Halford J. Mackinder a világháborúkról

Az angol Halford Mackinder (1861-1947) a geopolitika és a geostratégia egyik megalapítója, 1919-ben azt írta “Democratic Ideals and Reality” című munkájában:

„A történelem nagy háborúi – az elmúlt négy évszázadban százévenként volt egy nagy háború – a nemzetek egyenlőtlen fejlődésének a közvetlen vagy közvetett következményei. A többi nemzethez viszonyított egyenlőtlen növekedés pedig nem teljesen az adott nemzet nagyobb tehetségének vagy energiájának tudható be. Inkább annak a következménye, hogy földgolyónk felszínén a termékenység és a stratégiai lehetőségek mindent összevetve aránytalanul oszlanak meg. Hacsak nem értelmezzük tévesen a földrajzi tényeket, akkor még tovább mehetünk és kijelenthetjük, hogy a szárazföldek és a tengerek, a termékenység és a természetes útvonalak elhelyezkedése már önmagukban is meghatározzák egyes birodalmak növekedését, s végül pedig elvezetnek egyetlen világbirodalom létrejöttéhez. Ha meg akarjuk valósítani a Népszövetség célját, hogy a jövőben többé ne legyen háború, akkor el kell ismernünk a földrajzi realitásokat és lépéseket kell tennünk befolyásuk csökkentésére.”

A nemzetközi Pénzkartell által létrehozott Külkapcsolatok Tanácsa (CFR), a Bilderberg Csoport és a Trilaterális Bizottság tekintélyes tagja Zbignew BrzezinskiA nagy sakktábla” című munkájában már behatóan elemezte azt az eurázsiai geostratégiát, amelyet a nemzetközi Pénzkartellnek követnie kell, ha meg akarja szilárdítani meglévő globális fölényét, valamint pénzügyi és gazdasági hegemóniáját a világ egésze felett. A szervezett magánhatalom ideológusa, Carter-elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója, Amerika hegemóniájáról beszél. Mivel azonban az Egyesült Államok a nemzetközi Pénzkartell egyre növekvő ellenőrzése alá került, ezért pontosítanunk kell Brzezinski megfogalmazását: valójában a globális pénzhatalmi elit világhegemóniájáról kell beszélnünk. A világuralomért folyó „nagy  sakkjátszma” igazi játékosa tehát nem az egyetlen szuperhatalom, az Egyesült Államok, hanem az Amerika felett is a hegemóniát gyakorló pénzhatalmi világelit.

A harmadik világháború hatalmas sakktáblája //Forrás: .thesleuthjournal.com; "The Grand Chessboard Of WWIII (Part Two)"

A harmadik világháború hatalmas sakktáblája //Forrás: .thesleuthjournal.com; “The Grand Chessboard Of WWIII (Part Two)”

A szervezett magánhatalom a világ leggazdagabb dinasztiáinak a hatalomgyakorlását jelenti. Ezt a hatalmat álcázva, sőt teljesen titkosítva gyakorolja. Az államok feletti pénzhatalom kontrollja Európában kezdődött és fokozatosan épült ki. Ennek során az egyre nagyobb hatalmú pénzdinasztiák ki tudták sajátítani maguknak a pénzkibocsátást, a kamatra való hitelezést, és az eladósítást ki tudták terjeszteni a szuverén államokra is. Ezek a szupergazdag bankárdinasztiák – több mint kétszázötven év alatt – ki tudták építeni azokat a hierarchikus struktúrákat és hálózatokat, amelyekkel átvették az egyes államok és kormányok irányítását. Ily módon a háború és a béke kérdésében is hozzájuk került a végső döntés joga.

Ennek a pénzuralmi rendnek a kiépülését kell nyomon követnünk, ha meg akarjuk érteni, miért került sor a két pusztítóerejű világháborúra, amelynek során Európa népei és nemzetei – megtagadva keresztény értékrendjüket – értelmetlenül milliószámra gyilkolták le embertársaikat. A nemzetek feletti pénzhatalom világuralmi törekvései nélkül nem lehet megérteni  a küszöbön álló harmadik világháborút sem. Ez a – már előkészített – konfliktus arra szolgál, hogy a világuralomra törő pénzhatalmi csoportok a hegemóniájuk alatt lévő amerikai szuperhatalom segítségével meghódítsák és az ellenőrzésük alá vonják azt a Közép-Ázsiát, amely a világ egyik nyersanyagban és energiahordozóban leggazdagabb területe. A Pénzkartell oly szorosan ellenőrzése alatt tartja az Egyesült Államokat, hogy az amerikai társadalomnak már aligha van elég ereje ahhoz, hogy megakadályozza országának bevonását egy újabb szükségtelen háborúba.

Fletcher Prouty hírszerző ezredes, aki 1955-től 1963-ig közvetlenül tájékoztatta a hivatalban lévő amerikai elnököket a legbizalmasabb információkról a The Secret Team című munkájában (1973, Malaysia) számol be arról, hogy Winston Churchill a jelenlétében milyen kijelentést tett akkor a második világháborúról, amikor az még folyamatban volt. Így ír Prouty:

„A szóban forgó éjjel pusztítóerejű légitámadás volt Rotterdam ellen. Churchill ott ült és elmélkedett. Aztán mintha csak magához szólna ezt mondotta: ‘korlátlan tengeralattjáró háború, korlátlan légibombázás – ez totális háború’. Továbbra is ülve maradva egy nagy térképet nézett és aztán így szólt: ‘Az idő és az óceán, valamint néhány útirányt jelző csillag, és a legmagasabb szinten lévő titkos összeesküvők tettek minket azzá, amik vagyunk.’”

Prouty a továbbiakban így ír:

„Ez volt számomra a legemlékezetesebb és a valóságot leginkább feltáró megnyilatkozás, amely legjobb esetben is csak igen ritkán fordul elő. A nagy Winston Churchill számára tehát léteztek legfelsőbb szinten ‘titkos összeesküvők’, akik azzá tettek minket, amik vagyunk. Ebben a vonatkozásban meghatározásunk teljesnek tekinthető. Magánál Churchill-nél ki tudhatta jobban a második világháború legsötétebb napjaiban, hogy minden kétséget kizáróan létezik egy nemzetközi „magasszintű összeesküvés”? Ezt követően már ez volt az igazság. És igaz ma is, különösen a One World Order (az egy-központból irányított világrend) idején. Ez a mindenkinél hatalmasabb érdekcsoport felül tudott maradni, mert megtanulta a névtelenség felbecsülhetetlen értékét. Ezek a ‘magasszintű összeesküvők’ azonosak jelenünk „One World Cabal”-jával (egy-központú világrendre törekvő összeesküvőivel), akiket különböző szerzők elitnek is neveznek.”

Ez a globális hatalmi elit a tulajdonosa a tömegtájékoztatási intézményeknek, a bankoknak, a hadiiparnak és a hadseregeknek, valamint az energiahordozó iparágaknak. Ők kontrollálják közvetve, vagy közvetlenül nemcsak Amerika katonai-ipari komplexumát, a hadsereget, a NATO-t, a titkosszolgálatokat, a Legfelsőbb Bíróságot, de még a helyi közbiztonsági szervezeteket is. Ennek a globális hatalmi elitnek ma már nyíltan hirdetett célja a világhatalom megszerzése, elsősorban a világ egyetlen szuperhatalmának számító Egyesült Államok segítségével.

Mayer Amschel Rothschild

Mayer Amschel Rothschild

Amikor 1774-ben, Frankfurtban találkozott az akkori legnagyobb német állam – Poroszország – tizenkét leggazdagabb embere, a Rothschild-dinasztia alapítója,  Mayer Amschel Rothschild kijelentette:

„Úgy kell irányítani a háborúkat, hogy a szemben álló nemzetek mindkét oldalon eladósodjanak nekünk.”

Ugyanezen a tanácskozáson azt is elmondotta, hogy miként jön létre az egy-központból irányított világrend, egyfajta világállam:

„Pénzügyi válságok és pánikok végül is kikényszerítik egy világkormányzat létrehozását, az egy-központú új világrendet.”

A jelenlegi pénzuralmi világrend legfelsőbb irányítását végző globális hatalmi elit az Euró-Atlanti Térség országaiban számos „think tank”-kel, kutatóintézettel és gondolati műhellyel rendelkezik, amelyek segítségével meg tudta szilárdítani hegemóniáját világszinten. A legtekintélyesebb ezek között a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) és testvérintézete a Brit Királyi Külügyi Intézet (RIIA), a Bilderberg Csoport, valamint a Trilaterális Bizottság.

Reklámok