettnek és nélkülözhetetlennek minősítve démonizálja Oroszországot a nemzetközi jog megszegésével vádolva. A pénzhatalmi világelit azért, hogy megtarthassa eddigi domináns szerepét a transzatlanti térségben, úgy döntött, hogy offenzív politikába kezd Oroszország meggyöngítésére és visszaszorítására. A washingtoni stratégák úgy vélik, hogy csak nyerhetnek azon, ha európai szövetségeseiket egy új hidegháborúba manőverezik Oroszországgal szemben. Az Egyesült Államok politikai rendszere a transznacionális korporációk ellenőrzése alá került. A politikai elit tudatilag kényszerpályán mozog, az egész politikai élet intellektuálisan kiüresedett, és a politikai építmény veszélyessé vált. A 2014 novemberében tartott választásra a nagyvállalatok és a bankok négymilliárd dollárt költöttek. Az ’amerikai demokrácia’ valójában plutokrata uralom, amelyben a szervezett pénzhatalom gyakorolja a hatalmat.

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Advertisements