Oroszország inváziójára készül a Nyugat Ukrajna militarizálásával?

Az ukrajnai események jobb megértéséért érdemes idézni Wesley Clark tábornokot – korábbi NATO főtitkár -, aki elmondotta, hogy néhány héttel a 2001. szeptember 11-i merényleteket megelőzően kapott egy emlékeztetőt az amerikai védelmi miniszter hivatalától. Ebben le volt írva, hogy elkészült egy terv hét ország megtámadására és kormányaik eltávolítására öt év alatt. Ez a haditerv Irakkal kezdődik, Szíriával, Libanonnal, Líbiával, Szomáliával, Szudánnal és Iránnal folytatódik. Clark szerint ennek a stratégiának alapvetően az volt a célja, hogy ellenőrzés alá vegyék ennek a térségnek a hatalmas kőolaj- és földgáz erőforrásait. (Erről a részleteket a The Guardian-ban lehet elolvasni, a volt tábornok beszédét pedig az alábbi linkre kattintva lehet meghallgatni magyar felirattal.)[1]

A szír elnököt 2009-ben Katarban próbálták meggyőzni arról, hogy támogassa ezt a programot. Asszad azonban elutasította, mert védeni igyekezett orosz szövetségesének az érdekét. Ha akkor a szír elnök elfogadta volna a Nyugat ajánlatát, akkor minden bizonnyal nem indítanak be egy polgárháborút a hatalomból való eltávolítására. (Emlékezzünk, ami egy évvel ezelőtt Szíria vonatkozásában történt. Akkor minden bizonyíték nélkül az volt a vád, hogy Bashar al-Assad szír elnök volt a felelős több száz ember sarin mérges-gázzal való meggyilkolásáért Damaszkuszban. Mára bebizonyosodott, hogy ezt a bűncselekményt a terrorista iszlám szélsőségesek követték el azért, hogy így vonják be az Egyesült Államokat a szíriai polgárháborúba.) Az, hogy a szíriai polgárháború eddig nem hozta meg a nyugat számára a kívánt eredményt, jelentős mértékben hozzájárult az ukrajnai konfliktus kirobbantásához. A washingtoni kormány magasrangú képviselői oly messze mentek Moszkva és az oroszbarát felkelők megrágalmazásában, hogy aligha lehet számítani vádaskodásaik visszavonására.

Wesley Clark beszéde az Egyesült Államok Közel-Keleten tervezett háborúiról // Forrás: politicalcleanup.wordpress.com; "Should the British government stand aside from the United States if it had planned to destabilise Syria, Lebanon, Libya, Somalia, Sudan and Iran?"

Wesley Clark beszéde az Egyesült Államok Közel-Keleten tervezett háborúiról // Forrás: politicalcleanup.wordpress.com; “Should the British government stand aside from the United States if it had planned to destabilise Syria, Lebanon, Libya, Somalia, Sudan and Iran?”

A Washingtont irányító pénzhatalmi világelit az iszlamisták szíriai győzelmével egy Nyugat-barát bábkormányt akart Damaszkuszban hatalomra segíteni. Ily módon akarta megakadályozni egy Irán-Irak-Szíria földgáz- és kőolajvezeték rendszer megépítését. Christof Lehmann fejti ki a Route Magazinban, hogy az iráni és az orosz földgáztartalékok hosszú időn át fedeznék az Európai Unió energiahordozó szükségletének az ötven százalékát. Ebben az esetben Moszkva és Teherán egyre erősebbé válna gazdaságilag és politikailag, ami viszont jelentős mértében aláásná az Egyesült Államok és szövetségeseinek – elsősorban Katarnak és Izraelnek – a befolyását. Ezért fogtak össze, hogy polgárháború kirobbantásával ennek elejét vegyék. Ezt írja Lehmann:

„Megjósolható (elkerülhetetlen?) volt a háború Ukrajnában, amikor a nagy Muzlim Testvériség Projekt Szíriában kudarcot vallott 2012 nyarán… 2012 júniusában és júliusában a NATO 20.000 zsoldost toborzott és képzett ki Líbiában és helyezte át őket Jordániába, Al-Mafraq határvárosba. Ezután két nagy kampányt indított abból a célból, hogy megszerezze a szíriai Aleppo-t. Mindkét támadás eredménytelen maradt és a szíriai arab hadsereg szó szerint eltörölte a ’Líbiai Brigádot’.

E döntő vereség után Szaúd-Arábia széleskörű kampányba kezdett dzsihád harcosok toborzására a Muzlim Testvériség bűnöző ikertestvérének, az Al-Kaidának a hálózatán keresztül. A Nemzetközi Válság Csoport (The International Crisis Group) a Kísérleti Szentháború (Tentative Jihad) címet viselő jelentés publikálásával válaszolt. Washingtonnak lépéseket kellett tennie a szélsőségesektől való politikai elhatárolódásra. A b-tervet, a vegyi fegyverekre vonatkozó tervet dolgozták ki, de nyilvánvalóvá vált, hogy a Szíria elleni háború többé nem megnyerhető.”

Más tényezők is arra szorították a pénzhatalmi világelit uralma alatt álló Egyesült Államokat, hogy vállaljon nyílt konfliktust Moszkvával Ukrajnában. A világuralomra törő pénzhatalmi elit felismerte, hogy Oroszország és Irán a világméretű energiaháború meghatározó szereplői, akik ellent tudnak állni Washingtonnak és ez tovább gyengíti az Egyesült Államok és a mögötte álló pénzhatalmi világelit hatalmát. Európa és Oroszország további gazdasági integrációja közvetlen fenyegetést jelent a világhatalmi elit azon tervére, hogy az uralma alatt álló Egyesült Államokat Ázsia felé fordítsa, a NATO infrastruktúráját az orosz határokra telepítse és kikényszeríthesse, hogy továbbra is a dollár maradjon a világkereskedelem elsőszámú tartalékvalutája, amelynek az értékét az biztosítja, hogy elsősorban dollárért lehet megvásárolni a világpiacon a legfontosabb energiahordozókat: a kőolajat és a földgázt.

Visszatérve Christof Lehmann-hoz, hivatkozott írásában arról is tájékoztat, hogy bizalmas beszélgetést folytatott egy észak-európai ország, magas beosztású NATO-admirálisával, aki tömören így foglalta össze az Egyesült Államok Európa-politikáját:

„Amerikai kollégák a Pentagonban egybehangzóan azt mondták nekem, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság soha nem fogja megengedni, hogy az Európai-Szovjet kapcsolatok olyan szorossá váljanak, hogy kihívást jelentsenek az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság politikai-gazdasági vagy katonai elsőbbségére és hegemóniájára az európai kontinensen. Egy ilyen fejleményt minden szükséges eszközzel meg fognak akadályozni, ha szükséges, akkor egy háború kiprovokálásával Közép-Európában.”

A kérdés lényege az, hogy az Egyesült Államok nem fogja megengedni semmilyen államnak, vagy államok szövetségének azt, hogy megkérdőjelezzék Európa feletti uralmát. Washingtonnak nincs szüksége riválisokra. Mindent felülállóan ő akar az egyetlen globális szuperhatalom maradni. Paul Wolfowitz, aki a fiatalabb Bush elnök idején a Pentagon egyik felelős vezetője volt, a neokonzervatív elvek szerint dolgozta ki az Egyesült Államok Nemzetvédelmi Stratégiáját. Több tervezet is készült ehhez a stratégiához. Az első változatok egyikében Wolfowitz így fogalmaz:

„Első célunk megakadályozni új rivális hatalom létrejöttét a korábbi Szovjetunió területén vagy másutt, amely akkora fenyegetés lehet, mint amilyet korábban a Szovjetunió jelentett. Ez a döntő szempont határozza meg az új regionális védelmi stratégiát és kényszeríti ki, hogy megakadályozzuk bármely ellenséges hatalom kiemelkedését egy olyan régióban, ahol az erőforrások vannak, s amelyek szilárd ellenőrzése elégséges egy globális hatalom létrejöttéhez.”

A pénzhatalmi világelit parancsait követő Obama-kormányzat meg fog tenni minden lehetségest azért, hogy leállítsa az Európai Unió és Oroszország gazdasági együttműködését és továbbra is életben tartsa a több évtizeden át számára rendkívül előnyösen működő petro-dollár rendszert. 1973-ban a pénzhatalmi világelit kívánságára Nixon elnök megszűntette a dollár aranyfedezetét. 1974-ben pedig Washington meggyőzte az olajtermelő országok – az OPEC – tagjait, hogy a kőolajat kizárólag dollárért hozzák forgalomba a világpiacon és az így keletkezett többletjövedelmet amerikai állampapírokba fektessék. Ez a megállapodás óriási jövedelmet biztosított az Egyesült Államok, pontosabban a pénzrendszerét a magántulajdonának tekintő nemzetközi pénzügyi közösségnek.

A petro-dollár rendszer naponta több mint egymilliárd dollárhoz juttatja az Egyesült Államokat. Ez viszont lehetővé teszi Amerika számára, hogy jóval teljesítménye felett fogyasszon és magas külkereskedelmi és költségvetési hiányt halmozzon fel. Más államoknak teljesítmény ellenében kell dollárt, mint tartalékvalutát és világpénzt felhalmozniuk azért, hogy aztán energiahordozókat vásároljanak érte, amellyel gazdaságukat működtetni tudják.

A petro-dollár vége // Forrás: komlomedia.worldpress.com; "Kína temeti a dollárt?"

A petro-dollár vége // Forrás: komlomedia.worldpress.com; “Kína temeti a dollárt?”

Az Egyesült Államok tetszés szerint állít elő fedezetlen dollárt és ezért a világpiacon értékes termékekre és munkával fedezett árucikkekre, nyersanyagokra tudja becserélni. Az így forgalomba került dollárért a többi ország ismét energiahordozókat kénytelen vásárolni, de ennek a profitja is visszaáramlik az amerikai Kincstárba: dollárban fekvő értékpapírrá, részvénnyé, kötvénnyé, ingatlanvagyonná, ETF-é, azaz nyíltvégű befektetési alapokba, vagy tőzsdén kereskedett alapokba kerül. Röviden úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az Egyesült Államok előállítja a dollárt, a világ többi része pedig megtermeli mindazt, amit ezért a dollárért vásárolni lehet.

A petro-dollár rendszer lehetővé teszi, hogy fennmaradjon a dollár monopolhelyzete a világpiaci árak kialakításánál, továbbá azt is, hogy a dollár továbbra is a világ tartalékvalutája legyen. Ez óriási keresletet hoz létre a dollár iránt. Így lehetővé válik a FED (amely egy magánbank, de ellátja az Egyesült Államok központi bankjának a szerepét) számára, hogy folyamatosan pénzt bocsáthasson ki és hiteleket nyújthasson. Ha a legfontosabb energiahordozókat – a kőolajat és a földgázt – nem amerikai dollárban forgalmazzák, akkor ez a 100%-kosan fedezetlen pénz rohamosan elveszíti értékét. Ennek nyomán a dollárkötvények piaca összeomlik és az Egyesült Államok gazdaságának az egészét hosszú és mély válság bénítja meg.

Oroszország jelenlegi vezetői tisztában vannak azzal, hogy ez a pénzhatalmi világelit ellenőrzése alatt álló Egyesült Államoknak a gyenge pontja. Moszkva ezért mindent megtesz, hogy ezt a gyenge pontot használja ki a rátámadó Washingtonnal és a NATO-val szemben. Már eddig is több fontos lépést tett azért, hogy csökkentse a dollár használatát a nemzetközi kereskedelemben. Moszkva rábeszélte Pekinget és Teheránt, hogy kétoldalú kapcsolataikban szűntessék be a dollár-elszámolást. Azt tapasztalták, hogy számos más ország is késznek mutatkozott a dollár mellőzésére a kereskedelmi partnereikkel kötött megállapodásoknál.

A petro-dollár rendszer radikális gyöngítése annak az aszimmetrikus stratégiának a része, amellyel Moszkva védekezik az agresszíven előnyomuló Washingtonnal és NATO-val szemben. A multipoláris világrend és a nemzetközi jog uralmának a visszaállítása érdekében Moszkva szorgalmazza az intézményi változásokat is. Így többek között a Nemzetközi Valutaalap helyébe, amely megszigorító intézkedéseivel rengeteg kárt okozott elsősorban a gazdaságilag gyengébb államoknak a barter-rendszer kiszélesítését; és a BRICS által már bevezetett intézményeket ajánlja. A BRICS 2014 júliusában megállapodott, hogy létrehoz 100 milliárd dolláros méretű kezdő alappal olyan fejlesztési bankot, amely az IMF és más globális bankok és hitelszervezetek helyébe lépne. (A dollárra utalást, mint számosítást, csak az összehasonlítás érdekében használtuk ki. Az egész rendszer a dollár szerepének a csökkentését célozza a nemzetközi kereskedelemben.)

Már 2014. augusztus közepén is teljesen világos volt, hogy a washingtoni pénzhatalmi elit agressziója Ukrajnában arra kényszerítette Moszkvát, hogy védekezésként ellenlépésekhez folyamodjon. A Kreml számos okból kerüli, hogy katonailag konfrontálódjon Amerikával és a NATO-val. Putyin és munkatársai ehelyett a Nyugat pénzuralmi rendszerének a gyengéit vették célba. A BRICS fejlesztési bankja megkérdőjelezi az IMF meghatározó szerepét, mint „lender of last resort”(utolsó menedékhely), amely jelentős mértékben megnövelte a gazdag nyugati országok hatalmát.

Szergej Glazijev matematikus-közgazdász az (Jelcin elnök kormányában miniszterelnök-helyettes volt és jelenleg Putyin elnök egyik tanácsadója), aki 2014. június 20-án a RIA Novosti által rendezett kerekasztalon mondotta el mindazt, amit aztán írásban is megjelentett „Az Egyesült Államok militarizálja Ukrajnát azért, hogy inváziót hajtson végre Oroszország ellen” címmel. Ebből idézünk:

„A háború leállításához le kell állítani a mögötte álló mozgatóerőket. Ebben a szakaszban a háború túlnyomóan a gazdaság, a propaganda és a politika terén folyik. Az Egyesült Államok gazdasági fölényéből származó hatalom az adósság pénzügyi piramisán nyugszik és ez már régen túljutott a fenntarthatóság állapotán. A legfőbb kölcsönadók többé már nem képesek finanszírozni dollárjaikkal és államkötvények vásárlásával az amerikai piacot. Az amerikai pénzügyi rendszer összeomlása természetesen komoly veszteségeket okoz mindenkinek, aki tartalékvalutáját amerikai devizában és értékpapírokban tartja. Először is, ezek a veszteségek kevesebb kárt fognak okozni Oroszországnak, Európának és Kínának, mint amennyit okoznának geopolitikailag Amerikának, ha beindítana egy másik világháborút. Másodsorban, minél gyorsabb a kikerülés a pénzügyi kötelezettségeknek ebből az amerikai piramisából, annál kisebbek lesznek a veszteségek. Harmadszor, a dollárral űzött Ponzi-jellegű piramisjáték összeomlása lehetőséget teremt végre a globális pénzrendszer megreformálására az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján.”

Washington és a NATO keleti offenzívája igénybe vette Ukrajnában a neonáci belső erőket, a közel-keleti térségben pedig a szélsőséges iszlamista fegyveres csoportokat. Az Oroszországot most irányító elit másképp gondolkodik, mert elsősorban az ellenfél háború viselési képességének a meggyöngítésére törekszik azzal, hogy folyamatosan támadja a hatalmának alapját képező pénzt és pénzrendszert, annak intézményeit, így a kötvény- és részvénypiacot. Moszkva egyre sikeresebben győzi meg szövetségeseit, hogy Washington és a mögötte álló pénzhatalmi világelit már nem képes a világgazdaság felelősségteljes irányítására.

Washington és a csatlósává vált európai országok hisztérikusan ellenezték, hogy Moszkva humanitárius segítséges nyújthasson augusztus közepén a háború áldozatává vált kelet-ukrajnai tartományok lakóinak. Félnek attól, hogy ennek révén a félrevezetett nyugati közvélemény tudomást szerez arról a hatalmas méretű pusztításról, amit a NATO kijevi csatlósai végeztek el a civil lakosság ellen indított nagyméretű katonai akciókkal. A NATO-tábornokok, a Pentagon vezetői és a washingtoni Capitolium törvényhozói azt sulykolják a megtévesztett amerikaiak fejébe, hogy küszöbön áll az orosz invázió nemcsak Ukrajna, de a három balti ország, Lengyelország, sőt egész Európa ellen. A tudatbefolyásolás minden eszközét használó globális média semmilyen bizonyítékokkal rendelkezik megtévesztő állításainak az alátámasztására.

Az egyik ilyen minden alapot nélkülöző állítás, hogy a Putyin a Szovjet Birodalom helyreállítására törekszik. Ezt arról az orosz elnökről mondják, aki Grúziából is önként távozott, noha ezt a kaukázusi államot, amely megtámadta Oszétiát Oroszországhoz csatolhatta volna, miután legyőzte. De nem tette ezt.

A hazug propaganda erejére mutat az, hogy az amerikai közvélemény többsége hitelt ad neki. E sorok írójának a New York University egyik professzorának az előadása jut az eszébe, aki a propaganda erejéről a következőket mondta: ha valakinek azt mondják, hogy disznó, akkor a leghatározottabban kikéri magának és esetleg pofon is üti azt, aki őt sértegeti. Ha több ezerszer hallja, hogy disznó, akkor már közömbösen reagál, mert megszokta. Ha azonban több milliószor hallja, hogy disznó, akkor elkezd röfögni.

A hazugságot tehát nem kell bizonyítani, csak vég nélkül ismételgetni. Ma ez a nagy hazugság így hangzik az amerikaiak számára: „Hogyan állítsuk meg az oroszokat?” Ez a kérdés ugyanúgy a háborúra készíti fel az amerikai társadalmat, ahogyan az ország felett a főhatalmat gyakorló pénzhatalmi elit hazugsággal készítette elő az Afganisztán, az Irak, a Szomália, a Líbia, a Szíria elleni háborút is. Ezek a háborúk kizárólag a pénzhatalmi elit világuralmi stratégiáját szolgálták és ellentétesek voltak Amerika valódi érdekeivel. A Nyugat Oroszországot bünteti a saját maga által okozott ukrajnai válságért. A Moszkva által érvényesített válasz-szankciók már súlyosan érintik a Washington hegemóniája alá került EU-tagállamok lakóit. A felszín alatt egyre nagyobb Európában az elégedetlenség Az európaiak előbb-utóbb megértik, hogy Washington saját terjeszkedését álcázza azzal, hogy meg akarja őket védeni a nem létező orosz fenyegetéstől. Egyelőre ez a szükségtelen védelem igen sokba kerül az európaiaknak. Az igazi nagy ár azonban az lesz, ha az európaiak kénytelenek lesznek meghalni a pénzhatalmi világelit – Amerika és a NATO útján – kirobbantott háborújában. Ha nem sikerül leállítani a Nyugat folyamatos agresszióját, akkor nem lehet kizárni egy nagyobb háború kitörését. A harmadik világháború, amelyben már nukleáris fegyvereket is bevethetnek, első áldozatai európaiak lesznek.

[1] http://www.theguardian.com/environment/earth-insight/2013/aug/30/syria-chemical-attack-war-intervention-oil-gas-energy-pipelines

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Reklámok