A pénzrendszer elfajulása – a pénzügyi maffia intézményesíti a csalást

William K. Black professzor, a Missouri Egyetem tanára, hosszú éveken át volt az Egyesült Államok legfelsőbb pénzügyi ellenőrző szervezete munkatársaként a pénzügyi bűncselekmények kivizsgálását végző szakjogász. A pénzügyi rendszer regulátoraként és pénzügyi bűncselekmények felderítésére szakosodott kriminológusként W. K. Black széleskörű tapasztalatokra tett szert. Többek között ő volt a jogi igazgatója a Federal Home Loan Board-nak  (Szövetségi Lakás Bank Testület), majd pedig helyettes igazgatóként a Federal Savings and Loan Insurance Corporation-t (Szövetségi Takarékpénztár Biztosítót) irányította. Amikor kirobbant a Savings and Loan válság, a kongresszusi vizsgálat fontos szereplőjévé vált.

Black professzor volt az, aki megvádolta a képviselőház akkori elnökét Jim Wright-ot és öt szenátort, köztük olyan hírességeket, mint John Glenn és John McCain, hogy a Savings and Loan-tól nagy összegű választási támogatásokat fogadtak el.  Az egyik szenátor, Charles Keating, annyira megharagudott Black-re, hogy egy memorandumot küldött, amelyben szimbolikusan ugyan, de arra szólít fel, hogy „némítsák el”, „öljék meg” Black-ket. 2005-ben nagy figyelmet keltett az a munkája, amelynek ezt a címet adta: The Best Way to Rob a Bank is to Own One: How Corporate Excutives and Politicans Looted  the S&L Industry (Egy bank kirablására a legjobb módszer az, ha a tulajdonod: Korporációs vezérek és politikusok hogyan fosztották ki a takarékpénztár üzletágat), és amely a Texas-i Egyetem kiadásában jelent meg. Black professzor tehát egyetemi karrierje előtt a fehérgalléros bűnözésre, a pénzügyi rendszer szabályozására és ellenőrzésére szakosodott.

Ő volt az, aki bevezette a „Control Fraud” szakkifejezés használatát, amely szó szerint ellenőrzött, menedzselt csalást jelent, amit egy magas beosztásban lévő, bizalmat élvező vezető hajt végre egy vállalaton, egy pénzügyi intézeten, vagy egy állami szervezeten keresztül. A menedzselt csalás célja, az extra profit és a személyes gazdagodás. W. K. Black amikor az irányított és ellenőrzés alatt tartott csalás koncepcióját megalkotta, abból indult ki, hogy egy vállalat ügyvezetője el tudja távolítani a csalás útjában álló ellenőrző és fékező szabályokat és mechanizmusokat. Ehhez meghatározott szempontok szerint választja ki munkatársait. A szelektíven kiválasztott munkatársak lehetővé teszik az ügyvezető számára, hogy befolyásolja a pénzügyi nyilvántartást, a könyvelést, a számvitelt, elrejtse a sikkasztást és a hűtlen kezelést és az irányítása alatt álló szervezet más fogyatékosságait.

A munkatársaknak ez a szelektív kiválogatása így megkönnyíti a befektetők, a részvénytulajdonosok megtévesztését, a nagyközönség manipulálását. Mindenre jó példa az, amikor egy fizetésképtelenné vált vállalat olyan könyvelési eredményeket hoz nyilvánosságra, amelyek nagyarányú profitot mutatnak ki. Ebben az esetben az adott cég részvényeink az ára tényleges értékük fölé emelkedik a pénzpiacokon. A menedzselt csalás irányítói pedig hatalmas extra profithoz jutnak a tulajdonukban lévő részvények eladásával még azt megelőzően, hogy a nagyközönség megismerhetné az adott cég tényleges helyzetét és részvényeinek valós piaci értékét. A menedzselt csaláshoz tartozik az is, amikor az ilyen cégek azért lobbiznak, hogy elgyöngítsék, vagy eltávolítsák a rájuk vonatkozó szabályokat.

Ellenőrzött és menedzselt csalás a politikai szférában is előfordul. Így például egy adott ország vezetője, vagy vezetői arra használhatják hatalmi helyzetüket, hogy a közvagyon hűtlen kezelésével, az állami vagyon elsikkasztásával általános gyakorlattá tegyék a kleptokráciát. A rivális elit csoportok kölcsönösen tájékozottak a másik korrupciós ügyeiről, s így sakkban tudják tartani egymást. Bármelyik érdekcsoport van uralmon, a kormány, a közhatalom nem avatkozik be érdemlegesen. Ez megszilárdítja a kleptokrácia rendszerét, mert megóvja a hatékony állami és társadalmi ellenőrzéstől.

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Reklámok