Putyin beszéde az Orosz Szövetségi Gyűlésben (2014-12-06)

Putyin-elnök az Orosz Szövetségi Gyűlésben 2014. december 6-án mondott beszédében egyértelműen leszögezte, hogy mi az a négy feltétel, amit a Nyugat nem tud Oroszországra rákényszeríteni, és amelyeket nemcsak az orosz kormány, de az egész orosz nép szilárdan el fog utasítani.

vlagyimir-putyin(960x640)

Az első az, hogy a Nyugat nem veheti el többé a Krímet Oroszországtól. A Krím visszatérése Oroszországhoz végelegesnek tekintendő. Erről így beszélt Putyin:

„Az ország és a nép számára különleges jelentőségű esemény volt, mert a Krím, ahol népünk él, és a félsziget, stratégiai fontosságú Oroszország számára, mint ami a sokoldalú, de egységes orosz nemzet és a központosított orosz állam fejlődésének a spirituális forrása. A Krímben, Kherzoneszusz, vagy Korszun ősi városában, ahogyan azt az ősi orosz Krónikák nevezték, Vlagyimir nagyherceget megkeresztelték azt megelőzően, hogy a kereszténység elterjedt Oroszországban.

Túlmenően az etnikai hasonlóságon, a közös nyelven, az anyagi kultúrának a közös elemein, a közös területen, még akkor is, ha a határokat ekkor még nem jelölték ki, és a születőben lévő közös gazdaságon és kormányzaton, a kereszténység volt az a hatalmas szellemi egyesítő erő, amely segítette a nagy kiterjedésű keleti szláv világ néptörzseit és törzsszövetségeit az orosz nemzet és az orosz állam létrehozásában.

Ennek a szellemi egységnek volt köszönhető, hogy őseink első ízben akkor és azóta oly sokszor egységes nemzetnek tekintették magukat. Ennek alapján jelenthetjük ki, hogy a Krím, az ősi Korszun vagy Kherzoneszusz és Szevasztopol, felbecsülhetetlen civilizációs, sőt szakrális jelentőségű Oroszország számára, miként a Jeruzsálemi Templomhegy az Iszlám és a Judaizmus követői számára. És ezt mi mindig így fogjuk tekinteni.”

Az orosz elnök másik kulcsfontosságú mondanivalója az volt, hogy Oroszország mindig el fogja utasítani a Nyugatnak azt a feltételét, hogy az Európai Unió gyarmata legyen. Putyin ezzel kapcsolatban fontos adatokat sorolt fel:

„Mellesleg Oroszország máris hatalmas mértékben járult hozzá Ukrajna megsegítéséhez. Hadd emlékeztessek arra, hogy az orosz bankok már 25 milliárd dollárt fektettek be Ukrajnába. Az elmúlt évben az orosz Pénzügyminisztérium meghosszabbított egy újabb 3 milliárd dolláros kölcsönt. A Gazprom pedig további 5,5 milliárd dollár kölcsönt nyújtott és felajánlott minden előre tett ígéret nélkül további árengedményt csupán 4,5 milliárd dollárt kérve Ukrajnától. Ha mindezt összeadják, akkor láthatják, hogy Ukrajna 32,5-től 33,5 milliárd dollárig terjedő kölcsönben részesült az utóbbi időben.

Természetesen jogunk van kérdéseket feltenni. Miért került sor az ukrán tragédiára? Nem lett volna lehetséges rendezni a kérdéseket, még a vitás témákat is párbeszéd útján jogi keretek között legitim módon? Most azt mondják nekünk, hogy ez ténylegesen egy hozzáértő, kiegyensúlyozott politika volt, amelyhez nekünk minden további nélkül és vakon alkalmazkodni kell.

Ez soha nem fog így történni. Ha néhány európai ország rég elfelejtette a nemzeti büszkeség elvét, és a szuverenitás ma már túlságosan nagy luxusnak számít, az igazi szuverenitás abszolút szükséges Oroszország túléléséhez.”

A harmadik üzenet az volt: Oroszország nem tűri el, hogy a Nyugat belülről és kívülről felbomlassza. A pénzhatalmi világelit által ellenőrzött AngloZionist Empire (az Egyesült Államokból, NATO-ból és EU-ból álló angolszász-cionista világbirodalom) már jóval a Krím csatlakozását megelőzően az önérdekét képviselő Oroszország ellensége volt. Putyin-elnök ezt mondta az orosz törvényhozás tagjainak:

„Jól emlékszünk arra, hogy kik és hogyan, csaknem nyíltan támogatták a szeparatizmust, sőt, a leplezetlen terrorizmust Oroszországban, vettek igénybe gyilkosokat, akiknek véres volt a kezük, és lázadóknak nevezve őket, magasszintű fogadásokat rendeztek a számukra. Ezek a ’lázadók’ aztán feltűntek ismét Csecsenföldön. Biztos vagyok, hogy a helyi fiúk, a helyi rendfenntartó hatóságok, kellő módon járnak el velük szemben. Azon munkálkodnak, hogy elhárítsanak egy újabb terrorista-támadást. Segítsük őket.

Hadd emlékeztessek rá, emlékezünk azokra a magasszintű fogadásokra, amelyeket terroristák számára rendeztek, akiket a szabadságért és a demokráciáért küzdő harcosoknak neveztek. Megértettük, hogy minél több mozgásteret adunk és minél inkább mentegetőzünk, ellenfeleink annál szemtelenebbé, cinikusabbá és agresszívabbá válnak.

Akkoriban tanúsított példátlan nyíltságunk és mindenben, még a legérzékenyebb kérdésekben való együttműködési készségünk ellenére is – noha korábbi ellenfeleinket közeli barátokként, sőt szövetségesekként fogadtuk, mindennek dacára támogatták a szeparatizmust Oroszországban a tengerentúlról, beleértve az információt, a politikai és a pénzügyi támogatást, a speciális egységek által nyújtott szolgálatokat – teljesen nyilvánvaló és nem hagy semmi kétséget, hogy boldogak lettek volna, ha Oroszország a Jugoszláv forgatókönyvet követve szétesik és feldarabolódik. Ennek Oroszország lakóit sújtó valamennyi tragikus következményével.

Ez így nem valósulhat meg. Nem hagyjuk, hogy megtörténjen. Ahogyan Hitler számára se hoztak sikert fajgyűlölő eszméi, amelyek célul tűzték ki Oroszország elpusztítását és az Ural mögé történő visszaszorítását. Mindenkinek emlékezni kell, hogy ez mivel végződött.”

Az orosz elnök negyedikként elutasította az angolszász-cionista világbirodalom igényét az Oroszország feletti katonai hegemóniára. „Oroszországot nem lehet megfélemlíteni” – fejtette ki Putyin – majd így folytatta:

„Soha senki nem fogja katonai uralma alá hajtani Oroszországot. Rendelkezünk modern, harcra kész hadsereggel. Ahogy ezt ma mondják egy udvarias, de félelmetes hadsereggel. Rendelkezünk az erővel, az akarattal és a bátorsággal, hogy megvédelmezzük szabadságunkat. Védelmezni fogjuk a világ sokféleségét. Elmondjuk a külföldön élő embereknek az igazságot, hogy mindenki láthassa a valódi, torzítás- és hamisításmentes képet Oroszországról. Aktívan támogatjuk az üzleti és a humanitárius, ugyanúgy, mint a tudományos, nevelési és kulturális kapcsolatokat. Még akkor is ezt tesszük, ha egyes kormányok megkísérlik egy új vasfüggöny lebocsátását Oroszország körül. Soha nem lépünk az önelszigetelődés, az idegengyűlölet, a gyanúsítás és az ellenségkeresés útjára. Ez mind a gyengeség jele, mi pedig erősek és magabiztosak vagyunk.”

Az orosz elnök és külügyminisztere, korábban nem mondott ehhez hasonlókat. 2014 nyara óta azonban tapasztalni lehet az oroszok részéről egyre inkább nyíltan is kifejeződő ellenérzést. Mára már egyértelmű, hogy az Egyesült Államok arrogánsan erőszakoskodik, amit Oroszország le tudna állítani, az Európai Unió hatalmon lévő kormányai pedig meghunyászkodva hallgatnak. Az oroszoknak már elegük van abból, hogy bárkinek is magyarázkodjanak a Nyugaton. Az amerikaiak túlságosan agresszívek, az európaiak pedig túlságosan gerinctelenek.

Eltérően az amerikaiaktól, az oroszok mindig tárgyalnak ellenfeleikkel és csaknem biztos, hogy valamilyen kapcsolattartás lesz a Nyugattal a jövőben is. Az azonban nyilvánvaló: a Kreml már lemondott arról, hogy bármi érdemlegeset is el tud érni párbeszéd útján. Oroszország saját egyoldalú lépésire fog támaszkodni és mivel az oroszok nem fenyegetőznek, ezek az akciók mindig meglepetésként fogják érni a Nyugat pénzhatalmi világelitjének a döntéshozóit.

Az angolszász-cionista világbirodalom nagyon is komolyan veendő háborút indított Oroszország ellen. Ebben a háborúban egyelőre nem a fegyveres erők játsszák az elsőleges szerepet, de ettől még ez egy nagyon is valóságos háború. A transzatlanti térségben a főhatalmat gyakorló pénzhatalmi elit elképzelhető, hogy még nem ismerte fel, hogy az általa kirobbantott konfliktus nyomán nem egy rövid, hanem egy meglehetősen hosszú ideig tartó háború vette kezdetét. A Nyugat, mint támadó fél, már számos eszközét bevetette, ezzel szemben az oroszok csak most kezdték meg átgondoltan és higgadtan védelmi műveleteiket. Ennek a hosszú háborúnak valószínűleg csak akkor lesz vége, ha a szemben álló felek egyike felőrlődik az elhúzódó konfliktusban. A tények azt mutatják: Oroszország nem akart háborút, de azt rákényszerítették egy olyan időszakban, amikor Oroszország egyáltalán nem volt felkészülve egy ilyen háborúra. Putyin elnök év végi helyzetértékelése azt hozta a világközvélemény tudomására, hogy Oroszország nem hajlandó a Nyugat csatlósa lenni és vállalja a kihívást a győzelem reményében.

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Advertisements