A Nyugat agresszív terjeszkedése Kelet irányába

A Nyugat 1989-től kezdődően következetesen nyomult keletre és bekerítette Oroszországot. Ez a folyamat – az Ukrajna bekebelezésére végrehajtott NATO államcsínnyel – riasztó fejlemény Oroszország számára. A washingtoni döntéshozók – kihasználva a szétesett Szovjetunió nyomán kialakult kaotikus állapotokat és Oroszország belső összeomlását – lényegében megszegték minden ígéretüket, amit Gorbacsovnak tettek. Oroszország számára a mélypontot az 1997-98-as és 1999-es esztendők jelentették. Amikor Putyin kormányfő lett, érthető módon új, megbízhatóbb barátok után nézett munkatársaival együtt. Elsősorban Kína jöhetett ebből a szempontból számításba.

A Nyugat azonban tovább folytatta agresszív terjeszkedését Kelet felé. 2008 áprilisában a NATO államok vezetői deklarálták, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete üdvözli Ukrajnának és Grúziának azt a törekvését, hogy a NATO tagjai lehessenek. Bejelentették azt is, hogy megállapodtak a két ország kormányával és ennek értelmében Ukrajna és Grúzia a katonai szövetség tagjai lesznek. Ez a bejelentés is hozzájárult ahhoz, hogy az akkori Grúz elnök, Szaakasvili, fegyveres támadást intézett az Abházia és Dél-Oszétia ellen, beleértve az ott tartózkodó orosz békefenntartó csapatokat is. Putyin erre a provokációra gyors és kemény választ adott.

NATO-Oroszország//pestisracok.hu, Ukrán válság: katonai támaszpontokat épít ki a NATO Kelet-Európában

A Nyugat által az Ukrajnában 2013 novemberében beindított eseménysorozat végülis a törvényes elnök, Viktor Janukovics eltávolításával járt, és a véres utcai tüntetések nyomán egy nyugat-barát érdekcsoport került hatalomra Kijevben. A NATO által támogatott kijevi államcsíny azonban megkongatta a vészharangot Oroszország számára. 2014. május 23-án Putyin a következőket mondta a CNBC (Consumer News and Business Channel) Amerikában és Kanadában működő televíziónak adott interjújában:

„Államcsínyre került sor. Elutasítják, hogy beszéljenek velünk. Úgy gondoljuk, hogy a következő lépés Ukrajna bekebelezése lesz és a NATO tagja lesz. Elutasították, hogy párbeszédet folytassanak velünk. Kijelentjük, hogy a NATO hadiinfrastruktúrája közeledik a határunkhoz. Azt mondják, ne aggódjunk. Ennek semmi köze nincs hozzátok. De holnap Ukrajna a NATO tagjává válhat és holnapután a NATO rakétavédelmi egységei telepíthetők ebbe az országba.”

Másnap az orosz elnök újból felhozta ezt a témát és szemrehányást tett a Nyugatnak, hogy semmibe veszi Oroszország érdekeit. Feltette a kérdést:

„Mi a garancia arra, hogy egy erőszakos hatalomváltást követően Ukrajna nem lesz a NATO tagja?”

Putyin ismételten visszatér a rakétavédelmi egységek telepítésére. Úgy látja, hogy ez létében fenyegeti Oroszországot. Korábban, 2014. április 17-én, erről részletesebben is beszélt a sajtónak:

„Felhasználom az alkalmat, hogy szóljak néhány szót a rakétavédelemről. Ez nem kisebb, inkább nagyobb jelentőséggel bír, mint a NATO keleti irányú terjeszkedése. Egyébként a Krím-félszigettel kapcsolatos döntésünket részben ez váltotta ki. Bizonyos logikát követtünk. Ha nem teszünk semmit, akkor Ukrajnát bevonják a NATO-ba és NATO hadihajók fognak Szevasztopolban állomásozni.” (A legutóbbi rakétavédelmi rendszerek kulcselemei már hadihajókra vannak telepítve.)

Putyin így folytatta:

„Tekintettel az amerikai rakétavédelmi rendszer részeinek a telepítésére, ez nem védelmi rendszer, hanem egy olyan támadó potenciálnak a telepítése, amely messze van Amerikától. Szakértői szinten mindenki jól tudja, hogy ha ezeket a rendszereket közelebb telepítik a határainkhoz, akkor a mi szárazföldi telepítésű stratégiai rakétáink az ő hatósugarukba kerülnek.”

Amerika és a NATO részéről azzal a nem túl meggyőző feltételezéssel álltak elő, hogy ez nem Oroszország ellen irányul, hanem az Irán által a jövőben kifejlesztett rakéták ellen.

Az Egyesült Államok korábbi védelmi minisztere, Robert Gates,Duty” című könyvében azt állítja, hogy tekintettel az orosz vezetés érzékenységére, javasolta az európai rakétavédelmi rendszer átdolgozását. Az új szisztéma már tartalmazta a hajókról indított rakétákat, amelyek olcsóbbak voltak, mint a szárazföldi telepítésűek, mert könnyebben és kevesebb költséggel lehetett őket előállítani. Gates meg volt arról győződve, hogy az új program hatékonyabb és összhangban áll az Európában kialakult politikai realitásokkal, és Iránnal szemben is jobban alkalmazható.

Az orosz vezetés természetesen felismerte, hogy az átdolgozott stratégiai-terv számukra hátrányosabb és veszélyesebb, mert megbéníthatja Oroszország interkontinentális rakétarendszerének a működtetését. 2012 márciusában, Szöulban, Obama tárgyalt Medvegyevvel, aki akkor Oroszország államfője volt. Obama arra célzott az orosz elnöknek, hogy az Egyesült Államok és a Nyugat több megértést tanúsíthat a jövőben Oroszország aggodalmai iránt és Obama az elnökválasztás után rugalmasabb lehet ezekben a kérdésekben.

2013 februárja óta John Kerry vette át az amerikai külpolitika irányítását. Most ő az az amerikai politikus, aki a keményvonalat képviseli a Kremlel szemben. Az orosz vezetők szemtanúi lehettek annak, hogy Kerry milyen közel vitte az Egyesült Államokat ahhoz, hogy nagyobb háborút indítson Szíriával szemben, teljesen átlátszó ürügyekre hivatkozva. Kerry olyan megjegyzést tett, hogy az ukrajnai válság esetleg nukleáris konfrontációhoz is vezethet. A Wall Street Journal 2014. április 28-i számában Kerry úgy fogalmazott, hogy az Obama-kormány és az amerikai katonai- és hírszerző szervezetek tisztában vannak azzal, hogy az ukrajnai válságnak a további kiéleződése nukleáris háborúhoz vezethet.

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

Reklámok