A budapesti bunraku (1. rész)

A szervezett magánhatalom színes utcai rendezvényei látható szereplőkkel és ’nem látható’ főszereplőkkel (1. rész)

A bunraku a japán bábművészet egyik ősi formája. Attól különbözik e művészet nyugati változataitól, hogy a bábokat mozgató művészek jelen vannak a színpadon, feketébe vannak öltözve, hogy a közönség azt képzelje, nem látja őket. A nézők, miközben azt színlelik, hogy nem tudják, kik mozgatják a bábokat, valójában az egész előadás alatt látják őket. Ilyen nemzetközi bunraku bábszínháznak lehetett tanúja az emberiség Egyiptomban, Líbiában, Szíriában és legutóbb Ukrajnában is. Most a magyarokra került a sor.

Bunraku

Bunraku

A budapesti bunraku főszereplői olyan tökéletesen vannak álcázva, hogy garantáltan csak az nem látja őket, aki nem akarja. Nos, kik rendelték meg a budapesti bunrakut? Kik írták meg a forgatókönyvét, kik szervezték és rendezték, s végül kik voltak a statiszták és kik játszották el a főbb szerepeket? Csak néhány nap kellett ahhoz, hogy megtudjuk, honnan jött a pénz, kik dolgozták ki a koncepciót és tervezték meg a részleteket. Ha közelebbről szemügyre vesszük, hogy kik kerültek reflektorfénybe, akkor már azt is tudjuk, hogy a budapesti bunrakunak kik voltak a bábokat a színfalak mögött mozgató, „feketébe öltözött” valódi főszereplői. A forgatókönyvírók jóvoltából a tapasztalatlan, manipulált és megtévesztett fiatalok többségének (szerencsére nem mindenkinek), sajnos a zombi és a birka szerepe jutott. A neten felnőtt és a világra most rácsodálkozó, naiv, politikailag azonban éretlen ’Y és Z generáció’ utcára csalt tagjainak többsége nem is sejtette, hogy milyen sötét erők vonzásába került, amikor elment tüntetni lényegében saját hosszútávú érdekei ellen. Az idő múlásával azonban egyre több tény ismertté válik és ezek alapján a fiatalok is újraértelmezhetik a történteket.

A politikai bunrakuban a bábokat mozgató feketeruhásoknak a céljai és motívumai is feketék. Ők a transzatlanti pénzhatalmi elit – a nemzetek feletti szervezett magánhatalom – ál-demokrata, ál-civil, ál-liberális kiszolgálói. Jó pénzért uszítanak a közérdeket, a közjót képviselő – a többség által támogatott – legitim módon megválasztott kormányzat ellen: önkényuralomról, a hatalommal való visszaélésről, a végtelen etatizmusról, a korlátozott önkormányzatiságról, egyszemélyi diktatúráról, az esélyegyenlőség hiányáról, korrupt maffiaállamról beszélnek, miközben begyakorolt technikákkal lázítják a többségükben naiv fiatalokat a szervezett magánhatalom számára nem kívánatos, a közérdeket képviselő szervezett közhatalom és az azt irányító kormányzat megdöntésére.

Az egyik saját eszén is túljáró neoliberális újságíróhölgy egyenesen azt ismételgette, hogy nemcsak a szétesett és alulteljesítő ellenzéknek nincs jövőképe, de a kormányzó elit sem képviseli az általa hangoztatott keresztény-konzervatív értékeket. A fideszesek úgymond erkölcstelenek és idióták, akik valójában csak a helyezkedéssel és a lopással vannak elfoglalva. Érzelgősen hiányolta, hogy a magyar társadalom új nemzedékeinek nincsenek közösségi terei, pedig joguk lenne hozzá. A felülmúlhatatlan trágárságáról közismertté vált kollégája ezúttal sem volt többre képes, minthogy cinikus és mocskos megjegyzésekkel kontrázzon neki. Voltak azonban a kozmopolita-neoliberális véleményformálók között olyanok is, akiknek az érvein érdemes elgondolkodni. Ezért elsősorban velük szeretnénk polemizálni.

Hogyan kell színes és gyümölcsös álforradalmak szításával kormányokat dönteni?

A világ eseményeit aggodalommal figyelő kortársaink, köztük a magyarok is, az új információs technikáknak köszönhetően egyre inkább látják, hogy kik a gyakran véres események irányítói, a politikai dráma igazi szereplői. Még akkor is, ha nem lehet őket mindig pontosan beazonosítani, az emberiség egyre nagyobb része tudja, hogy ezek a bábjátékos irányítók, akik a szálakat húzogatják, léteznek. A pénzhatalmi világelit hegemóniája alatt álló transzatlanti-térség tömegtájékoztatása azonban következetesen úgy számol be a drámai történésekről, hogy hallgat a megrendelőkről és a finanszírozókról, a felbérelt forgatókönyvírókról, a rendezőkről, és nem nevezi nevén a valódi főszereplőket. Ez a tömegtájékoztatás csak a bábuk látható mozgásáról tájékoztat és hallgat arról, hogy mi történik a színfalak mögött, holott tudja, hogy ki a bábuk mozgatói és hol vannak.

Elképzelhető, hogy a pénzhatalmi elit Kijev után most Budapestet választotta újabb neokon bunrakujának a színterévé. Azt se lehet kizárni, hogy most majd Orbán Viktornak kell eljátszania azt a szerepet, amelyet Ukrajnában Viktor Janukovicsra osztottak ki. Az Egyesült Államok egyik internetes üzleti portálja, az International Business Times (IBT) 2014. november 18-án arról írt, hogy Magyarország az Oroszország és Európa (vagyis a pénzhatalmi világelit transzatlanti birodalma) közti konfliktus új frontjává válhat. Az IBT, ez a szervezett pénzhatalom médiabirodalmába tartozó portál, úgy vélte, hogy a magyarok a kormányzat orosz-barát külpolitikája és a korrupcióval szemben elnéző belpolitikája miatt tiltakoztak Budapesten és több vidéki városban.

Az IBT azonban kénytelen volt azt is megállapítani, hogy Magyarország belső helyzete lényegesen szilárdabb, mint Ukrajnáé volt a 2014. február 22-i kijevi államcsíny előtt és amilyen maradt e véres puccs után. Dennis Lynch, a portál egyik munkatársa, ezért nem tartja valószínűnek, hogy a belpolitikai küzdelem erőszakossá válik. Mégis úgy látja, hogy a kormány-ellenes megmozdulások Magyarországot a Nyugat és a Kelet harcának az újabb csataterévé tehetik. Több olyan jelszó is hallható volt a budapesti bunrakun, amelyek a kijevi EuroMaidanon elhangzott jelszavakra emlékeztettek. A forgatókönyvírók szemforgatóan a „Közfelháborodás napjának” keresztelték el a 2014. november 17-i tüntetést, ahol valóban többen is elővették az Európai Unió zászlóját, azt kiabálva, hogy „Európa! Európa!” és „Ruszkik haza!”. Mások azt skandálták, hogy „Orbán mondjon le!”. Úgy láttuk, hogy az erre kiképzett rejtőzködőknek sikerült Saul Alinsky és Gene Sharp technikáival felszítania a dühöt, de még nem tudták a tüntetők elégedetlenségét egyértelműen a nemzeti kormány ellen fordítani.

Magyarországon, amely nem közvetlen szomszédja Oroszországnak és nem is függ úgy tőle, mint Ukrajna, a lakosság 72%-ka 2010-ben úgy vélte, hogy rosszabbul él, mint a kommunista rendszerben, amikor Magyarország a szovjet tömb része volt. A magyaroknak csak a 46%-ka gondolta úgy, hogy jó volt a társadalom számára az áttérés a piacgazdaságra 1989 után. 42%-kuk azonban jobbnak tartotta az állami irányítás alatt álló tervgazdaságot. 71%-kuk szerint pedig az európai integráció gyengítette Magyarországot és az EU-tagság mindent összevetve inkább hátrányos Magyarország számára. Ennek kapcsán szeretnénk néhány tényre a tüntetésen részt vett fiatalok figyelmét felhívni:

  • Magyarország pénzügyi és gazdasági nehézségei arra vezethetők vissza, hogy a pénzuralmi világelit tudatosan eladósította más országokkal együtt: 1973 és 1989 között a magyarországi párt-nómenklatúra technokratái felvettek összesen mintegy 5 milliárd dollár hitelt, amelyből csak 1 milliárd érkezett be az országba. Az MNB 2-es számú műhelytanulmánya szerint erre 1989-ig kifizettünk 11 milliárd dollár kamatot és még maradt 22 milliárd dollár kifizetetlen adósság. A magyar eladósodás 1979-ben többszöröződött meg, amikor a szervezett magánhatalom két pénzügyi központja – a City of London nyáron, majd decemberben a FED – egyoldalúan felemelte a 4-5%-kos kamatlábat 20-21%-ra. (Az elmúlt évtizedben Magyarországon is e nemzetközi pénzügyi közösség tulajdonában lévő bankok írták át önkényesen a hírhedté vált devizahiteles szerződéseket és okoztak több ezermilliárdos kárt honfitársainknak.)
  • A Nyugatot kiszolgáló magyar technokraták már 1988-ban olyan jogszabályokat hoztak (társasági törvény), amelyek lehetőséget nyújtottak a közvagyon szabad elrablására. Ezen az ideiglenesen elfogadott alkotmány sem változtatott, mert szankció nélküli csonka szabályokból állt, amelyek szándékosan védelem nélkül hagyták a közvagyont, a nemzeti önrendelkezés és a szabadság bázisát. A Tax Justice Network szakemberei szerint ezért Magyarországról a 2010-et megelőző 25 évben 242 milliárd dollár likviddé tett magyar közvagyont vittek ki off-shore bankokba. Így Európában Magyarország lett az első, világszinten pedig a tizenkettedik legkifosztottabb ország. A magyar munka eredményének ez a rekordméretű ellopása az a korrupció, amely szegénnyé tette a magyar társadalom túlnyomó részét. Emiatt nem képes a magyar állam és társadalom egyszerre fizetni az óriásai adósságszolgálatot, teljesíteni az EU-nak a külföldi eladósodás mértékére és a költségvetési-hiányra vonatkozó korlátozásait, fenntartani azt a szervezett magánhatalom, az EU által ránk kényszerített gazdasági szerkezetet és tulajdoni struktúrát, amely miatt a magyar GDP 30%-a minden évben kiáramlik a transzatlanti térség centrum országaiba. A szegénység növekedésének ez az igazi, rendszerbeli oka. A szégyenletes korrupció csak „hab a tortán”.

Csak azért nem soroljuk fel a nemzetközi pénzügyi közösség és hazai kiszolgálóinak a magyar társadalom és a magyar nép egészének a sérelmére elkövetett cselekményeit, mert ezt már megtettük az eddig publikált könyveinkben. Meg kell azonban említeni, hogy az Európai Unió jelenlegi formájában a pénzuralmi világelit hegemóniáját kiszolgáló intézményrendszer. A kozmopolita-globalista pénzügyi közösségnek azért van szüksége az EU-ra, hogy segítségével fokozatosan felszámolja a számára már feleslegesé vált szuverén nemzetállamokat. Az EU-s zászlókat lobogtatók számára megismételjük: az Európai Unió által Magyarországra kényszerített gazdasági struktúra és szabályozórendszer következtében a magyar nemzeti össztermék, a GDP 30%-ka minden évben kiáramlik az EU centrum országaiba profit és kamat formájában.

Ezzel szemben az, amit Brüsszel EU-s támogatásként visszajuttat, az csak az évi GDP 1%-kának felel meg. Egyetlen kormány, egyetlen tudományos intézmény se készített megalapozott tanulmányt arról, hogy mibe kerül Magyarországnak az EU-tagság. Mindig csak arról van szó, hogy Magyarország támogatást kap Brüsszeltől. Követelni kell annak a szakszerű kimutatását, mibe kerül ténylegesen hazánknak az, hogy megtévesztő propagandával bekényszerítették az EU-ba.

Ha pl. a jelenlegi kormányzat már végzett volna tudományosan megalapozott vizsgálatot arról, hogy gazdaságilag és pénzügyileg mennyi hátrányt okoz az EU-s tagság, akkor a zászlót lobogtatóknak tényekkel lehetne bizonyítani: azért tüntet, hogy a GDP tőle elvett 30%-káért továbbra is csak 1%-kot kapjon vissza ellenszolgáltatásként. Amíg az Európai Unió jelenlegi struktúrája és szabályrendszere marad, addig Magyarország nem lesz képes ebből a félgyarmati függésből kikerülni. (Ezeket az adatokat Pavics Lázár pénzügyi szakértő több éves kutatómunkájára, valamint Dr Hossó Andrea – aki pénzügyi diplomáját a London School of Economics Egyetemen szerezte, s aki a City of London bankára – számításaira támaszkodva közöltük.) Ha a tüntetők ismernék az EU-tagság hátrányait is, aligha lobogtatták volna olyan lelkesen az EU zászlaját.

Az Európai Unió az erőltetett vertikális integráció túlzásai következtében egy olyan nemzetek feletti struktúrává alakult át, amelyet a pénzhatalmi elit által pozícióba helyezett bürokrácia irányít. Ha az Európai Uniót vissza lehetne alakítani alapítói szándékainak megfelelően olyan szervezetté, amelyet az egyenjogúság és a mellérendeltség alapján az egyes tagállamok politikai felelősséggel tartozó legitim vezetői irányítanak, akkor még lenne létjogosultsága az ilyen demokratikus integrációnak. Ehhez azonban vissza kell térni a horizontális integrációhoz, amelyben az egyenjogú felek a mellérendeltség alapján konszenzussal hozzák meg a kompromisszumos döntéseket, és ahol ismét érvényesül a szubszidiaritás elve, amely szerint minden kérdést azon a szinten és akkor kell eldönteni, ahol, és amikor az információk optimálisan rendelkezésre állnak.

Nekünk, magyaroknak, rendkívül nagy csalódást okozott, hogy az Európai Unió semmilyen formában nem állt a Kárpát-medencében a határainkon túlrekedt magyarok védelmére. Az Európai Uniót irányító erők az első és a második világháborút lezáró európai békerendszer létrehozóinak a jogutódai is. A Monarchia népei közül csak a magyarokkal szemben tagadták meg a történelmi, az etnikai és az önrendelkezési elv alkalmazását. Ezért elvárható lett volna, hogy azok a döntéshozók, akik ma az Európai Uniót irányítják, valamilyen formában korrigálják a Magyarország számára tragikus következményekkel járó diktátumoknak legalább a legkirívóbb igazságtalanságait. Az EU döntéshozói segíthették volna, hogy az elszakított tömbben élő magyarság területi autonómiához, államilag finanszírozott teljes spektrumú egyetemekhez jusson. A hatalmat gyakorló brüsszeli bürokrácia ehelyett még arra se volt hajlandó, hogy az olyan kirívó jogtalanságok ellen fellépjen, mint amilyen a magyar állampolgárságot felvevő Szlovákiában élő magyarokkal szemben alkalmazott a szlovák kormányzat.

Lásd még a blogon:
1. rész: Budapesti bunraku (1. rész)

2. rész: Budapesti bunraku (2. rész)
3. rész: Budapesti bunraku (3. rész)
4. rész: Budapesti bunraku (4. rész)

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Advertisements