A budapesti bunraku (3. rész)

A szervezett magánhatalom színes utcai rendezvényei látható szereplőkkel és ’nem látható’ főszereplőkkel (3. rész)

Vannak-e valódi civil szervezetek?

A transzatlanti térségben, Amerikában, Európában és Magyarországon is sok ezer NGO és más civil szervezet működik. Minden szervezet hatékony működéséhez azonban minimális anyagi bázisra van szükség. Ha ezt az anyagi bázist az adott szervezet tagjai önkéntes hozzájárulásukkal biztosítják, akkor ez a szervezet többé-kevésbé függetlennek tekinthető. Ha viszont ezeknek a polgári kezdeményezéseknek, mozgalmaknak, civil szerveződéseknek a szervezett magánhatalom különböző struktúrái, vagy pedig a szervezett közhatalom, az állam különböző szervezetei a finanszírozói, akkor már valódi civil szervezetről nem beszélhetünk.

Annak a civil szervezetnek, amelyet a magánhatalom finanszíroz, lényegében a megbízóit kell kiszolgálnia. Az általa kapott célokat kell követnie és az azt szolgáló feladatokat kell ellátnia. Ha a magánhatalom adott intézménye bőkezű, akkor egy ilyen ál-civil szervezet nagyon hatékony is lehet. Lényegében arról van szó, hogy a szervezett magánhatalom rejtve akar maradni, és helyette ez az ál-civil szervezet végzi el a kitűzött feladatot.

Ha a közhatalom finanszírozza a civil-szervezetet, akkor az nem más, mint az állam meghosszabbítása, és ebben az esetben olyan közfeladatot lát el, amelyet az állam nem akar különböző okokból közvetlenül maga elvégezni. Itt is lényegében egy ál-civil szervezettel van dolgunk. Az ilyen államilag finanszírozott ál-civil szervezetek is nagyon hasznosak és hatékonyak lehetnek.

Sok igazi civil szervezet van, amelyeket maguk a civilek finanszíroznak. Ezek azonban rendszerint rövid életűek, mert működési feltételeik bizonytalanok. Ez különösen igaz olyan országokra, amelyben a társadalom jelentős része szegény. Magyarországon is számos igazi civil szervezet létezik, de tevékenységük hatásfoka csekély, mivel alulfinanszírozottságuk következtében nem tudnak hatékonyan működni. Sok van belőlük, de kevés eredményt tudnak felmutatni. Az őszi tüntetéseket az eddig ismertté vált információk szerint a szervezett magánhatalom által finanszírozott és az ő szolgálatában álló ál-civil szervezetek és mozgalmak kezdeményezték.

Soros György

Soros György

Az amerikai jogvédő szervezet – a Soros György által is pénzelt Human Rights First, HRF – 2014 augusztusában írt 130 oldalas összefoglaló tanulmányában azt állítja, hogy Magyarországon előtérbe kerültek a radikális gyűlöletpártok. Azt ajánlják az Egyesült Államok elnökének: tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a magyarok visszataláljanak a demokráciához és a jogállamisághoz. Véleményük szerint az amerikai ügynökségeknek össze kellene állítaniuk egy anyagot, amely a magyarországi politikai és üzleti vezetőket érintő korrupciós ügyekről szól. Még ebben a hónapban meg is érkezett Washingtonból az Orbán-kormánynak küldött figyelmeztetés a szabadság-téri megszállási emlékmű kapcsán. A HRF emberjogi szervezet arra is kérte az amerikai titkosszolgálatokat, hogy derítsék fel a magyar szélsőjobboldal orosz és iráni kapcsolatait. Kitértek arra is, hogy támogassák a független tömegtájékoztatást és a civil szervezeteket.

A HRF ajánlásait megelőzően Charles Gati ismét kezdeményezte Orbán Viktor „megfékezését”. A politológiával foglalkozó Gati 2012-ben már öt pontban foglalta össze, hogy miként lehetne a magyar kormány vezetőjét megbuktatni. Többek között úgy fogalmazott, hogy „ha demokratikusan nem megy, akkor másképp”. Ezt követően a magyar sajtóban vita folyt arról, hogy az amerikai egyetemi oktató vajon a polgárháború kirobbantására gondolt-e vagy sem?

A HRF említett dokumentumában szorgalmazza a fellépést az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és a korrupció ellen. Bírálták a magyar miniszterelnök Tusnádfürdőn elhangzott beszédét is, amelyben a liberalizmus utáni korszakról fejtett ki néhány gondolatot. A HRF egyik legbefolyásosabb pénzügyi támogatója a Soros György által létesített Open Society Institute (Nyílt Társadalom Intézet), amely számos országban működik. Közismert, hogy Soros György Magyarországon is támogat ellenzéki szervezeteket, köztük Bajnai Gordon alapítványát is finanszírozta. Soroshoz köthető az amerikai Demokrata Párt egyik fontos alapítványa a Center for American Progress, a CAP. Ez az alapítvány juttatott Bajnai alapítványának 2011-ben 110 millió és 2012-ben pedig 106 millió forintot. De Soros Obama választási kampányaira is 1,1 millió dollárt költött.

Az eddig ismertté vált tények arra utalnak, hogy a szervezett magánhatalom külföldi és magyarországi hálózatai gondosan kidolgozott stratégia szerint próbálják lehetetlen helyzetbe hozni, majd pedig távozásra bírni Orbán Viktort és kormányát. Földi László ezredes az Információs Hivatal egykori műveleti igazgatója kijelentette: „Az elmúlt hónapok eseményei egyértelművé teszik: jól finanszírozott folyamatot láthatunk, amelyben nem voltak spontán elemek.”

A Magyar Nemzet 2014. november 20-i számában Földi László kifejtette: „Ami történt, az már súrolja azt, hogy egy idegen állam a pénzügyi hátterét is felhasználva megpróbálja az ország belpolitikai viszonyait drasztikusan befolyásolni, megváltoztatni.”

Utalt Földi arra is, hogy a tüntetéseken való részvétel egyeseknek egzisztenciális kérdés lehet. A büntetőtörvénykönyve ütköző hazaárulásnak is tekinthetjük, ha valaki pénzért cserébe idegen hatalom érdekét szolgálja. Sokan nem tudhatják, akik pénzt kaphatnak a megjelenésért, hogy honnan származik az összeg, mert aki ezzel tisztában van és fizet neki, nem fedi fel sem kilétét, sem céljait. (Itt csak utalunk arra, amit Ukrajnáról szóló írásunkban forrásmegjelöléssel alá is támasztunk, hogy a Washington és a NATO által szervezett kijevi államcsíny során az EuroMaidan tüntetések résztvevői heti 20 millió dollár összjuttatásban részesültek.) Felmerül a gyanú – vagy legalábbis nem lehet kizárni -, hogy a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) jogvédő és fejlesztő civil szervezet, valamint a Krétakör Alapítvány is részben a szervezett magánhatalom által finanszírozott ál-civil szerveződés.

1989 vagy 2010?

Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a tüntetőknek vajon a rendszerváltástól eltelt 25 évből lett elegük, vagy csak azzal az öt évvel elégedetlenek, amikortól a jelenlegi jobbközép, keresztény-konzervatív kormány irányítja Magyarországot? A transznacionalista szervezett magánhatalom helyi politikai és ideológiai képviselőit rendkívül érzékenyen érintette, amikor kiderült, hogy egyes fiatalok nemcsak az Orbán-kormányt, de az egész rendszerváltást illették kemény és jogos kritikával.

A 2010-ig terjedő időszak egyik SZDSZ-es kulcsszereplője vállalta a tévútra tért tüntetők kioktatását az egyik országos TV-ben. Ennek lényege: 2010-ig jó rendszer volt, demokratikus és liberális, csak akik éppen kormányon voltak, rosszul gyakorolták a hatalmat. 2010-ben azonban már nem az történt, hogy áttértek a rosszul működtetett, hibás kormányzásról a jó kormányzásra, hanem a jó rendszert, a liberális demokráciát alakították át tekintélyuralmi, il-liberális, túlcentralizált rendszerré az állam túlzott megerősítésével.

Most csak utalunk rá, hogy az a bizonyos ’jó rendszer’, amely 1988-1990-ben kialakult, megengedte a pénzhatalmi világelit és helyi kiszolgálói számára Magyarországon a szabad rablást, valamint a korrupció minden változatát. Ez valóban vonzó rendszer volt a szervezett magánhatalom minden rendű-rangú struktúrája és képviselete számára. Ehhez képest lényeget érintő változás, hogy az erős, demokratikus legitimációval működő új kormány lehetővé tette a közérdeket és a közjót szolgáló állam megerősítését és hozzáfogott a szervezett magánhatalom (a multik és a bankok) túlkapásainak a korlátozásához és felszámolásához. Ez ellen természetesen a szervezett magánhatalom hazai és külföldi hálózatai minden rendelkezésükre álló eszközzel tiltakoztak és felvették ellene a harcot.

Azt a körülményt, hogy Magyarország, szembe mert szállni a szervezett magánhatalommal és európai képviseletével – a brüsszeli bürokráciával -, finoman kifejezve súlyos kisiklásnak minősítették. Arra hivatkoztak, ha Európában megtörténhet olyasmi, mint Magyarországon, hogy a 2/3-os többséghez jutó legitim kormány átmerészeli írni a választási törvényt, csak azért, hogy megszilárdítsa a közhatalmat és benne a legitim többség pozícióját, s amely arra vetemedik, hogy korlátozza a központi bank és a bankrendszer függetlenségét, ha először történik, még bocsánatos bűn. Ha azonban ugyanezt a nemzeti elkötelezettségű politikai csoportot másodszor is megválasztják, az akkor már nem egyszerű botlás történt, hanem olyasmi, amiből már egy követendő modell bontakozhat ki. Ez pedig veszélyezteti a szervezett magánhatalom eddigi korlátlan hatalmát. Úgy látszik, hogy valami nagyon komoly baj van a magyar választókkal, s róluk is ki kell majd mondani, amit Bertold Brecht más alkalommal, de hasonló helyzetben így fogalmazott meg: „Le kell váltani a népet!

A tömeges csalásokat elkövető bankrendszerrel szemben a nemzeti kormány megkísérelt keményen fellép, és bizonyos szerény sikereket el is ért. De e miatt mégis nemcsak Magyarországon, de külföldön is kemény támadások érték Orbán Viktor személyét. A pénzvilág megítélése ambivalens. Az, hogy rendbe tudta tenni a rekord módon eladósított ország pénzügyeit és a költségvetési hiányt 3% alá tudta szorítani, még a Wall Street köreiben is elismerést váltott ki.

A szervezett magánhatalom szolgálatában álló és neoliberális téveszmékhez folyamatosan ragaszkodó közgazdászok továbbra is azt hangoztatják, hogy a kormány pénzügyi és gazdasági programja nem lesz eredményes. A nemzeti kormány azonban háromszor is úgy nyert választásokat, hogy a piaci szereplőknek is tudott gesztusokat tenni. A jóindulatúak szerint Orbán Viktor annak köszönheti sikereit, hogy meghallja az idők szavát. Gyors helyzetfelismeréssel, lényegmegragadással tudja kombinálni a határozottságot és a keménységet a rugalmassággal és az alkalmazkodással. (folytatása következik)

Nem érvényes már a rendszerváltás során létrejött liberális konszenzus. Ekkora liberalizmus még az emberi jogokat, a politikai szabadságjogokat és a mindenki számára biztosítandó jog és esélyegyenlőséget, az érdemi demokráciát jelentette. Ma már a liberalizmus azt jelenti, hogy a szervezett magánhatalomnak az az elitje, amely kooptálta és integrálta a korábbi kommunista nómenklatúra technokratáit is, igényt tart a szabadsággal való visszaélés szabadságával is és továbbra is minden akadály nélkül érvényesíteni akarja akaratát. A rendszerváltás magyarországi vesztesei, az alul maradottak, a hátrányos helyzetűek joggal távolították el a hatalom gyakorlásából azokat, akik mindent alárendeltek saját gazdagodásuknak és 2010-ig lényegében teljesen kirabolták az országot. 2010-ig és nem azután. Ezt már a fiataloknak üzenem.

Akkor sértette volna a magyar nép alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit a 2010-ben az ország irányítását átvevő nemzeti koalíció, ha a korábbi gyalázatos rendszeren nem változtat. Mert ha nem változtat, akkor egy újabb választás után a szervezett magánhatalom ugyanott folytatja csak más emberekkel, ahol korábban abbahagyta. A közérdek szempontjából a közhatalomnak ezt kellett valamilyen módon megnehezítenie, mert teljesen megakadályozni nem lehetséges.

A szervezett magánhatalom neoliberális képviselői minduntalan a nemzeti kormány szemére vetik, hogy az állam hatalmát részben kiterjesztette a tömegtájékoztatási intézmények ellenőrzésére is. Erre azért van szükség, mert az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatás túlnyomó része magántulajdonban van. Ha a tulajdonában lévő médiumokat az ellenőrizetlen magánhatalom használja saját közérdekkel ellentétes, partikuláris érdekei érvényesítésére, az miért nem antidemokratikus? Különösen akkor miért nem, ha a szervezett magánhatalom minden rendelkezésére álló eszközzel korrumpálja és befolyásolja a tömegtájékoztatást. Ezt bizonyította be a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa, Udo Ulfkotte, a „Gekaufte Journalisten” (Megvásárolt újságírók) című 2014-ben megjelent könyvében. Ezt kellene az elégedetlen fiataloknak elolvasniuk, mielőtt hagynak zombit és birkát csinálni magukból és kimennek az utcára saját érdekeik ellen tüntetni.

Lásd még a blogon:
1. rész: Budapesti bunraku (1. rész)

2. rész: Budapesti bunraku (2. rész)
3. rész: Budapesti Bunraku (3. rész)
4. rész: Budapesti bunraku (4. rész)

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Advertisements