Kijev folytatni akarja az etnikai tisztogatást Dél- Kelet-Ukrajnában

 A puccsistáknak azért van szükségük a polgárháború folytatására, mert a vérengzéssel el akarják űzni az ottani orosznyelvű lakosságot. Az etnikai tisztogatással hozzájutnak azokhoz a területekhez, amelyekre szüksége van a NATO-nak. Ha jelentős számban elmenekülnek az oroszanyanyelvűek, akkor a helyükre Kijevhez hű nyugat-ukrajnaiakat lehet telepíteni. Ebbe a stratégiába illik bele az, hogy a NATO-államcsíny egyik aktív résztvevője, Vitalij Klicsko, aki jelenleg kijevi polgármester, 2014. november 30-án követelte az Oroszország elleni szankciók kiterjesztését és megszigorítását.

Az egykori ökölvívó világbajnok Klicsko, aki jól ismert Németországban, keményen bírálta a német gazdaság vezetőit, akik lazítani akarnak a szankciókon. Nyíltan hazudva kijelentette, hogy Németországban egyes gazdasági vezetőknek fontosabb a pénz, mint az emberélet. A szokott módon az ukrán válság kezdetét a krími népszavazástól datálja, megfeledkezve arról, hogy a Nyugat már az 1990-es évektől kezdve nyomult a Keletre a NATO-val, megszegve ígéreteit, és a krími népszavazást egy véres puccs előzte meg NATO által kiképzett terroristák részvételével Kijevben, amelyben a képmutató ökölvívó is vezetőszerepet vállalt.

Klicsko is azok közé tartozik, aki állításait semmilyen ténnyel nem támasztja alá. Arról beszél, hogy azok a németek, akik kétségbe vonják az Oroszország elleni büntetőintézkedéseket, valójában közömbösek az áldozatok sorsa iránt.

Klicsko közelebb kerül az igazsághoz, amikor arról beszél a Bild am Sonntag-nak adott interjúban, hogy a válság nemcsak Ukrajnát érinti. A Nyugat későn ismerte fel, hogy nem két ország közötti helyi konfliktustól, hanem nemzetközi viszonyokat meghatározó ügyről van szó. Klicsko szerint Putyin egy nagy Orosz Birodalmat akar felépíteni, ez a törekvés azonban az orosz társadalmat is veszélyezteti.

Vitalij Klicsko - Kijev főpolgármestere //Kép: Reuters

Vitalij Klicsko – Kijev főpolgármestere //Kép: Reuters

A kijevi polgármester nyilatkozata csak megerősíti azt, amit Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is megfogalmazott 2014. november 23-án Moszkvában egy kutatóintézet tanácskozásán:

„A nyugati vezetők nyíltan állítják, hogy a szankcióknak kárt kell okozni az orosz gazdaságnak és így tömegtiltakozáshoz kell vezetniük. A Nyugat nem Oroszország politikáját akarja megváltoztatni. Rendszerváltást akarnak. Gyakorlatilag ezt senki nem tagadja.”

Oroszország és a Nyugat közti feszültség már évekkel az ukrán válságot megelőzően kialakult és fokozatosan növekedett. 2014-ben már az európaiak is úgy döntöttek, hogy csatlakoznak ehhez a ’mindent vagy semmit’ játékhoz, hogy kiknek jobbak az idegei. Moszkva nem akarja megszakítani kapcsolatait Európával, de Oroszország nem fog egyszerűen ugyanoda visszatérni, ahol a válság előtt volt:

„Az Európai Unió a legnagyobb partnerünk. Senki nem fogja lábon lőni magát, és elutasítani az együttműködést Európával, de mindenki tudja, hogy az üzleti kapcsolatok már nem lesznek olyanok, mint korábban. Nincs szükségünk olyan kapcsolatokra, hogy Oroszországnak ezt kell, meg azt kell tennie, mert mi, mint egyelőek akarunk együttműködni.”

Lavrov az EU-tagállamainak egy agresszív kisebbségét tette felelőssé a konfliktus növekedéséért. Neoliberális ideológiájuktól vezérelve ragadták meg a hatalmat Kelet-Európában, beleértve Ukrajnát is, ahelyett, hogy azokra a komoly problémákra összpontosítanának, amelyek miatt egész Észak-Afrika és a Közel-Kelet is súlyos válságban van. Mindenfajta ideológiának az exportja, legyen az demokratikus, kommunista, vagy bármilyen más, nem tesz jót. Az ideológia elvonja az európaiak figyelmét néhány problémától, amelyeket meg kell oldani. Így például az Európai Unió vezetői nem akarnak beszélni arról, hogy harcias muszlim csoportok keresztényeket gyilkolnak Irakban, Szíriában és másutt, mert a kereszténységre hivatkozás ma politikailag inkorrekt beszédnek számít. Ugyanakkor egyre növekszik a keresztény-gyűlölet a világban. Az EU irányítói megtagadták, hogy említés legyen az Unió alkotmányában Európa keresztény gyökereiről.

Lavrov bírálta az Egyesült Államokat, amiért olyan időszakban tart igényt a globális vezetésre, amikor az ehhez szükséges erőforrásai már nem állnak a rendelkezésére és vezetői képességei is hanyatlóban vannak. Washington választási ciklusokhoz hangolja politikáját és ezzel feláldozza a hosszútávú érdekeket rövidtávú választási előnyökért. Lavrov úgy véli, hogy Amerika globális befolyásának az orosz bírálata még nem jelent Amerika-ellenességet:

„Nem anti-amerikanizmusról, és nem egyfajta Amerika-ellenes koalíciónak a létrehozásáról van szó. Egyre több nemzetnek természetes törekvése az, hogy érvényesítse alapvető érdekeit és ezt úgy tegye, ahogy azt jónak látja, ne pedig úgy, ahogyan azt külföldről diktálják neki.”

Ha az Egyesült Államok nem abból a téves felfogásból kiindulva töltené be vezetőszerepét, hogy Isten által rendelt küldetésének tesz eleget, hanem úgy, hogy kifejleszti a konszenzushoz szükséges képességeit, akkor Moszkva lenne az első, aki támogatná. Most Washington erőszakkal kényszerít más nemzeteket az általa előírtaknak a követésére, és kevesen mernek nyíltan nemet mondani, mert félnek a megtorlástól.

A kijevi kormányzat Washington és a NATO támogatása és az EU hallgatólagos jóváhagyása nélkül nem folytathatná az etnikai tisztogatást Kelet-Ukrajnában. 2014. szeptember végéig 730 ezer kelet-ukrajnai menekült Oroszországba és közülük már 90 ezren kértek ideiglenes tartózkodási engedélyt. A menekültek közül 250 ezer gyakorlatilag már integrálódott is az orosz társadalomba. Ezt az tette lehetővé, hogy a menekültek és a befogadó társadalom azonos kultúrkörből származik, azonos nyelvet beszél és képzettsége is hasonló.

A 2014. szeptember 5-i minszki tűzszüneti egyezményt követően igen sok menekült visszatért szülőföldjére. A 2014. december 1-i adatok szerint az Oroszországban létrehozott menekülttáborokban több mint 35 ezer kelet-ukrajnai menekült tartózkodott, akik közül 11.200 gyermek. A többségük szeretne visszatérni szülőföldjére és elhagyott otthonába. Ezt azonban az ingatag tűzszünet nem tette lehetővé.

A kijevi fegyveres erők nem tettek eleget a Minszki Megállapodásban foglalt visszavonulási kötelezettségüknek, és emiatt az önvédelmi milíciák is nagyrészt a helyükön maradtak. A legtöbb ukrán bizalmatlan mindkét féllel szemben és attól tart, hogy a háborúskodás ismét kiújul. Ezt erősítette meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az EBESZ helyszíni ellenőrzést végző bizottságának a vezetője. Az ENSZ genfi központjának adatai szerint 2014. november 20-ig több mint 4300-an vesztették életüket az ukrajnai polgárháborúban. Az áldozatok többsége fegyvertelen civil volt.

A puccsista kijevi kormányzat nem akar tárgyalni és kompromisszumos megállapodást kötni azzal a két keleti tartománnyal, amelynek a lakói népszavazáson fejezték ki, hogy nem akarnak egy alkotmányellenesen hatalomra került kormányzat fennhatósága alatt élni. Ez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a régiók autonómiájának a megadásával és Ukrajna szövetségi állammá való átalakításával és más kompromisszumokkal ne lehetne elvileg konszenzusos megoldást találni a konfliktusra. A kijevi kormányzat az etnikai tisztogatást választotta, és a Kelet-Ukrajnába küldött katonákkal közölték, hogy mindenki, aki ebben a két tartományban él, ellenségnek számít. Ezért a legyilkolásuk hazafias tett.

Ezzel magyarázható, hogy oly sok rakétát lőttek polgári célpontokra, bombázták a városokat és a falvakat, lerombolva a családi házakat és a lakásokat. Az volt a nem titkolt cél, hogy minél többen meneküljenek el és egyre kevesebben maradjanak azokból, akik bármikor a jövőben a kijevi kormányzat ellen szavaznának. A kijevi kormányzat megfélemlítési célból engedélyezte a fehérfoszfor fegyverként történő bevetését is. Azokra az ellenállókra, akikre nem sikerült csapást mérni nagy robbanóerejű repeszgránátokkal, fehérfoszforral támadtak.

Ez természetesen arra ösztönözte a kelet-ukrajnaiakat, hogy elmeneküljenek. Így lehet elérni, hogy minél kevesebb Kijevet ellenző és minél több a kijevi juntának engedelmeskedő lakója legyen Donyeck és Luganszk tartományoknak. Porosenko elnök és Jacenyuk miniszterelnök tisztában van vele, hogy amíg orosz-barát többsége lesz a két kelet-ukrajnai tartománynak, addig nem érezheti biztonságban magát egy orosz-ellenes kormányzat Ukrajnában.

Az etnikai tisztogatás azonban nemzetközi jogilag elfogadhatatlan. Ezért álcázni kell és ezért volt szükség azt állítani az ország lakóinak, hogy a szeparatisták fenyegetik Ukrajna állítólagos kulturális és állami egységét.

A megfélemlítést szolgálta az is, hogy a kijevi kormányzat egyik tagja, aki történetesen Ukrajna egyik ötmilliárd dolláros vagyonnal rendelkező oligarchája, tömeggyilkosságot rendezhessen 2014. május 2-án Ogyesszában. Az ogyesszai vérengzés – amelyet a kijevi kormányzat a mai napig nem vizsgált ki, és a tetteseket nem vonta felelősségre – arra ösztönözte Dél- Kelet-Ukrajna lakóit, hogy fegyveres milíciákba és kivonják magukat a kijevi kormányzat alól. Ezt követően a NATO kijevi bábkormánya terroristának minősítette őket, és úgynevezett ’anti-terrorista hadműveletet’ indított ellenük. A hadműveleti tervet így foglalta össze a kijevi puccsista kormányzat védelmi-minisztere:

„Az emberek meg lesznek szűrve. Egy különleges szűrési módszert alkalmazunk. Kiszűrjük a nőket is, beleértve azokat, akik kapcsolatban vannak a szeparatizmussal, akik bűncselekményeket követtek el ukrán területen, és terroristatevékenységet folytattak. Sok információnk van erről, és van egy félelmetes eszközünk ennek a legyőzésére. Ezt a műveletet egy erre rendelt hatalmi struktúra hajtja végre. Emellett, ez egy nagyon komoly kérdés, mert kapcsolatban áll a lakosság más térségekbe való áttelepítésével.”

A kijevi puccsista kormányzat azt oltja bele az ukrán fiatalokba, hogy az oroszok megsemmisítését Ukrajna számára elkerülhetetlen hazafias tettnek tekintsék. A nyári táborokban náci ideológiát tanítanak és a fiatalok ukrán és náci zászlók alatt menetelnek és a náci köszöntéssel üdvözlik egymást. A pénzhatalmi világelit tulajdonában lévő globális média mindezekről nem tájékoztat, ahogy elhallgatták azt is, hogy milyen véres terrorral került hatalomra 2014. február 22-én az új kormányzat, és milyen tömeggyilkosságot hajtott végre május 2-án. Ennek nyomán az amerikai közvélemény jelentős része nincs tisztában azzal, hogy nemcsak Ukrajna sorsa forog kockán, de az amerikai demokrácia jövője és a világ sorsa is.

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Reklámok