Mi az az összeesküvés-elmélet? (2. rész)

A második világháborút követő korszakban a hivatalos nyomozások a politikai gyilkosságokért, a választási csalásokért, a katonai kudarcokért és más gyanús eseményekért, következetesen egy zavarodott elméjű, tisztázatlan motívumú magányos merénylőt, a választásoknál pedig a használt elavult technikát, a bürokrata kontárkodást és más ártatlan hibákat tettek felelőssé. Nem is kísérelték meg a „Kinek hasznos?”, „Kinek az érdekét szolgálja?” alapkérdésnek a megválaszolását. Az amerikai politikai elit (amely a pénzügyi világelitnek a helyi nagy hatalmú érdekcsoportját alkotja), az összeesküvési-elméleteket felcserélte a véletlen események elméletével, a véletlenek abszolutizálásával.

Ha tehát: 1. nincs több személy, több érdekcsoport koordinált együttműködése; 2. meghatározott közös célok tervszerű elérésére; 3. szigorú titoktartás mellett, akkor minden csak úgy spontán, véletlenül történik. A véletlennek ez a keretein való túlfeszítése mitől tudományosabb és hihetőbb, mint az összeesküvési elmélet, amely közös céllal bíró, összerendezett és titokban tartott cselekvésről szól?

Conspiracy by the book: Plotting in secret before and after JFK's assassination //Forrás:santafenewmexican.com; "Conspiracy by the book: Plotting in secret before and after JFK's assassination"

Conspiracy by the book: Plotting in secret before and after JFK’s assassination //Forrás:santafenewmexican.com; “Conspiracy by the book: Plotting in secret before and after JFK’s assassination”

 Az állam, mint erőszak-szervezet által elkövetett politikai bűnözés többsége – egyes személyek eltűnésétől az illegális bombázásokon keresztül a pénzhatalmi elit ellen tüntetőknek a szétveréséig, az ellenzéki erők és pártok központjaiba történő betörésektől a választási eredmények legváltozatosabb meghamisításáig –  bizonyított tény még akkor is, ha a hivatalos tömegtájékoztatás lekezelően összeesküvési-elméletnek minősíti őket, ahelyett, hogy reálisan létező összeesküvés bizonyított tényeinek tartaná azokat. Itt az elméletre való hivatkozás csak kitérés a tényekkel való szembenézés elöl.

 Ha az összeesküvési-elméletek csak olyan különleges elképzelések lennének, amelyek képesek a fantázia erejével, valóságosan létező összeesküvéseket létrehozni, akkor ebből az is következik, hogy nem kell hinni bennük, mert csak fantáziadús elmék szüleménye, és  valóságtartalmukat sem szükséges tényfeltáró- és oknyomozó munkával leellenőrizni. Az összeesküvési-elméletek becsmérlő címkézéssel való félretolásának az az igazi oka, hogy a tényleges elkövetők titokban akarnak maradni. A címkézés célja, hogy ne lehessen közülük senkit se felelősségre vonni. Ez az eljárás azonban nem oldja meg a problémákat, mivel folyamatosan növeli a közvélemény szkepticizmusát, és aláássa a társadalom bizalmatlanságát a politikai intézményrendszerben, a döntéshozó testületekben és a tömegtájékoztatásban.

 Az összeesküvési-elméletekkel szemben eddig alkalmazott eljárás egyértelműen hibás. Nem az a kérdés, hogy az illetékes közhatalmi szerveknek hinniük kellene-e vagy se, és nyomozniuk kellene-e vagy se az úgynevezett összeesküvési-elméletek igazságának a bizonyítására, hanem az, hogy hajlandóak vagyunk-e követni a józan ész iránymutatását, és elfogadni az összeesküvési-elméletek valóságtartalmát, ha azok kellő feltáró munka után ténybeli bizonyítást nyernek.

Amikor valakire rásütik az összeesküvési elmélet bélyegét, szó sincs arról, hogy az abban foglaltakat kivizsgálnák és megpróbálnák cáfolni vagy alátámasztani. Csak arról van szó, hogy félretolva lezárják az ügyet még mielőtt az érvek elhangozhattak volna és az igazságot ki lehetett volna deríteni. 2013-ban már úgy megváltoztak az Egyesült Államok belső viszonyai, hogy maga az amerikai hatalmi elit is összeesküvések és illegális állami megfigyelés célpontjává válhat. Martin Luther King, akit szintén gyanús körülmények között távolítottak el az élők sorából, még elmondhatta híres beszédében, hogy „I have a dream”, „Van egy álmom, amikor majd érvényesül a társadalmi igazságosság, a teljes egyenlőség és a valódi szeretet ember és ember viszonyában”. 2012 júniusában Obama elnök aláírta azt a törvényt, amely előírja, hogy a Federal Aviation Association, az FAA, 2015-ig rendszeresítse a robotrepülőgépek használatát az amerikai légtérben is. Az Egyesült Államokban a gyilkoló repülő-robotokat egyelőre nem lehet ugyanúgy használni, mint a külföldi háborús színtereken, ugyanakkor egyértelmű betiltásukra sem került sor. Az elnök tehát az „I have a dream” helyett inkább csak azt mondhatná el, hogy „I have a drone” (Van egy gyilkos repülő-robotom) vagyis „Big Brother” az ő elnöksége alatt már az amerikaiakra szegezte mindent-látó szemeit.

"You have a dream, I have a drone" //Forrás: unitedunknown.com; "I have a drone"

“You have a dream, I have a drone” //Forrás: unitedunknown.com; “I have a drone”

Lance deHaven-Smith professzor azzal, hogy a politikai bűnözés specifikus formájaként kidolgozta a SCAD koncepcióját, a demokrácia ellen elkövetett állami bűnözés fogalmát, lehetővé tette, hogy a tényfeltáró kutatómunka meghaladja azokat az egyes incidensekhez kötődő elméleteket, amelyek végül is nem tudtak a bűnözés valódi okaihoz eljutni. A SCAD-koncepció segítségével azonban már megalkotható az hatalmi-elit politikai bűnözésének az általános elmélete. A fehér galléros bűnözéshez, a családon belüli erőszakhoz, a sorozatgyilkossághoz és más bűncselekmény kategóriákhoz hasonlóan a SCAD-kutatás arra törekedett és törekszik, hogy feltárja az állami bűnözés jellegzetes sémáit. A kutatók célja annak kimutatása, hogy ebben a bűncselekmény-fajtában rendszerint kik az áldozatok, és az elkövetők milyen rutinszerűnek tekinthető taktikát használnak, például, milyen szempontok szerint tűzik ki a megtervezett bűncselekmény időpontját, és kik azok, akik ebből közvetlenül vagy közvetve hasznot húznak. Ezek a modell-jellegű és ismétlődő elemek segítik megérteni ennek a bűnözési fajtának a motívumait, intézményi feltételeit, a kiválasztott helyszínt, a kivitelezéshez megkívánt szaktudást, valamint azt, hogy a SCAD elkövetői milyen pénzügyi forrásokat vehetnek igénybe.

 A SCAD-kutatás tehát a kezdeményezőkre, a felbujtókra és az elkövetőkre irányítja a figyelmet és ezzel elősegíti ezeknek a cselekményeknek a  megértését. Másrészt hozzá tud járulni ahhoz, hogy ezeket a cselekményeket meg lehessen előzni. Segíti azoknak a helyzeteknek a felismerését, amelyekben ez a fajta bűnözés rendszeresen előfordul. Az ez-irányú tudományos kutatómunkát a szervezett magánhatalom, továbbá az államhatalomnak még az alulról jövő ellenőrzés alatt álló része is támogathatja, de más-más okból.

 Az összeesküvési-elmélet kifejezést 1964-ben kezdték használni, amikor számos bírálat érte a Warren Bizottságot, amiért azt állította, hogy Kennedy-elnököt egy magányos merénylő ölte meg teljesen egyedül, közreműködők segítsége nélkül. Kezdetben az összeesküvési-elméletek nem voltak a köznevetség tárgyai. Ma viszont rutinszerűen alkalmazzák az összeesküvési-elmélet címkézést arra, hogy megakadályozzák a gyanússá vált állami intézkedések bírálatát. Az összeesküvési-elmélet kifejezést a hibás gondolkodás, a beteges gyanakvás és a közéleti paranoia szinonimájává vált. Így például a kanadai Jonathan Kay, 2011-ben megjelent ‘Among the Truthers’ – ‘Az igazságkeresők között’ című könyvében, a 9/11 hivatalos magyarázatát kétségbe vonó embereket politikai paranoiásoknak nevezi, akik elveszítették kapcsolatukat a valódi világgal. (Az alábbi cikk első részét itt olvashatja!)

Részlet “A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS – Kié legyen a XXI. század?” (2013) című írásomból.

A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS - Kié legyen a XXI. század?

A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS – Kié legyen a XXI. század?

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Reklámok