Akar-e Kína találkozni Amerikával a „keskeny úton”?

Ha több ezer évre visszatekintünk, akkor láthatjuk, hogy amikor erős volt a központi hatalom Kínában, akkor a határain élő népeket az ellenőrzése alá vonta és a birodalomhoz csatolta. Ha meggyengült a központi hatalom Kínában, akkor a határain élő népek elszakadtak, függetlenné váltak. Kína a 20. században ismét olyan történelmi korszakba került, amelyben erős központi hatalom jött létre. A jelenlegi felemelkedő szakasz felgyorsult, amikor Teng Hsziao-ping sikeresen kombinálta a pártállami diktatórikus államrendszert a gazdasági erőknek nagyobb mozgásszabadságot biztosító piaci rendszerrel. Ez a hibrid politikai-gazdasági rendszer dinamikusnak bizonyult, mert eddig sikeresen ötvözte az állam által képviselt közérdeket a gazdaságban érvényesülő egyéni érdekekkel.

Teng Hsziao-ping három stratégiai feladatot bízott utódaira: meghagyta nekik, hogy kössenek barátságot Kína szomszédaival, mert csak így vívhatják meg sikerrel a döntő küzdelmet a valódi ellenséggel: az Egyesült Államokkal. E cél érdekében Teng  óriási területeket engedett át végleg Moszkvának. Ezek olyan kínai területek, amelyeket még a cári Oroszország hódított el az akkor gyenge Kínától. Teng az igazi ellenségnek az Egyesült Államokat tekintette, amellyel azonban csak Oroszországgal együtt tudja sikeresen megvívni a felemelkedéséért folytatott sorsdöntő küzdelmét.Kína-USA //Forrás: beforeitsnews.com; "US Blames China For Rising Tensions: Romanian Prophet Foretold the Coming US-China War"Teng Hsziao-ping nagy súlyt fektetett a tömegpusztító-fegyverek kifejlesztésére, beleértve a vegyi, biológiai és nukleáris fegyvereket is. Szorgalmazta, hogy Kína az elektronika, a kibernetika és az informatika területén is vegye fel a versenyt a Nyugattal, elsősorban az Egyesült Államokkal. Szorgalmazta a kínai hadsereg, haditengerészet, légierő és a rakétacsapatok modernizációját, s ezért kiemelt feladatnak tekintette a kínai hadiipar állandó fejlesztését.

Teng harmadik utasítása az volt, hogy Kínán belül hozzanak létre különleges irányító struktúrát a hatalom megtartása érdekében. Kína vezetői ugyanis levonták a tanulságokat a kommunista rendszer és a Szovjetunió megalázó módon végbement összeomlásából. Áttanulmányozva az elérhető és megbízhatónak tekinthető dokumentumokat, azokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kínai vezetők Kína modernizációjának az ellenzését mindig is a nagyhatalmak nemzeti politikája szerves részének tekintették. Ezt igazolja az elmúlt százhetven év történelme. Kína felemelkedése szükségszerűen maga után vonja riválisainak azt a fenyegetését, amely Kína modernizációjának a leállítását célozza. A fejlődéshez való jog tehát azt is jelenti, hogy Kínának joga van ahhoz a háborúhoz, amely a felemelkedésének a megvédéséhez szükséges.

A kínai vezetés azt érti itt jogon, hogy minden nemzetnek és fajnak rendelkeznie kell az élethez és a fejlődéshez való jogokkal. Kínának például szüksége van az energiahordozók importjára gazdasága fejlődéséhez. A Nyugatnak és a NATO-nak azonban megvannak a saját szempontjaik. Kínának 2020-ra már több, mint kétszáz millió tonna kőolajra lesz szüksége, és igényei egyre növekednek. El fogják-e ezt tűrni a nyugati nagyhatalmak? A világtörténelemben a nagy háborúk az alapvető erőforrásokért folytak. A konfliktus konkrét okai a jelenlegi kibernetikus, informatikus korszakban megváltoztak. A szembenállás természete azonban ugyanaz maradat.

Azért, hogy Kína kiharcolhassa az ésszerű fejlődéshez való jogát, késznek kell lennie  a háborúra. A Nyugat és a NATO ma ismét arra törekszik, hogy leállítsa Kína gyors előrehaladását a modernizáció terén. Az ázsiai óriás ezért újra rákényszerül a fejlődéshez való jogának a megvédésére. Kínának készülnie kell a háborúra. Csak a háborúra felkészülten juthat Kína a további fejlődéséhez szükséges élettérhez és időhöz. A pekingi vezetés számol azzal, hogy Kína számára is hamarosan véget ér az a viszonylagos nyugalom, amelyben a világ leggyorsabban fejlődő országa lehetett. Kína önvédelméhez tartozik, hogy fenntartsa igényét Tajvanra, és biztosítsa meghatározó jelenlétét a dél-kínai tengeren. Ha a tajvani-szorosban kitör a háború, egyelőre még nem Kína kezében lesz a döntési hatalom. Ez még mindig az Egyesült Államok és Japán kezében van. Ez újra megszakíthatja Kínában a modernizációs folyamatot. Ezért tekintenek Kína irányítói egy esetleges tajvani-szorosban vívott háborút döntő stratégiai küzdelemnek.

Csi Hao-tian már 2003-ban, amikor ő volt még a Kínai Központi Katonai Bizottság alelnöke és Kína hadügyminisztere, így beszélt Kína és az Egyesült Államok jövőbeni konfliktusáról:

            „Az Egyesült Államok azért az, ami ma, mert szoros értelemben vett területén soha nem volt háború. Ha ellenfelei egyszer megtámadják tulajdonképpeni területén, akkor el kell érniük Washingtont még azt megelőzően, hogy a Kongresszus befejezi a vitát és felhatalmazza az elnököt a háború megindítására. Ami minket illet, mi nem vesztegetjük az időt ilyen jelentéktelen dolgokra.”

Ugyanebben a beszédében mondotta azt is, hogy ha az Egyesült Államok akadályozza, akkor Kína nem tudja megvalósítani stratégiai céljait. Éppen ezért az amerikai kérdés megoldása a kulcsa a többi probléma megoldásának. Csak az Egyesült államok, Kanada és Ausztrália rendelkeznek olyan hatalmas földterületekkel, amelyek kielégíthetik a kínaiak tömeges áttelepítéséhez szükséges igényeket. Idézzünk szó szerint beszédéből:

             „Az amerikai kérdés megoldása teszi lehetővé számunkra, hogy sok ember vándoroljon ki oda és hozzon létre egy másik Kínát, a KKP azonos vezetése alatt. Amerikát eredetileg a sárga faj ősei fedezték fel, de Kolumbusz a fehér faj számára szerezte meg. Mi, a kínai nemzet leszármazottai, jogosultak vagyunk ennek a földnek a birtoklására. Azt mondják, hogy a sárga fajhoz tartozó amerikaiaknak nagyon alacsony a társadalmi státuszuk. Fel kell szabadítanunk őket. Másodszor, miután megoldottuk az amerikai kérdést, a Nyugatnak az európai kontinensen lévő országai majd behódolnak nekünk, nem beszélve Tajvanról, Japánról és a többi kisebb országról. Ezért az amerikai kérdés megoldása az a küldetés, amelyet a történelem a KKP tagjai számára jelölt ki.”

Ezután a volt kínai hadügyminiszter arról beszélt, hogy milyen kegyetlen Kína és az Egyesült Államok számára az, hogy ellenségként kell szembetalálkozniuk a „keskeny úton”. Amikor amerikai diplomaták és szakértők azt közölték Teng Hsziao-ping-gel, hogy Kína és az Egyesült Államok viszonyát a kölcsönös függőség határozza meg, Teng azt válaszolta:

„Mondják meg kormányuknak, hogy Kínának és az Egyesült Államoknak nincs egymástól kölcsönösen függő és a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolata.”

Kínai hadsereg //Forrás: breitbart.com; "World View: China Prepares the People's Liberation Army for War"

Kínai hadsereg //Forrás: breitbart.com; “World View: China Prepares the People’s Liberation Army for War”

Csi Hao-tian idézett beszédében ezt így világította meg:

„Kína és az Egyesült Államok közötti viszony egyfajta élet-halál küzdelem. Most még nincs itt az ideje a nyílt szakításnak, mert a reformfolyamat és a nyitás a világ felé még az ő segítségükkel történik. Kínának egyelőre szüksége van Amerikára. Az Egyesült Államoktól tanulni kell. Csak miután megtanultuk tőle valamennyi hasznos tapasztalatát – válthatjuk fel őt a jövőben.”

Idézzük még azt a néhány mondatot, amelyet a kínai katonai vezető Amerika meghódításáról mondott:

            „Milyen különleges eszközünk állnak rendelkezésre Amerika kitakarításához? A hagyományos fegyverek erre nem alkalmasak. De a legpusztítóbb fegyverek, mint például a nukleáris fegyverek, sem alkalmasak erre.  Nem vagyunk ostobák, hogy Amerikával együtt pusztuljunk el nukleáris fegyverek bevetésével… Csak nem romboló fegyverek bevetésével lehet annyi embert megölni, hogy képesek legyünk magunk számára megtartani Amerikát. A modern biológiai technológiában hatalmas és gyors fejlődés zajlott le. A legkülönbözőbb biológiai fegyvereket fejlesztették ki. Mi sem maradtunk tétlenek. Az elmúlt években megragadtuk az alkalmat ahhoz, hogy tökéletesítsük ezeket a fegyvereket. Képesek vagyunk egy csapással elérni célunkat, Amerikának a kitakarítását…

             Emberiességi szempontból figyelmeztetnünk kell az amerikai népet és rá kell vennünk, hogy távozzanak Amerikából és adják át területét a kínai népnek, vagy legalább az Egyesült Államok felét engedjék át Kínának, mert Amerikát először a kínaiak fedezték fel. De járható lenne ez az út? Ha ez a stratégia nem működik, akkor csak egyetlen lehetőség marad számunkra: a döntő eszközök bevetése az Egyesült Államok kitakarítására, és egyetlen csapással megszerezni magunknak Amerikát. Történelmi tapasztalataink bizonyítják, hogy amíg cselekszünk, senki nem tehet semmit ellenünk. Sőt mi több, ha az Egyesült Államok megszűnik létezni mint vezér, akkor a többi ellenség megadja magát ellenünk.”

Kína azonban nem akar találkozni most még a „keskeny úton” a Nyugattal (a Pénzimpériummal) és annak vezető hatalmával, az Egyesült Államokkal. Kínának ahhoz, hogy Amerikával egyenrangú gazdasági és katonai nagyhatalom legyen, még több évtizedre van szüksége. Peking számára  ma a legfontosabb feladat a stabilitás, a folyamatos erősödéshez szükséges nyugalom megőrzése. Ezért keltett nagy figyelmet 2011 decemberében, amikor Zhang Zhaozhong tábornok, a Kínai Nemzetvédelmi Egyetem professzora kijelentette: Kína nem fog habozni, hogy megvédelmezze az Iszlám Köztársaságot (Iránt), ha azt katonai támadás érné, még akkor sem, ha ez a harmadik világháború kezdetét fogja jelenteni.

  A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Reklámok