Kettőshatalom Ukrajnában: az ukrán Gládió kialakulása

„Minden hazugság volt, amit a kommunisták a kommunizmusról mondtak, viszont színtiszta igazságnak bizonyult, amit a kapitalizmusról állítottak” (Orosz-ukrán közmondás, amely az elmúlt évtizedben terjedt el)

Számos nyugat-európai ország kormányai – elsősorban az Egyesült Államok és titkosszolgálata a CIA – szövetkezve a NATO-val, titkos hadseregeket tartottak fenn. Ezek a többszörösen álcázott titkos fegyveres csoportok saját országaik területén saját polgáraik ellen követtek el merényleteket. Az volt a stratégiai elképzelés, hogy a titkosszolgálatok által irányított terrorista csoportok merényleteivel manipulálják a közvéleményt és ellenszenvessé tegyék a lakosság számára a baloldali kormányzásra való áttérést.

A lakosság rettegésben tartását a feszültség stratégiájának nevezték. A gyakorlati akciókat azok a törvényen kívüli titkos fegyveres alakulatok hajtották végre, amelyeket a NATO eredetileg azért hozott létre Olaszországban, Portugáliában, Németországban, Spanyolországban és más nyugat-európai országban – valamint a NATO-hoz tartozó Törökországban -, hogy a vöröshadsereg feltételezett támadása esetén szabotázs akciókat hajtsanak végre a Szovjetunió által megszállt területeken.

A szovjet invázióra nem került sor, elsősorban a MAD (Mutual Assured Destruction – Kölcsönösen Szavatolt Megsemmisítés) politikája következtében. Ehelyett érvényesült a békés egymás mellett élés politikája, amit ironikusan ’békés egymás mellett félésnek’ is neveztek. Miután a Szovjetunió nem szállta meg Nyugat-Európát, a CIA és nyugat-európai társszervezetei arra törekedtek, hogy valamilyen más módon hasznosítsák a belső ellenállásra létrehozott titkos fegyveres csoportokat. Nem akarták ezeket felszámolni, ezért új feladatokkal bízták meg őket. Arra adtak nekik utasítást, hogy hajtsanak végre szélsőjobboldali terrorszervezetekkel merényleteket, amelyekért aztán a baloldalt lehet felelősé tenni. A cél az volt, hogy fékezzék a baloldal megerősödését és akadályozzák meg, hogy baloldali kormányok kerüljenek hatalomra.

A NATO titkos hadseregei //Forrás: a-w-i-p.com; "NATO's Secret Armies: Operation GLADIO and Terrorism in Western Europe,"

A NATO titkos hadseregei //Forrás: a-w-i-p.com; “NATO’s Secret Armies: Operation GLADIO and Terrorism in Western Europe,”

Olaszország, Belgium és Svájc már kivizsgálta e titkos fegyveres csoportok tevékenységét. Az Egyesült Államokban és Angliában azonban még 2014-ben is hallgatnak erről a szervezetről. Ez elgondolkodtató, mivel Dr. Daniel Ganser 2005-ben Londonban könyvet jelentetett meg a „NATO’s Secret Armies. Operation Gladio and Terrorism in Western Europe” (A NATO titkos hadseregei. A Gladio hadművelet és terrorizmus Nyugat-Európában) címmel.

Dr. Ganser a Zürichben működő Szövetségi Technológiai Intézet Biztonsági Tanulmányok Központjának a tudományos főmunkatársa volt és számos ismeretlen adatot hozott nyilvánosságra. A kutató szerint még a második világháború idején Winston Churchill brit miniszterelnök látta szükségesnek egy titkos hadsereg felállítását a bolsevizmus elleni harcra. A CIA első főnöke – Allan Dulles – dolgozta ki azt a tervet, amit aztán a brit titkosszolgálat, az MI6 (Military Intelligence, Section 6) is elfogadott. Eszerint a két titkosszolgálat létrehoz úgynevezett „stay-behind” (hátra-maradó) fegyveres csoportokat, amelyek hozzálátnak földalatti ellenálló hadseregek kiképzéséhez egész Nyugat-Európában. Így akartak időben felkészülni a várható szovjet invázióra.

A titkos csoportok tagjait ellátták hamisított útlevelekkel, résztvevői pedig többek között ejtőernyős ugrásokat végeztek a La Manche Csatorna fölött. A titkosszolgálatok és a NATO természetesen a terroristák ellen léptek fel, de valójában ők maguk hajtottak végre a Gladio-csoportok segítségével terrorista cselekményeket. Ganser könyvében idéz az egyik Gladio kézikönyvből:

„Amikor a forradalmárok átmenetileg felhagynak az erő alkalmazásával, az USA katonai hírszerzésének rendelkeznie kell az eszközökkel, hogy különleges műveleteket indítson, amelyek meggyőzik a vendéglátó országok kormányait és a közvéleményt a felforgatás veszélyének a realitásáról…”

 

Ez azt jelenti, hogy a Gladio-program titkos hadseregeinek gondoskodniuk kellett arról, hogy folyamatosan legyenek terrorcselekmények. Ganser megemlíti, hogy a spanyolországi titkos hadsereg együttműködött a spanyol diktátorral, Franco-val, és több mint ezer támadáshoz volt köze. Németországban tervet dolgozott ki a német szociáldemokrata párt vezetőinek a megölésére szovjet megszállás esetére. De Gaulle francia elnök ellen több terrorakciót is végrehajtottak, így akarták megakadályozni a béke megteremtését Algériában. A titkos fegyvereseknek közük lehetett a portugál-afrikai gyarmatok két vezetőjének – Amilcar Cabral és Edoardo Mondlane-nek – a meggyilkolásához, valamint Papandreou kormányának a megbuktatásához Görögországban. Az athéni katonai hunta is kapcsolatban állt a Gladio-hálózattal, csakúgy, mint azok, akik sok számos terrorakciót követtek el Törökország területén a kurdok ellen.

Dr. Ganser nem talált olyan adatokat, amely szerint Hollandiában, Luxemburgban, Dániában és Norvégiában lett volna kapcsolata a Gladio-hálózatnak a terrorizmussal. Anders Behring Breivik által 2011. július 22-én elkövetett tömeggyilkosságban azonban már számos olyan körülmény jelölhető meg, amelyek arra utalnak, hogy itt egy olyan szervezett terrorakcióról volt szó, amely mögött a Gladio norvég változata húzódhatott meg.

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Reklámok