Putyin beszéde az ukrán konfliktusról (Valdai Klub, Szocsi, 2014. október 24.)

A Valdai Klub – amely 2004-ben alakult és nevét a Novgorod közelében lévő Valdai nevű tóról kapta – 2014-ben a Fekete-tengerparti Szocsiban tartotta meg immáron 11. három napos tanácskozását. A tanácskozás fő témája a világszintű problémák elemzése volt „Világrend: Új szabályokkal vagy szabályok nélkül” címmel. Száznyolc szakértő, történész és politikai elemző vett rajta részt huszonöt országból. A konferencia zárónapján Putyin orosz elnök beszédet mondott, majd pódiumbeszélgetésen vett részt Dominique de Villepin volt francia miniszterelnök és Wolfgang Schüssel volt korábbi kancellár társaságában. Putyin ezután két órán át válaszolt a jelenlévő újságírók és politikai szakértők kérdéseire.

Többek között kijelentette, hogy az Egyesült Államok, aki megnyerte a Hidegháborút „úgy viselkedett, mint egy újgazdag, aki hirtelen hatalmas vagyonra tett szert – ebben az esetben a világhatalomra -, és ahelyett, hogy hatalmát bölcsen használta volna, egy egyoldalú és igazságtalan világrendet alakított ki”. Ehhez még hozzátette:

„Valóban hasznos-e az Amerikai Egyesült Államok kivételezettsége, azzal, ahogyan megvalósítja vezetőszerepét? Valóban békét és stabilitást eredményeznek-e a világszerte történő beavatkozások? Haladás-e ez és tekinthető-e a demokrácia csúcsának?

Putyin beszéde a Valdai Klubon //Forrás: rt.com, "‘Global media control allows US to sell black for white’: Putin’s key Valdai quotes"

Putyin beszéde a Valdai Klubon //Forrás: rt.com, “‘Global media control allows US to sell black for white’: Putin’s key Valdai quotes”

Putyin beszédéből elsősorban az Ukrajnával kapcsolatos kijelentéseire térünk ki részletesebben. Neil Buckley, a The Financial Times kelet-európai szerkesztője, azt kérdezte, hogy „valóban úgy gondolja, hogy Ukrajna nem egy igazi szuverén ország”?

Putyin erre a következő választ adta:

„Először is had mondjam el, mi a véleményem Ukrajna szuverenitásáról. Soha nem vontam kétségbe, hogy Ukrajna egy modern, teljes jogú, szuverén, európai ország. Más kérdés az, hogy az a történelmi folyamat, amelynek keretében Ukrajna létrejött jelenlegi határai között, különösen összetett volt. Talán nincs kellő tudomása arról, hogy 1922-ben annak az országnak egy részét, amelyre hivatkozott, úgy hívták, hogy Novorosszija. Honnan van ez az elnevezés? Onnan, hogy volt egy olyan országrész Novorosszijszk központtal, és innen jött az elnevezés, hogy Novorosszija. Ez az országrész magába foglalta Harkovot, Luhanszkot, Donyecket, Nyikolajevet, Kerzont és az Ogyessza-régiót.”

1921 és 1922 között, amikor a Szovjetunió létrejött, ezeket a területeket Oroszországtól átcsatolták Ukrajnához. A kommunisták egyszerű logikája az volt, hogy növelni kell Ukrajnában a proletáriátus létszámát úgy, hogy ők több támogatáshoz jussanak a különböző politikai folyamatokban, mert a kommunisták ideológiájában a parasztság kispolgári csoportot alkotott, amely ellenségesen viszonyult a céljaikhoz, és így szükségük volt egy nagyobb létszámú proletariátus létrehozására. Ez az első, amit fontosnak tartok. A második azzal kapcsolatos, ami a polgárháború idején történt. Nacionalista csoportok megpróbálták magukhoz ragadni ezeket a térségeket, de nem sikerült nekik, és a bolsevikok azt mondták ukrán támogatóiknak: ’íme, ez az, amit fel tudtok mutatni az ukrán népnek. A nacionalistáknak nem tudták megtartani ezeket a területet, de nektek sikerült’. De ebben az időben az egész egy ország volt, úgyhogy ez nem számított Oroszország számára nagy veszteségnek, mert valamennyi terület ugyanannak az országnak a részét alkotta.

1951-ben Hruscsov, aki a cipőjével verte az asztalt az ENSZ-ben, bizonyos okból úgy döntött, hogy a Krím-félszigetet is Ukrajnához csatolja. Ez a Szovjetunió saját jogrendszerét is sértette. Had magyarázzam ezt meg: az akkor érvényes szovjet törvények szerint, területeket csak úgy lehet átcsatolni az egyik köztársaságtól a másikhoz, ha azt előzőleg jóváhagyja mindkét tagköztársaság Legfelső Tanácsa. Ezt nem tették meg, ehelyett az orosz és az ukrán Legfelső Tanács elnöksége bólintott rá a döntésre, vagyis csak az elnökség, nem pedig maga a parlament. Ez, az abban az időben hatályos jog nyílt megszegésével történt.

1990-ben, miután a Szovjetunió felbomlott, a Krím-félsziget követelte, és kinyilvánította széleskörű autonómiáját. Sajnos a kijevi hatóságok akkor megkezdték az autonóm hatáskörök felszámolását, és ténylegesen a zéróra redukálták, centralizálva minden politikai, gazdasági és pénzügyi folyamatot. Ugyanez érvényesült Dél- Kelet-Ukrajnával szemben is. Ami Nyugat-Ukrajnát illeti, talán nem teljesen tájékozottak arról, hogy Ukrajna jelentős területekhez jutott a második világháború után. Bizonyos területeket Lengyelországtól, másokat Magyarországtól kapott. Mi volt Lvov, ha nem lengyel város? Nem ismertek Önök számára ezek a tények? Miért kérdeznek engem erről? Lengyelországot kárpótolták Németországtól elszakított területekkel, amikor a németeket kitelepítették számos keleti régióból. Ha Önök körülnéznek, látni fogják, hogy az elűzött németeknek hány szervezete működik, nem tudom itt és most megítélni, hogy ez jó vagy rossz volt. De ez történt. Ebben a vonatkozásban nem nehéz belátni, hogy Ukrajna egy bonyolult, több komponensből létrejött államalakulat. Egyszerűen így alakultak a történelmi folyamatok.

A Krím lakói féltették jövőjüket és gyermekeik jövőjét attól, ami olyan államcsíny után következhet, amelyet nyugati partnereink támogattak. Úgy döntöttek, hogy érvényesítik a nemzetközi jogban rögzített önrendelkezéshez való jogukat. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy mi nem tiszteljük Ukrajna szuverenitását. Igenis tiszteljük és így fogunk tenni a jövőben is. Nagyon remélem, hogy normalizálódik és fejlődni fog az orosz-ukrán viszony és úgy gondolom, hogy ez egy megkerülhetetlen folyamat.”

Az Akin Gump Strauss Hauer & Feld – a világ legnagyobb ügyvédi cégének – képviselője Toby Gati. Putyinhoz intézett kérdésében kitért arra, hogy Obama elnök három kihívásról beszélt: az Eboláról, az Iszlám Államról és Oroszországról. Ez utóbbiról az ukrán események kapcsán. Toby Gati ezután így részletezte kérdését:

„Ön most azonban nem beszélt három kihívásról, hanem csak egyetlen globális problémát körvonalazott – az Egyesült Államokat. Lesznek olyanok az Egyesült Államokban, akik üdvözlik majd amit mondott. Mert ezek nem ’a puha hatalomról’, nem a hidegháborúról, és nem a ’meleg háborúról’ szólnak egy olyan globális rendszerben, amelyet az Egyesült Államok hozott létre.

Mások meg fognak lepődni az Ön szavain és hangnemén, mert úgy gondolják, hogy nem jó elgondolás aláásni teljesen az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolatait és én ezek közé tartozom. Nem hiszem, hogy a külpolitikát olyan alapokra kell helyezni, amelyek nem veszik figyelembe Oroszország érdekeit. Úgy gondolom azonban, hogy Amerika érdekeit is tisztelni kell.

Azt szeretném tudni, hogy amikor Ön ’őket’ említ, kire gondol? Obama elnökre? Az amerikai elitre, amely kialakítja a külpolitikát? Vagy az amerikai népre? Hogyan jellemezné ’az Egyesült Államok genetikai kódját a háború utáni világban?’ Arra utalt, hogy általában nem tud együttműködni az Egyesült Államokkal és annak szoros szövetségeseivel. És még egy kérdés: látna-e bármilyen szerepet, amilyet más országok játszhatnának, különösen Kína? Végül milyen választ vár Ön az amerikaiaktól?”

Putyin, válaszában elsőként azt hangoztatta, hogy Oroszország vezetői nem tekintik az Egyesült Államokat fenyegetésnek. Obama elnök az, aki Oroszországot fenyegetésnek tekinti. Az orosz elnök ezután így folytatta:

„Úgy gondolom, hogy egy agyoncsépelt közhelyet használni a politika irányítóira, megtévesztő. A közhelyek nem szolgálják érdekeinket, és aláássák a bizalmat az Egyesült Államokban. Ebben az értelemben károsak Amerika saját érdekei számára is, mert aláássák a bizalmat az Egyesült Államokban, mint globális gazdasági és politikai vezetőben. Nagyon sok kérdést elrendezhetünk csendben. Már utaltam erre, és Dominique (de Villepin, volt francia miniszterelnök – D.J.) már említette ugyanezt.

Egyoldalú akció, amelyet szövetségesek keresése követ, és létrehozni egy koalíciót, miután már minden el lett rendezve, nem az a mód, amely megállapodáshoz vezet. Ez a fajta egyoldalú cselekvés mára gyakorlattá vált az Egyesült Államok politikájában és ez válságokhoz vezet. Obama elnök egyik fenyegetésként az Iszlám Államot említette. De ki segítette felfegyverezni azokat, akik Asszad ellen harcolnak Szíriában? Ki hozott létre kedvező politikai és információs klímát a számukra? Ki szorgalmazta a fegyverszállításokat? Valójában nincs tisztába azzal, hogy kik is harcolnak ott? A harcolók többsége zsoldos. Valóban nem látja, hogy fizetésért harcolnak? És mindig odamennek, ahol több pénzt kapnak. Fegyvereket kapnak és fizetést a harcokban való részvételükért. Hallottam mennyit kapnak. Ha egyszer fegyverhez jutottak és megfizetik a szolgálataikat, akkor ezt nem lehet egyszerűen nem létezőnek tekinteni. Aztán hallják, hogy másutt sokkal több pénzt kaphatnak. Ezért odamennek, elfoglalják az olajmezők Irakban, Szíriában, kitermelik a kőolajat, mások pedig ezt megvásárolják, elszállítják és eladják. Miért nem részesülnek szankcióban azok, akik ilyen tevékenységet folytatnak? Az Egyesült Államok nem tudja, hogy ki felelős? Nem az ő szövetségesei teszik ezt? Nincs hatalmuk és lehetőségük befolyásolni szövetségeseiket, vagy rávenni őket arra, hogy ezt ne tegyék? Miért bombázzák az Iszlám Államot? Ők kezdték ott kitermelni a kőolajat, fizettek többet és a lázadók, akik Szíriában az úgynevezett civilizált ellenzéket támogatták, hirtelen csatlakoztak az Iszlám Államhoz, mert az többet fizet.”

Putyin ez után kitért arra, hogy nagyon rövidlátó és hozzá nem értő politika az ilyen, amelynek nem sok köze van a valósághoz. Ezeket a fejleményeket lehetett volna előre látni, és így megelőzni. Putyin így folytatta:

„Elleneztük ezt a fajta amerikai politikát. Úgy gondoljuk, hogy téves és káros mindenki számára, beleértve Önöket is. Ami a mi érdekeinknek a figyelembe vételét érinti, örömmel látnánk felelős pozícióba a Külügyminisztériumban olyan személyeket, mint Ön. Ez talán segítené a helyzet megfordítását. Ha erre nem kerül sor, arra kérem, hogy továbbítsa ezt az üzenetet partereinknek, az amerikai elnöknek, külügyminiszternek és más tisztségviselőnek, hogy mi nem akarjuk és nem is keressük a konfrontációt.

Ön úgy látja, hogy érdekeink iránti bizonyos tisztelettel számos probléma megoldható. Ehhez azonban tettekre is szükség van, a szavak nem elégségesek. Mások érdekeinek a tisztelete azt jelenti, ahogy azt bevezetőmben már mondottam, hogy nem szabad másokat szorongatni, kihasználva különleges gazdasági és katonai erejüket. Nem helyes, hogy háborút viselnek Irakban. Líbia pedig olyan állapotba került, hogy megölték az Önök nagykövetét. Mi vagyunk a felelősek ezekért?

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozta meg azt a döntést, amely elrendeli a repülési tilalmat Líbia légterében azért, hogy Kadhafi légiereje ne bombázhassa a lázadókat. Nem tartottuk ezt a legbölcsebb döntésnek, de hozzájárultunk. És mi történt a végén? Az Egyesült Államok kezdte meg a bombázást, beleértve a földi célpontokat is. Ez az ENSZ Biztonsági Tanácsa döntésének a súlyos megszegését jelentette, és lényegében agressziónak számított, mivel semmilyen határozat nem engedélyezte. Ki a hibás ezért? Önök tették ezt saját kezükkel. Csak maguknak tehetnek szemrehányást. Jó volt az Egyesült Államok számára, hogy megölték az egyik nagykövetét? Ez szörnyű dolog volt, borzalmas tragédia.”

Nem kell bűnbakokat keresni azoknak, akik maguk követték el a hibákat. Úrrá kell lenniük azokon a vágyukon, hogy mindig saját imperialista ambícióiknak megfelelően cselekedjenek. Abba kell hagyni milliók agyának a mérgezését azzal, hogy az Egyesült Államok politikája soha nem lehet más, csak amely imperialista ambíciókat szolgál. Oroszország nem felejti el, hogy miként segítette az Egyesült Államoknak kivívni a függetlenségét, és azt, hogy a két nép szövetségesként működött együtt mindkét világháborúban. Putyin azzal fejezte be válaszát, hogy az amerikai és az orosz embereknek nagyon sok közös és mély stratégiai érdekük van, és a két nép kapcsolatát ezekre a közös érdekekre kell alapozni.

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Advertisements