Az “Orosz-Kínai Kettőscsavarból” megszületett az Eurázsiai Birodalom

Kína 2015-ben már olyan nagyságrendben rendelkezik szabad pénzeszközökkel, hogy képes nagy volumenű külföldi projektek finanszírozására is. Ő látja el pénzzel a BRICS Fejlesztési Bankját, az Ázsiai Infrastruktúra Beruházási Bankot, valamint az Eurázsiai Gazdasági Övezetet és a Tengeri Selyemút Projektet. Ezt akár a második világháború után sikerrel alkalmazott Marshall-terv többszörösen nagyobb változatának is felfoghatjuk, amelyet azonban nem előzött meg katonai hódítás. A cél a szegényebb kereskedelmi partnerek gazdasági felemelése arra a szintre, hogy képesek legyenek kínai termékeket fogyasztani, a kínai szakértelem átvételére, továbbá a Kína által nyújtható szolgáltatások megvásárlására. A pekingi vezetés már tudja, hogy a gazdasági felemelkedéshez beruházásokat kell eszközölni, az infrastruktúrát kell kiépíteni, bővíteni kell a kereskedelmet és felsőszinten is ki kell képezni a fiatalokat. Ennek nyomán az adott ország kiemelkedik a szegénységből, kifejleszti saját termelési kapacitását. Ezzel szinkronban pedig egyre nő a Kína által felajánlott termékeknek és szolgáltatásoknak az értéke.

Russia-and-China-against-US-720x340

Kép: thedailycoin.org/Russia and China against US

Kína mindezt olyan nagyságrendben képes megvalósítani, amelyre eddig a történelem során nem volt példa. Sikeresen halad ezzel a gazdasági stratégiával Afrikában, Latin-Amerikában, Dél- Kelet-Ázsiában, Dél-Ázsiában, és a Közel-Keleten is. Itt azonban előrenyomulását átmenetileg lefékezte az ISIS, amely a Nyugat közvetett támogatásával hatalmas pusztítást végzett Irakban és Szíriában. Líbiából az Al-Kaida szorította ki Kínát, ahol nagyméretű infrastruktúra és kőolaj-kitermelési és feldolgozási beruházásokat hajtott végre. Kína korábban (mint már utaltunk rá) Ukrajnában és a Krím térségében is nagy volumenű befektetéseket eszközölt fejlesztési programokba még a Washington-NATO-EU által megszervezett kijevi puccsot megelőzően.

Oroszország, amely a világ egyik legerősebb nukleáris erejével rendelkezik, most már maga mögött tudhatja Kína támogatását. A világ legnépesebb országa el tudja látni minden szükséges kellékkel katonáit, működtetni tudja digitális és elektronikus berendezéseit, meg tudja erősíteni azokat a földrajzi, gazdasági és pénzügyi célpontokat, amelyeket a HEGEMÓN felhasználhatna Kína visszaszorítására, fellazítására, rendszerváltás kikényszerítésére Pekingben. Az elkövetkező évtizedekben semmivel nem lehet pótolni azt az erős köteléket, amit a „Kettőscsavaron” nyugvó világhatalom létrejötte jelent.

A „Kettőscsavar” szövetség nem változtatja meg a résztvevő két állam belső társadalmi viszonyait. A két óriásnak ez a társulása olyan organikus, új államstruktúra, amellyel szemben a HEGEMÓN már nem tud hatékonyan fellépni. Nincs szó formális egyesülésről, sem nemzetközi jogilag megkötött szerződésről, sem az érdekek azonosságáról. Két továbbra is szuverén állam és nemzet él és cselekszik szimbiózisban. Mindez a Sanghaji Együttműködés Szervezetén, az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködésen (APEC, Asia-Pacific Economic Cooperation), valamint más szervezeteken keresztül nyilvánul meg. Lényegében az erők megsokszorozódásáról van szó. Ezt úgy is felfoghatjuk, mint a geopolitikának egy új dimenzióját.

Fontossága miatt megismételjük, hogy a „Kettőscsavar” szimbiózisában együttműködő Oroszországot és Kínát katonailag nem lehet legyőzni. Nem lehet megbénítani szankciókkal, a gazdasági élet aláásásával, embargóval, blokáddal. Kína és Oroszország közös vállalkozásban hozzáfogott egy új nemzetközi építmény létrehozásába, amely két szuverén állam felelősségén és népeik együttműködésén alapul.

Elsőként kell megemlíteni, hogy Putyin csakis fizikai aranyért ad el orosz kőolajat és földgázt. Közbülső fizetési eszközként elfogadja a dollárt, de az így befolyó dollárokat azonnal átváltja természetes aranyra. 2014 harmadik negyedévében Oroszország fizikai aranyvásárlásai rekordszintet értek el. Ugyanezen időszakban a világ valamennyi országának a központi bankjai összesen 93 tonna aranyat vásároltak és ebből Oroszország részesedése 55 tonna.

Kína is bejelentette 2014 végén, hogy nem növeli tovább dollárban kifejezett arany- és valutatartalékait. Az amerikai-kínai kereskedelmi kapcsolatokban az Egyesült Államok deficitje állandóan növekszik. Kína tehát várhatóan már nem fogad el az áruszállításaiért dollárt. Pontosabban ezután is átveszi áruiért járó közbülső fizetőeszközként. Amikor Kína megkapta a dollárt, azt nyomban továbbadja. Arany és valutakészletében folyamatosan más valutára váltja át a dollárt. Konkrétan arról van szó, hogy Kína a különböző országokkal folytatott kereskedelméből befolyó dollárért többé nem vásárol amerikai államkötvényeket, kincstárjegyeket. A kínai pénzügyi politika elemzéséből arra következtethetünk, hogy Peking a kereskedelméből befolyó dollárjait aranyra fogja átváltani.

Oroszország aranyért, annak világpiaci árán vásárol árukat Kínától, Kína pedig az aranyért megintcsak annak a folyó világpiaci árán orosz energiahordozókat vesz. A szükségletek és az érdekek optimálisan találkoznak. Oroszország megkapja a kínai árukat, Kína az orosz energiahordozókat és az arany a kölcsönös megbízható elszámolási eszköz. Ebben a rendszerben nincs szükség a fedezetlen fiat pénznek számító dollárra. A dollár ma már csak közbülső elszámolási eszköz. Egy feleslegessé vált közvetítő. Oroszországot és Kínát is végső fizetőeszközként csak a fizikai arany érdekli.

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

 

 

 

Reklámok