A Nyugat elutasítja Ukrajna tömbönkívüliségét

Ukrajnával kapcsolatban is felmerült a tömbön kívüli státusz megtartása. Putyin egyértelművé tette, hogy Ukrajna NATO-tagsága összeegyeztethetetlen Oroszország alapvető biztonsági igényeivel. Példaképül Finnország szolgál. A pénzhatalmi világelit belső intézményének számító Council on Foreign Relations, a CFR (Külkapcsolatok Tanácsa) szakértői viszont úgy látják, hogy a finn-modell, a ’Finlandization’ (finlandizáció, vagy finnesítés) nem alkalmazható Ukrajnára.

(A finlandizáció fogalma a szovjet korszakban használt és a Moszkva érdekeit túlzottan figyelembe vevő politizálási stílust jelentette a világháborút követő idők nyugati szóhasználatában. A keleti tömbben ’a pozitív semlegesség’ kategóriát is használták Finnországgal kapcsolatosan. A nyugati politikusok és társadalomkutatók az 1960-as évektől kezdték használni a finlandizáció kifejezést. Ezt kapcsolatba hozták az el nem kötelezettség és a tömbön kívüliség politikájával.)

Henry Kissinger már 2014. március 5-én egyértelművé tette, hogy Ukrajnának biztosítani kell a jogot, hogy szabadon döntse el milyen gazdasági és politikai szövetséghez társul, ugyanakkor Ukrajnának nem szabad csatlakoznia a NATO-hoz, hanem a híd szerepét kell betöltenie a Nyugat és Oroszország között.  A CFR két munkatársa, Mark P. Lagon és Will Moreland úgy látja , hogy azok, akik a tömbön kívüliséget ajánlják Ukrajnának, félreértik a finn modellt. Az SZKP politikai bizottsága elméletileg kielégítette Helsinki óvatos és alkalmazkodó külpolitikája. A Putyin vezette orosz kormányzat számára azonban Ukrajna belső fejlődése is már nagy kockázatot jelent.

Egy semleges, tömbön kívüli, de gazdaságilag virágzó és demokratikus rendszerű Ukrajna fenyegetést jelentene a Putyin-rendszer számára, mert alternatívát mutatna fel Putyin tekintélyuralmi és államközpontú értékrendjével és világképével. Ha a transzatlanti közösség elfogadja Ukrajna finlandizációját – az ukrán válság megoldásaként -, akkor feláldozza a Nyugat értékeit egy olyan politika megvalósítására, amely kudarcra van ítélve, s amely feláldozná Ukrajnában a demokrácia sikerre vitelét. A CFR-ben folyó vita középpontjába a NATO kibővítésének orosz ellenzése került, és háttérbe szorított más fontos kérdéseket.

Háttérhatalom //Forrás: americasvoicenow.org; "Council On Foreign Relations Membership Roster"

CFR-Háttérhatalom //Forrás: americasvoicenow.org; “Council On Foreign Relations Membership Roster”

John Mearsheimer, a Foreign Affairs 2014. szeptemberi számában abból a forgatókönyvből indult ki, hogy a NATO tartózkodik minden további keleti irányú terjeszkedéstől és a Nyugat átvált egy virágzó, de semleges Ukrajna létrehozására. Ez az Ukrajna már nem fenyegetné Oroszországot és lehetővé tenné a Nyugat számára, hogy rendezze kapcsolatait Moszkvával. Mearsheimer megvilágítja, hogy Moszkva miért tekinti alapvető stratégiai érdekeivel ellentétesnek a NATO terjeszkedését, de ugyanakkor tévesen értelmezi a finn tapasztalat tanulságait. Mearsheimer víziója a semlegességről aláásná egy el nem kötelezett Ukrajna demokratikus rendszerét.

Az 1948-as finn-szovjet szerződésben azért ragaszkodott Moszkva Helsinki semlegességéhez, mert így kívánta területi hódításait védelmezni. A finnek elhatárolódtak az Orosz Birodalom részeként is, és úgy is, mint a Szovjetunió szomszédos állama. Nem kötötte őket Oroszországhoz sem a nyelv, sem a kultúra, sem a közös történelem. Ezzel szemben Ukrajna lényegesen különbözik az északi mintától. Az oroszok számára a Kijevi Rusz lényegesen több mint a Birodalom egyik előretolt állása. Az ukrán lakosság 17,3%-ka orosz és 30%-kuk az oroszt tekinti első nyelvének. Ezzel szemben Finnországban csak a lakosság 0,2%-ka beszél oroszul. Az Ukrajnához fűződő szoros kötelékek miatt a Putyin rendszer nem tekintheti lényegtelennek saját működése szempontjából Ukrajna belső ügyeit.

Putyin számára több forog kockán Ukrajnában, mint a katonai biztonság. Egy életerős demokratikus és gazdaságilag virágzó Ukrajna alternatívát jelent az orosz nép számára a Putyin által választott úttal szemben. Ezért egzisztenciális fenyegetést jelent a putyini rendszer számára. Kijevnek az a döntése, hogy közeledik az euróatlanti közösség felé, közvetlen kihívást jelent azon rendszer, amelyet Putyin mintaként ajánlott a szláv és ortodox-vallású népek számára. Egy olyan Ukrajna, amelyben érvényesül a jog uralma, amely lényegesen csökkenti a korrupciót és idővel gazdaságilag is megerősödik, versenytársává válhat a civilizációk összecsapását hirdető putyini kormányzásnak. Nem a tekintélyuralom az egyedüli út a szláv civilizációk stabilitáshoz és gazdagságához. A Kreml most úgy tekint Ukrajnára, mint amely kiinduló bázisa egy Moszkvában kirobbantott színes-forradalomnak.

A CFR két munkatársa – hűen a pénzhatalmi világelit ideológiájához – úgy látja, hogy illúzió az a feltételezés, hogy egy semleges Ukrajna hozzájárulhatna a Nyugat és Oroszország közti feszültségek megoldásához. A transzatlanti közösségnek, vagyis a pénzhatalmi világelit irányítása alatt álló kormányoknak meg kell érteniük, hogy egy liberális, megreformált és erős kormányzat Kijevben ütközik Putyin érdekeivel.

Külkapcsolatok Tanácsa

Külkapcsolatok Tanácsa

Jellemző, hogyan látja a Nyugat e két elfogult védelmezője a 2014. szeptember 5-i tűzszüneti megállapodás sorsát. Ha érvényben marad a Minszki Megállapodás, akkor Ukrajna csupán a konfliktus egy új szakaszába kerül. Oroszország arra fog törekedni, hogy megakadályozza Ukrajna felépülését, az új rendszer megszilárdulását. A Nyugat arra számíthat, hogy Oroszország erőfeszítéseket tesz a keleti régiókban a konfliktus fenntartására, hogy így térítse el a figyelmet és a pénzügyi támogatásokat a korrupció elleni küzdelemtől és a gazdaság újjáépítésétől.

A folytatódó erőszak arra ösztönzi az ukrán törvényhozásba bejutott szélsőjobboldali nacionalistákat, hogy egyenetlenséget szítsanak és aláássák a demokratikus rendszert. A putyini modell addig elfogadható Oroszország számára, amíg az alternatív megoldások rosszabbnak tűnnek. Az orosz elnök azért törekszik az erőszakra, a káoszra és a szegénységre Ukrajnában, hogy ily módon biztosítsa maga számára a hatalmat saját országában.

A pénzhatalmi világelit agytrösztjének ez a két tagja azt ajánlja a Nyugatnak, hogy hosszú küzdelemre készüljön fel Ukrajna demokratikus fejlődésének a biztosítása érdekében. Az erőszak még nem ért véget, az áttérés a hadszíntérről a politikai arénába nem jelenti azt, hogy a Nyugat elfordulhat Ukrajnától. Ukrajnának nincs lehetősége arra, hogy lemondjon saját külpolitikájáról cserébe azért, hogy Oroszország nem avatkozik be a belső ügyeibe. A Kreml nem éri be kevesebbel, mint a demokrácia összeomlásával Ukrajnában. Ezért a finlandizáció csak arra szolgálna, hogy lemondjunk a nyugati értékekről.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió önelégülten azt gondolta, hogy Ukrajna vonatkozásában is megmarad az a vonzerő, amely a kelet-európai tömb országait korábban az Európai Unió felé vonzotta.

2014-ben a nyugatnak súlyos gazdasági nehézségekkel, társadalmi megosztottsággal kell szembenéznie. Ez pedig már nem teszi elkerülhetetlenné egy demokratikus és egyesült Európa létrejöttét. A demokrácia és a demokrácia-ellenes erők közti frontvonal ma Ukrajnában és Magyarországon húzódik – véli Lagon és Moreland, a CFR két munkatársa. Az a stratégiai program, amely 1941-ben kezdődött a zsarnokság és az elnyomás felszámolására Európában, meg lett támadva. A Nyugat többé nem hagyhatja figyelmen kívül a tekintélyuralmat, mint politikai rendszert, amely összekapcsolódott az európai történelemmel. Hatékonyabb irányítással és nem katonai egyensúllyal kell szembeszállni ezzel az alattomos veszéllyel.

Azért ismertettük részletesen a CFR két szakértőjének az ukrajnai konfliktusról készített elemzését, mert azok teljes mértékben mellőzik azt a tényt, hogy a pénzuralmi világrendet irányító szupergazdag bankárdinasztiák alkotják a globálisan megszerveződött magánhatalom elitjét. A pénzhatalmi világelit elsősorban az egyes ember érdekeit érvényesíti a közérdekkel szemben. Ez a magánérdek akkor tud korlátozás és ellenőrzés nélkül működni, ha a közérdeket egy gyenge állam képviseli. Amit becsmérlően tekintélyuralomnak minősítenek, az valójában az az erős állam, amely képes ellensúlyt képezni a túlerőre szert tett magánhatalommal szemben. Európa népei jól tudják, hogy a korlátlanná és mértéktelenné vált egyéni érdek önzése mérhetetlen károkat tud okozni, ezért erős államra van szükség a szervezett magánhatalom túlkapásainak a megakadályozására. Ezt az erős államot tekinti a pénzhatalmi világelit olyan intézménynek, amelyet hatalmi monopóliuma biztosítása érdekében fel kell számolnia.

A jelenlegi orosz kormánnyal is az a problémája, hogy az már nem biztosítja számára Oroszország erőforrásainak a korlátlan kifosztását, és az orosz társadalom munkájának az eredményét már nem tudja úgy kisajátítani, ahogyan azt a Jelcin-kormányzat idején megtehette. Az ismertetett tanulmány szerzői azonban nem hajlandók elismerni, hogy létezik szervezett magánhatalom, amelynek az egyensúlyát csak az erős közhatalom képezheti. Ez utóbbi pedig nem más, mint a közérdeket érvényesíteni képes nemzetállam, amely védelmezi a gátlástalan magánhatalommal szemben egy adott ország nemzeti vagyonát és lakói munkájának az eredményét.

Felhasznált forrás: ‘Finlandization’ Abandons Ukraine

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

 

Advertisements