A második minszki megállapodás

Az orosz, az ukrán, a francia államfő és a német kancellár, a “normandiai négyek”, 2015. február 12-én a tizennyolc órán át tartó maratoni tárgyalássorozaton végülis kidolgozták a második minszki megállapodásnak a szövegét. Ennek legfontosabb pontja az, hogy 2015. február 15-én helyi idő szerint nulla órakor tűzszünet lép életbe a függetlenségét korábban kikiáltó két kelet-ukrajnai tartományban, Donyeckben és Luganszkban. A Kijev által bevetett haderőnek vissza kell vonulnia a jelenlegi frontvonalról, az önrendelkezésüket kikiáltó két tartománynak pedig a 2014. szeptember 19-i első minszki megállapodásban rögzített állásaik mögé.

A 100 mm-nél nagyobb űrmértékű lövegeknek legalább 50, a sorozatvető-rakétáknak 70, a legnagyobb tűzerőt képviselő rendszereknek pedig 140 km-re kell lenniük egymástól. Ennek a rendelkezésnek a végrehajtását a tűzszünet utáni második napon meg kell kezdeni, a végrehajtásra két hét áll az érintett felek rendelkezésére. A megállapodás e két kiemelkedően fontos részének a végrehajtását az EBESZ képviselői ellenőrzik. A Minszk-2 megállapodás szerint párbeszéd indul a helyi választások előkészítéséről, valamint Donyeck és Luganszk tartományok jövőbeni státuszáról.

A megállapodás szerint amnesztia jár a harcok miatt eljárás alá vont személyeknek, a túszokat és a többi jogtalanul fogva tartott személyt szabadon kell bocsátani. Folytatni kell a humanitárius segélyek célba juttatását nemzetközi felügyelet mellett. A kijevi kormányzatnak újból folyósítania kell a szociális és a gazdasági juttatásokat. Előírja a Minszk-2 a határellenőrzés visszaállítását a kelet-ukrajnai határszakaszon. Külön rendelkezés szól a külföldi fegyverek és zsoldosok kivonásáról, illetve az illegális fegyveres csoportok leszereléséről. A megállapodás előírja azt is, hogy 2015 végéig alkotmányreformot kell végrehajtani Ukrajnában, különös tekintettel a decentralizációs folyamat végrehajtására.

A megállapodásról a „normandiai négyek” valamennyien nagyon óvatosan nyilatkoztak. De úgy vélték, hogy a megállapodás utat nyithat a békés kibontakozás irányába. A Minszk-2 szövegezése rendkívül homályos. Nem lehet tudni például, hogy miként lehet érdemi tárgyalásokat folytatni a függetlenséget, de legalább nagy autonómiát követelő két keleti megye közjogi státusáról, ha Porosenko ukrán elnök szerint autonómiáról szó sem lehet. Nyilvánvaló, hogy a súlyos áldozatokat hozó két kelet-ukrajnai tartomány lakossága nem fog megelégedni némi kibővített önkormányzati jogkörrel.

Az egyik legkényesebb kérdés: hogyan tudja a kijevi kormányzat visszaállítani a határellenőrzést, mert a Minszk-2 értelmében ezt csak a helyi választások megtartása után lehet foganatosítani. Nem szól a megállapodás az esetleges amerikai-katonai segítségnyújtásról és arról sem, hogyha erre sor kerül, azt hogyan lehet összhangba hozni a külföldi fegyverek és zsoldosok kivonásáról szóló rendelkezéssel.

A Nemzetközi Valutaalap már a Minszk-2 aláírását megelőzően hozzájárult egy 17,5 milliárd dolláros pénzügyi mentőcsomag folyósításához Ukrajna számára, amely a Nyugatnak az IMF-en keresztül folyósított 40 milliárd dolláros támogatásának a része.

Az IMF támogatása ellenére Kijev aligha lesz képes arra, hogy újraindítsa a szociális juttatásokat – köztük a nyugdíjfizetést – az érintett területeken élő több mint ötmillió lakosnak. Ukrajna a pénzügyi és a gazdasági összeomlás széléhez érkezett. Az ország valutája rövid idő alatt elveszítette értékének több mint 50%-kát. Ha az érintett felek betartják a Minszk-2 megállapodásban vállalt kötelezettségeiket, akkor a kijevi kormányzat elismeri a függetlenségüket kikiáltó tartományok által elfoglalt területek elvesztését. A két elszakadó tartománynak sem jelent győzelmet a Minszk-2, mert hiszen nekik is vissza kell vonulniuk a 2014. szeptemberben kötött minszki megállapodásban rögzített határok mögé.

Itt kell emlékeztetni arra is, hogy a kijevi kormányzat hatalomra kerülése óta kivétel nélkül valamennyi megállapodást megszegett. Ezért csak erős fenntartással lehet fogadni azt, hogy ezúttal másképp fog viselkedni. Nem véletlen, hogy Porosenko még az aláírás napján azt hangsúlyozta, hogy Kijev nem egyezett bele a Donyeck-medence autonóm területté nyilvánításába, sem abba, hogy Ukrajna szövetségi állammá alakuljon át.

Porosenko esetében arra is tekintettel kell lenni, hogy Ukrajnában a főhatalmat gyakorló igazi hatalom Washington, valamint az általa ellenőrzött majdanista szervezetek és politikusok kezében van.

Feltűnő az is, hogy a Minszk-2 megállapodás nem tér ki arra, hogy milyen kritikus helyzetbe került 8000 kijevi fegyveres Debalcevoban. Miután a kijevi egységek kimerültek, a donyecki csapatok indítottak ellentámadást. Luganszktól északra számos ellenőrzőpontot számoltak fel a milicisták és ellenőrzésük alá vonták a legfontosabb autópálya-szakaszt. Már utaltunk rá, hogy Mariupol irányába haladva számos átkaroló-műveletet hajtott végre. A Debalcevonál kialakult katlanban csapdába ejtettek mintegy 8000 kormánykatonát. A katlannak csak egy keskeny kijárata van, amelyet mindkét oldalról tüzérség figyel. Ezért nem lehet utánpótlást eljuttatni a bekerített egységek számára.  Alekszander Zaharcsenko kijelentette:

„Addig nem lesz tűzszünet, amíg az ukrán tüzérség el tudja érni a civil lakosságot.”

Azért említettük külön Debalcevot, mert az itt kialakult helyzet is nyomást gyakorolhatott a Minszk-2 megállapodás elfogadására.

A német-francia-orosz-ukrán csúcstalálkozóval egy időben tanácskozott az úgynevezett kontaktcsoport, amelyen részt vett Denisz Pushilin Donyecki- valamint Vladiszláv Dejneho, a Luganszki Népköztársaság képviselője. Kijevet Leonyid Kucsma volt ukrán elnök, az EBESZ-t Haidi Tagliavini különleges meghatalmazott, Oroszországot pedig Mihail Zubarov kijevi nagykövet képviselte. Ennek a kontaktcsoportnak a tagjai látták el kézjegyükkel a Minszk-2 megállapodást.

Figyelemreméltó tehát az, hogy ezt a fontos dokumentumot nem a legfőbb állami vezetők írták alá. Első észrevételünk az, hogy a kijevi kormányzatnak nincs tényleges szuverenitása. Második megjegyzésünk, hogy a megállapodás hallgat Debalcevoról, a sürgősség igazi okáról. Harmadik kifogásunk, hogy rendelkezéseit szinte lehetetlen végrehajtani. Nem szól a megállapodás arról, hogy Kijev leül érdemben tárgyalni a két novorosszijai tartomány választással legitimált vezetőivel. Hallgat a Minszk-2 Ukrajna jövőbeni államformájáról is, valamint arról is, hogy az ország ténylegesen a csőd szélén áll. Nem szól a megállapodás arról, hogy miképpen gondoskodnak a béke fenntartásáról. Még a kijevi hivatalos szóhasználat megváltoztatását sem írja elő: a függetlenségüket védelmező novorosszijai lakosok nem terroristák, hanem olyan állampolgárok, akik éltek demokratikus önrendelkezési jogukkal. A Minszk-2 megállapodás azonban időt biztosított a konfliktusban résztvevők és a többi érintett fél számára ahhoz, hogy soraikat rendezzék és újragondolják követendő, hosszútávú stratégiájukat.

A szélsőjobboldali, nacionalista és neonáci Nyugat-Ukrajna, valamint az orosz és ortodox hagyományaihoz ragaszkodó Novorosszija két olyan civilizációt képvisel, amely a feszültté vált nemzetközi helyzetben nehezen fér meg egy központosított, egységes állam keretében.

Taktikai okokból átmeneti kompromisszumok lehetségesek, hosszútávon azonban ennek a két kultúrának az együttélése nem lehet konfliktusmentes. Ahhoz, hogy a kelet-ukrajnai oroszok biztonságban érezzék magukat Ukrajnában, ahhoz a neonáci szélsőségeseket el kellene távolítani az ukrán állam és társadalom irányításából. Amíg ez nem történik meg, addig a kelet-ukrajnaiak ragaszkodni fognak önrendelkezésükhöz, mert félnek. Kijev és a felette álló Washington-NATO válasza erre az, hogy Kelet-Ukrajnából etnikai tisztogatással el kell űzni az oroszokat és így biztosítani új életteret a magukat felsőbbrendűnek tartó nacionalista nyugat-ukrajnaiaknak, akik nyíltan alacsonyabbrendű embereknek tartják oroszanyanyelvű honfitársaikat.

Dmitrij Jaros, a Jobb Szektor harcias vezére, már a Minszk-2 megállapodás másnapján bejelentette, hogy a hozzájuk tartozó félkatonai fegyveres egységek tovább folytatják a harcot a saját terveik szerint Kelet-Ukrajnában. Jaros a Facebook-ján is nyilvánosságra hozta, hogy a vezetése alatt álló ultranacionalista Jobb Szektor nem ismeri el a fegyverszüneti-megállapodást, amit a kontaktcsoport írt alá az általa továbbra is terroristának nevezett kelet-ukrajnai vezetőkkel. Jaros szerint a Minszk-2 megállapodás jogilag is érvénytelen, mert ellentétes az ukrán alkotmánnyal.

A Minszk-2 megállapodás legnagyobb fogyatékosságának azonban azt tartjuk, hogy létrehozásában az ukrán válság stratégiai irányítója nem vett részt. Az amerikai kormány Viktoria Nuland külügyminiszter-helyettesnek washingtoni Nemzeti Sajtóklubban tett kijelentése szerint (2013.december) 5 milliárd dollárt költött az elmúlt másfél évtizedben arra, hogy rendszerváltást hajtson végre Ukrajnában. Washington számos olyan döntést hozott, amelynek az volt a célja, hogy létrehozzon egy helyettesekkel folytatott háborút, végső soron az Egyesült Államok és Oroszország között.

Az új minszki megállapodás nem tesz említést arról, hogy Ben Hodges altábornagy, az Európában állomásozó amerikai hadsereg parancsnoka, 2015. február 11-én bejelentette Szczecinben, hogy az Egyesült Államok egy zászlóaljat küld Ukrajnába az ukrán erők kiképzésére, amely márciusban kezdődik és célja: megtanítani az ukrán reguláris katonaság és a félkatonai szervezetek tagjait arra, miként harcoljanak a kelet-ukrajnai és az orosz katonákkal. Hodges altábornagy azt is hangsúlyozta, hogy Donyeck és Luganszk fegyveresei nem szeparatisták, hanem ők valójában Putyin elnököt képviselő helyettes harcosok. Kétségeket támaszt az Minszk-2 betartásával szemben az is, hogy napirenden van továbbra is az a lehetőség, hogy az Egyesült Államok halált okozó fegyvereket is szállít Ukrajnába.

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Reklámok