Félkatonai, neonáci szervezetek Ukrajnában

Az ukrán válság megértéséhez meg kell ismerkedni a Jobb Szektor villámgyors felemelkedésével is. Ez a marginalizált politikai csoportosulás bámulatos gyorsan vált az ukrán politikai élet meghatározó erejévé. Nem régen, még igen sok ukrán, aki korábban a középutas mérsékelt liberálisokat támogatta, most a Jobb Szektor követője lett. Hiba lenne ezt a jelenséget a közoktatás hanyatló színvonalával és a szélsőséges nemzetállami propagandával magyarázni.

A Maidan-tüntetők eklektikus módon három eszmerendszer jelszavait kombinálták: a nacionalizmusét, a liberalizmusét és a konzervativizmusét. Ugyanazok az emberek dicsérték a Jobb Szektort, akik támogatták a Google-t, mert fellépett a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése ellen Oroszországban. Egyáltalán nem vettek tudomást arról, hogy a Jobb Szektor radikálisan idegenkedik a homoszexualitástól és a homoszexuálisoktól.

A Jobb Szektor 2014. március 23-án politikai párttá alakult át. Formálisan annyi történt, hogy a korábbi Ukrajna Nemzeti Egyesülés Pártja felvette a Jobb Szektor nevet. A Párt vezetése számos más szervezetnek az irányítóiból tevődött össze. A Sztyepán Bandera követői által létrehozott “Tryzub” (Tryzub: háromágú szigony) szervezetet Dmitrij Jaros, Andrij Stempickij és Andrij Tarasenko, az UNA-UNSO-t pedig Valerij Voronov, Olexandr Muzicsko (akit később megöltek), Konsztantin Fustein és Jurij Sukevics képviselte. (UNA-UNSO: Ukranian National Assembly – Ukranian People’s Self-Defence, vagyis Ukrán Nemzeti Egyesülés–Ukrán Népi Önvédelem) Az Ukrán Szocialista Nemzeti Egyesülés Hazafiai nevű szervezetet Oleg Odnorozsenko és Andrij Bileckij, a „Szokira Peruna” elnevezésű Fehér Hatalom rock-együttest pedig Arszenyij Klimacsev képviselte, de más csoportok is csatlakoztak.

A Jobb Szektoron belül megváltoztak az erőviszonyok, és ez már más szervezet volt, mint amelyik az EuroMaidanon aktív szerepet játszott. Az igazi változást a Tryzub-val való egyesülés jelentette, amelynek csak egyetlen vezetője volt, Dmitrij Jaros. A legtöbb ukrajnai régióban az UNA-UNSO tagjai képviselik a Jobb Szektort. Erősítette befolyását az is, hogy az Ukrán Szocialista Nemzeti Egyesülés Hazafiai nevű szervezet vezetői is visszanyerték szabadságukat és bekapcsolódhattak az aktív politizálásba.

Világnézetileg a Jobb Szektor két frakcióból áll: a nemzeti konzervatívokból és a neofasisztákból. Az elsőt a Sztyepán Bandera Tryzub testesíti meg, míg a másodikat az Ukrán Szocialista Nemzeti Egyesülés Hazafiai. A 2006-ban elfogadott program szerinti céljuk: a nemzetépítés az ukrán nemzeteszme alapján. Ezt a Tryzub által létrehozott szerzői csoport fogalmazta meg. A Jobb Szektor hivatalos honlapján ez a kötelező ideológiai irányvonal a szervezet tagjai számára. A dokumentumban az „államiság” kifejezés szinte minden bekezdésben szerepel. A Tryzub véleménye szerint Ukrajna még nem tekinthető fenntartható nemzetállamnak, és ezért az ukrán nemzetnek még nincs állama. A Tryzub arról ismert nacionalista körökben, hogy szélsőségesen dogmatikus, és tagjai szó szerint értelmezik azt az ideológiai örökséget, amelyet a második világháború utáni emigráns szervezet – amelyet Sztyepán Bandera vezetett –, az Ukrán Nacionalisták Szervezete hagyott rájuk.

Egy növekvőben lévő nacionalista mozgalom számára fontos arra hivatkozni, hogy a nemzet még nem rendelkezik saját államával. Ezért kell minél előbb ezt a nemzetállamot létrehozni. A hangsúly a „nemzet” szón van, mert a Tryzub-osok meg vannak győződve arról, hogy az az Ukrajna, amely 1991-ben létrejött, az egy államok feletti kozmopolita képződmény. A kozmopolitizmus a jelenlegi Ukrajnában nem azt jelenti, hogy az ukrán nemzetnek jogcíme lenne más ott élő népek feletti uralomra. Elsősorban arról a több millió oroszról van szó, akiket az ukrán nacionalisták „úgynevezett nemzetnek” neveznek. Úgy gondolják, hogy az „úgynevezett oroszoknak” vagy ukránokká kell válniuk, azaz fel kell adni orosz anyanyelvüket és imperialista-soviniszta örökségüket (ami lényegében a történelmük megtagadását jelentené), vagy pedig távozniuk kell Ukrajnából Oroszországba.

Figyelemre méltó a szervezetnek a kisebbségekkel szembeni magatartása. Jaros folyamatosan idézi Banderát, aki szerint az ukrán nacionalizmus barátságos azokkal az idegenekkel szemben, akik harcolnak az ukrán államért, és türelmes azokkal szemben, akik nem akadályozzák ezt a célt, de ellenséges mindazokkal szemben, akik ezt akadályozzák. Bárki, aki hátráltatja Ukrajna egy-etnikumú állammá történő átalakítását, az szembe találja magát az ukrán nacionalizmussal.

A Tryzub tanúsítja a legkövetkezetesebb birodalom-ellenes magatartást a „moszkálokkal” szemben. Támogatja a különböző szeparatista nemzeti mozgalmakat az Oroszországhoz tartozó Észak-Kaukázusban és a Volga térségében. A szélsőjobboldali Tryzub álláspontja a „zsidókérdésben” is szokatlan. A szervezet tagjai és követői szilárdan támogatják a zsidó-mozgalmat. Jaros többször is elítélte az antiszemitizmust az EuroMaidanon, amely teljes összhangban van az OUN-UIA (Ukrán Felkelő Hadsereg – Ukrán Nacionalisták Szervezete) hagyományaival.

1943-ban, amikor a hadi helyzet megváltozott a szövetségesek javára, akkor az OUN, Hitlertől eltávolodva, Nagy Britanniával és az Egyesült Államokkal működött együtt. Ez nem változtat azon, hogy az OUN-UIA továbbra is legyilkolta a zsidókat és a lengyeleket egészen addig, amíg a második világháború után teljes mértékben le nem győzték őket. Sztyepán Bandera már az amerikai titkosszolgálatok védelmét élvezve üdvözölte Izrael nemzetállamának a létrejöttét. A Tryzub tehát könnyen folytathatja Izrael-barát politikai vonalát. Ebben a vonatkozásban a Tryzub sokkal rugalmasabb, mint a Szvoboda Párt, amelynek a vezetői ismételten tettek antiszemita és rasszista kijelentéseket.

A Tryzub világnézetét nem lehet megérteni a kereszténységgel szemben elfoglalt álláspontja nélkül. A Tryzub radikálisan keresztény szervezet. Ezt jelszava is kifejezi: „Isten. Ukrajna. Kereszténység.” Elsősorban a Katolikus Egyházhoz állnak közel, holott az ukránoknak a többsége vagy ortodox, vagy görög-katolikus. A Tryzub vezetői előnyben részesítik a katolicizmuson belül működő, a hagyományokhoz szilárdan ragaszkodó áramlatot. Ezzel magyarázható a homoszexualitás ellenzése és a ragaszkodás a hagyományos családhoz és annak értékeihez.

Dmitrij Jaros hangsúlyozza a Tryzub intellektuális beállítódását, amely megkülönbözteti a szélsőjobboldali rasszistáktól. Egy interjújában kijelentette:

„Az ukrán nacionalisták és Bandera követői nem szadistahajlamú csőcselék. Értelmiségiek, akik írnak, kiemelkedő emberek, akik nemcsak katonai téren dolgoznak. A Tryzub olyan szervezet, amelynek van víziója a világról.”

A Tryzub-nak saját szervezeti struktúrája van, és tagjai rangjelzéseket viselnek. A szovjet időkből ismert lovasszázad, repülőszázad, rohambrigád, hadosztály helyett a Tryzub a „százak”, a „kurins” és ehhez hasonló új szervezeti formákat használja. Ilyen szervezeti rendbe osztották be Kijevben az EuroMaidanon tüntetőket, akiket „Maidan Önvédelemnek” neveztek, a százas osztagokat pedig „sotnik”-ok, azaz századparancsnokok irányították. A Jobb Szektor maga is egy ilyen önvédelmi századot alkotott, noha nem száz, hanem több száz tüntető volt a tagja.

A társadalmi szerveződés vonatkozásában tipikus korporációs irányvonalat követ a Tryzub. Ennek szerves részét alkotja a nemzet valamennyi képviselőjének az együttműködése, az osztályharc leállítása, a munkavállalók és a munkaadók integrációja, és egységes egészként a konfliktusok csökkentése, valamint a viták békés megoldása. A Tryzub-nak azonban nagyon szegényes a társadalmi programja. Általában csak kulturális, nemzeti és történelmi kérdéseket vet fel. A Tryzub igyekszik változtatni ezen, hogy hatékonyabban tudja befolyásolni az egész ukrán nemzetet érintő trendeket. A Tryzub tehát azokhoz a kvázi-fasisztának tekinthető tekintélyuralmi mozgalmakhoz hasonlítható, amelyek Salazar rendszerét jellemezték Portugáliában, Spanyolországban pedig Franco tábornokét. Ide sorolhatjuk Tiso Szlovákiáját és Smetona Litvániáját is.

Felhasznált irodalom: Stainslav Byshok, Alexey Kochetkov: NEONAZIS & EUROMAIDAN – From democracy to dictatorship [second edition] (2014)

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Advertisements