Adjunk nagyobb esélyt a békének

A nemzetek feletti pénzuralmi elit – a tulajdonában lévő globális médián keresztül – folyamatosan arról tájékoztat, hogy mennyire veszélyeztetett helyzetben van Izrael, s hogy milyen bátran és következetesen küzd ez a kis ország a túléléséért. Ezért az erőviszonyok bármilyen változása a Közel-Keleten (pl. ha Irán nukleáris fegyverekhez jutna) létében fenyegetné Izraelt. Mi úgy látjuk, hogy egy nukleáris Irán nem a békét és a stabilitást fenyegetné és nem is Izrael megmaradását, hanem sokkal inkább Tel-Aviv hegemóniáját ebben a térségben.

Ezt a helyzetét most annak köszönheti, hogy ő rendelkezik egyedül a régió országai közül nukleáris fegyverekkel és a hozzájuk szükséges hordozó-eszközökkel. Ha tárgyilagosan átgondoljuk: az emberiségnek akkor sem lenne oka a félelemre, ha Irán maga is rendelkezne nukleáris kapacitással, és képessé válna nukleáris fegyverek előállítására. Valószínűleg pont az ellenkezője történne annak, mint amivel most az emberiséget ijesztgetik. A békét és a stabilitást szolgálná egy nukleáris fegyverekkel rendelkező Irán, mert ellensúlyt képezhetne Izrael és az őt támogató Amerika jelenlegi korlátlan katonai hatalmával szemben. A fékekre és az egyensúlyokra  nemcsak egy ország belső alkotmányos rendszerében van szükség, hanem egyes geopolitikai térségek egyensúlyi viszonyainak a megtartásában is.

Minél kiegyensúlyozatlanabb a  világ, annál veszélyesebbé válhat. Az államok feletti szervezett magánhatalom, mivel nincs ellenőrzés alatt, tovább terjeszkedik és ehhez eszközként használja a háborúkat, a terrorizmust, a megtévesztést. A jelek szerint az ennek a  nemzetek feletti hatalomnak a hosszú távú világstratégiai célja, hogy abszolút hatalommá váljék, amelyet már senki nem ellenőriz és senki nem vonhat kétségbe.

Ebben a hatalmi elrendeződésben Izraelnek is meglehet a maga saját hosszú-távú stratégiája, de ezt csak akkor tudja eredményesen megvalósítani, ha mindig és korlátlanul számíthat az Egyesült Államok támogatására. Ezért Amerikának ébernek kell lennie és nem szabad engednie bármely megfélemlítésnek, és alárendelnie magát, valamint a valódi amerikai közérdeket, olyan lobbiknak és érdekcsoportoknak, amelyek egyértelműen ennek a szervezet magánhatalomnak az érdekérvényesítői, ‘power broker’-ei. Az emberiség valóban vészterhes időszakban él, de túlélését nem Irán vagy a Talibán fenyegeti. A nemzetállamok feletti Pénzkartell és a hálózatához tartozó Wall Street kielégíthetetlen bankjaival és korporációival vitte pénzügyi összeomlásba és elhúzódó gazdasági válságba a vezető ipari országokat.

Az Egyesült Államokban kialakult egy sajátos katonai-kongresszusi-ipari komplexum, amelynek sikerült felvásárolnia  az amerikai-politikai elitet, és így korrumpálnia Amerika demokratikus rendszerét. Ezért ma arra kell összpontosítani, hogyan lehet ezt a magánhatalmi struktúrát lebontani, és helyreállítani a közérdek és a közjó elsőbbségét, amelynek a hordozója csak a közhatalom, vagyis a demokratikus államhatalom lehet. Arról kellene a globális tömegtájékoztatásban mélyreható eszmecserét folytatni, hogy miként lehetne ismét a világ egyetlen szuperhatalma, az Egyesült Államok, a nemzetközi közösség tiszteletreméltó és felelősségteljes tagja, akinek vezetését a nemzetközi jog és az univerzális erkölcs megtartásáért fogadják el a világ népei.

Ne feledjük el, hogy a jelenleg érvényes nemzetközi jog tiltja a megelőző háború indítását. Már egy ilyen háborúval való fenyegetés is a nemzetközi jog szabályaiba ütközik. Ezért fel kell hagyni azzal a „furkósbot” diplomáciával, amelyre Obama elnök is hivatkozott az AIPAC tanácskozáson mondott beszédében. Fenyegetés helyett egy olyan kiegyensúlyozott és harmonikus világrendről kellene közéleti vitát folytatni, amelyben minden ember: amerikai, izraeli, iráni, vagy palesztinai, mohamedán, keresztény vagy zsidó egyenrangú embernek tekinti a másikat és az emberi méltóság, az igazságosság és a kölcsönös tisztelet alapján oldja meg konfliktusait. Még akkor is egy ilyen harmonikus világrendre kell törekedni, ha azt ma irreális és megvalósíthatatlan utópiának tartják azok, akik csak a nyers erőszakban, az érvek ereje helyett pedig az erő érveiben hisznek.

Reklámok