A gázai földgázra van Izraelnek szüksége

2014. július 10-én, Moshe Ya’alon izraeli védelmi miniszter, és korábban az izraeli hadsereg vezérkari főnöke kijelentette, hogy a „Szilárd Sziklaszirt Hadművelet” (Operation Protective Edge; „Cuk Éjtán”) csak a kezdetét jelenti egy a Hamasz ellen folytatott elhúzódó támadásnak. „A hadművelet nem fog néhány napon belül befejeződni – tette hozzá – mert arra készülünk, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel folytassuk a csapásmérést a Hamaszra”. Moshe Ya’alon ehhez még hozzátette: „folytassuk a csapásmérést, hogy nagyon nagy árat fizessen a Hamasz. Elpusztítjuk fegyvereit, terrorista infrastruktúráit, parancsnoki és ellenőrzési rendszerét, a Hamasz intézményeit, közigazgatási épületeit, a terroristák házait, és a különböző parancsnoki szintek terroristáit…”

2007-ben, egy évvel azt megelőzően, hogy az Operation Cast Lead, vagyis az “Öntött Ólom Hadművelet” beindult, Moshe Ya’alon azt hangsúlyozta, hogy Gáza partjainál 2000-ben 427 milliárd köbméter földgázt fedeztek fel, amelynek a világpiaci értékét 4 milliárd dollárra becsülték. Ya’alon arról nem beszélt, hogy ez a természeti kincs Gáza számára lehetővé tenné a gazdasági megerősödést, és ennek a bázisán létrejöhetne egy életképes palesztin állam. Az izraeli védelmi miniszter azt fejtegette, hogy „a palesztin földgáz Izraelnek történő eladásából származó bevételek nem járulnának hozzá az elszegényedett palesztin lakosság életszínvonalához. Izrael múltbeli tapasztalatai alapján az ebből származó jövedelem sokkal inkább a további Izrael elleni terrortámadások céljait szolgálnák… A palesztin hatósággal megkötött gáz-megállapodás elkerülhetetlenül magába foglalja a Hamaszt. A Hamasz vagy részesül az üzlet hasznából, vagy szabotálni fogja ezt a tranzakciót, és támadást indít a Fatah ellen, a földgáz berendezések, vagy Izrael ellen, esetleg mind a három ellen. Világos, hogy egy átfogó, Hamasz elleni hadművelet nélkül, amely megszűnteti a Hamasz uralmát Gázában, a gázkitermelés nem kezdődhet el, csak a radikális iszlám mozgalom beleegyezésével kerülhet erre sor.”

Az „Öntött Ólom Hadműveletnek” nem sikerült felszámolnia a Hamaszt, de az izraeli támadás következtében meghalt 1387 palesztin, köztük 773 polgári személy, és ugyancsak életét vesztette 13 izraeli, akik közül 3 volt civil. (Az elmúlt 13 év során 125 izraeli és 1471 palesztin gyermek halt meg.) Amióta az Izrael által megszállt területeken felfedezték a kőolaj- és a földgáz lelőhelyeket, az erőforrásokért folytatott küzdelem az izraeli-palesztin konfliktus központi kérdésévé vált. E mögött Izrael egyre növekvő energiaellátási problémái húzódnak meg.

Mark Turner, tényfeltáró- és oknyomozó újságíró, aki a Research Journalism Initiative megalapítója, személyes tapasztalatai alapján tudósított Gáza ostromáról. Ő is azt hangsúlyozta, hogy a katonai akciót úgy tervezték meg, hogy eltávolítsák a Hamaszt, mint működőképes politikai szervezetet, és így hozzanak létre Gázában olyan politikai klímát, amely kedvező a földgáz-megállapodás megkötésére. Ehhez szükség volt a Fatah rehabilitálására a ciszjordániai palesztin területen. Ez annyiban sikeresnek bizonyult, hogy sikerült a politikai feszültséget csökkenteni a Fatah és a Hamasz között, felfegyverezték a Hamaszhoz hű fegyveres csoportokat, és Izrael elkezdte szelektív módon a pénzügyi támogatás folyósítását.

Ya’alon szavaiból egyértelmű, hogy az izraeli kormány nem csak a Hamasz miatt aggódik, de nagyon fontos számára az, hogy ha a palesztinok maguk aknázzák ki földgázlelőhelyeiket, akkor az ebből származó jövedelem lényegesen megnövelheti a palesztinok erejét. Izrael az elmúlt években több nagyobb földgázlelőhelyet is felfedezett, mint például a Leviathan-földgázmező, ahol a becslések szerint 5,5 ezermilliárd köbméter földgázt, és 1,6 milliárd hordó kőolajat a Levantei-medence tartományban. Ez a földgáz és kőolaj készlet olyan partmenti vizek alatt található, amelyek határosak Izraellel, Szíriával, Libanonnal, Gázával és Ciprussal.

Külön problémát jelent Izraelnek, hogy csak 2020-ban lenne abban a helyzetben, hogy ezeket a helyi erőforrásokat megfelelően ki tudja használni. Az izraeli kormány két tudományos szakértője 2012-ben arra figyelmeztette a kormányt, hogy a nagyarányú felfedezések ellenére Izraelnek nem lesz elég földgázból származó erőforrása exportjának a fenntartásához. A két tudós levelében – amelyeket teljes terjedelemben nem hoztak nyilvánosságra – az áll, hogy a belföldi erőforrások 50%-kal maradnak el a szükségestől, és néhány évtized alatt kimerülhetnek. A Ha’aretz című izraeli lap szerint a két tudós ezt írta: „úgy gondoljuk, hogy Izraelnek növelnie kell hazai földgáz felhasználását 2020-ig, és nem szabad a földgázt exportálnia. Hiányzik a földgáz hatóság becslését tartalmazó tanulmány… A földgáz tartalékok valószínűleg csak kevesebb, mint 40 évig lesznek elégségesek!”

Az Egyesült Államok energiabiztonsági tanácsának munkatársa, Dr. Gary Luft írta a Journal of Energy Security-ben, hogy „Izrael belföldi földgáz ellátásának kimerülésével, és az egyiptomi gázimport azonnali megemelése nélkül Izraelnek a következő években áramellátási válsággal kell számolnia… Ha Izrael továbbra is folytatja földgáz programját, akkor ahhoz diverzifikálnia kell beszerzési forrásait.” Mindebből azt következik, hogy Izrael új földgázlelőhely felfedezései nem nyújtanak megoldást az elektromos áram árára, amelyek máris rekordmagasságot értek el. A kormánynak bővítenie kell energia beszerzési forrásait. Ez húzódhat meg Netanjahu miniszterelnök még 2011 februárjában mondott szavai mögött: „eljött az idő a Gázával való földgáz megállapodás megkötésére.” Hamarosan el is kezdődtek a tárgyalások a Fatah által vezetett palesztin hatóság és Izrael között. A Hamaszt kizárták ezekből a tárgyalásokból, amely így nem fogadta el legitimnek a megállapodást. A Hamasz elutasította azt a palesztin hatósággal 2014 elején kötött megállapodást, hogy Ciszjordánia számra 1,2 milliárd dollár értékben vásárolnak földgázt az izraeli Leviathan-földgázmezőről a kitermeléstől számított 20 éven át. A palesztin hatóság hosszas tárgyalásokat folytatott a British Gas Group-pal a Gázához tartozó földgáz mező kitermeléséről. Ezeken a tárgyalásokon nem vettek tudomást a Hamaszról, és így a gázaiakról sem.

Maga az elgondolás Tony Blair ötlete volt, aki most a Quartet Middle East nevű nemzetközi, és államok feletti politikai tömörülés különleges meghatalmazottja. Ezt a politikai képződményt 2002-ben hozták létre az ENSZ, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország részvételével. Azt a feladatot kapta, hogy segítse elő a politikai tárgyalásokat Izrael és a palesztin vezetés között, hogy sikeresen folytatódhasson a közel-keleti békefolyamat.

A palesztin hatóság felvette a kapcsolatot az orosz Gazprom nevű céggel is, hogy az termelje ki a Gáza partjai mentén húzódó földgázmezőt. Folynak az egyezkedések Oroszország, Izrael és Ciprus között is, de ezek eredményeiről egyelőre nem lehet tudni biztosat. Arról sincs információ, hogy a palesztin hatóság miként gyakorolna felügyeletet a Gáza partjainál lévő terület felett, minthogy Gázát a Hamasz kormányozza. A Journal of Palestine Studies, amely University of California tudományos körökben nagy szakmai tekintéllyel rendelkező folyóirata, azt írta: úgy tervezték meg Izrael Gáza feletti hatalomgyakorlását, hogy az lehetetlenné tegye Marine-1 és a Marine-2 földgáz-kutakhoz a palesztinok hozzáférését.

Izrael hosszútávú célja azon kívül, hogy megakadályozza a palesztinokat saját erőforrásaik kitermelésében az, hogy a Gáza partjai mentén lévő földgázmezőket integrálják a szomszédos izraeli partmenti létesítményekhez. Erről a tekintélyes szakmai folyóirat így ír: „El kell választani a palesztinokat a földjüktől, és természeti erőforrásaiktól, azért, hogy kitermeljék azokat, és következésképp megakadályozzák a palesztin gazdaság fejlődését. Minden ezzel ellenkező formális megállapodás dacára Izrael továbbra is az ellenőrzése alatt tart minden természetes erőforrást, amely névlegesen palesztin fennhatósága alá tartozik, legyenek azok földterületek, partmenti vizek, vagy szénhidrogén lelőhelyek.”

Az izraeli kormány számára a Hamasz jelenti a legnagyobb akadályt az ilyen elgondolások szerint létrejött megállapodás véglegesítésében. A hivatalban lévő védelmi miniszter erről ezt mondotta: „Az oslói évek során Izrael olyan jelzésekhez jutott, hogy a palesztin földgázból befolyó profitot valószínűleg az Izrael elleni terrorizmus támogatására fordítanák. Ez a fenyegetettség nem korlátozódik a Hamaszra… Lehetetlen azonban megakadályozni, hogy a befolyó jövedelemnek legalább egy része ne kerüljön palesztin terrorista csoportokhoz.”

Egyedüli megoldásként tehát marad egy másik katonai hadművelet a Hamasz végleges felszámolására. Az izraeli védelmi erők számára a Hamasz gyökerestül történő eltávolítása nem lehetséges másként, mint elpusztítani azt a támogató bázist, amelynek a Hamasz a politikai befolyását köszönheti. Ez az egyik motívuma annak a tényleges helyzetnek, hogy a palesztin polgári áldozatok száma sokszorosan felülmúlja az izraeli áldozatok számát. Ez az áldozatok számában mutatkozó nagy különbség egyszerűen annak tudható be, hogy Izrael pusztító kapacitása összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint amivel a Hamasz rendelkezik.

Az „Öntött Ólom Hadművelet” nyomán az izraeli védelmi erők egy agresszívabb harci doktrínát fogadtak el. Ez egyrészt megköveteli, hogy izraeli részről semmilyen veszteség ne legyen. Ezt úgy érik el, hogy egyre inkább a válogatás nélküli tűzerőt vetik be a sűrűn lakott területeken. Az új irányvonalhoz tartozik a „Dahiya doktrína”, amely célpontnak tekinti a polgári infrastruktúrát. Ennek célja érzékeny szenvedést okozni a lakosságnak, és így szembeállítani őket az Izraelhez ellenségesen viszonyuló helyi ellenállókkal.

Az ENSZ ténymegállapító küldöttsége Gázában megállapította, hogy az izraeli hadsereg szándékosan alkalmazta az aránytalan erő bevetésének politikáját, elpusztítva az ellenséget kiszolgáló infrastruktúrát. Az ENSZ jelentés szerint ez pedig a polgári lakossággal szembeni csapásmérést jelentette.

Az izraeli-palesztin konfliktus természetesen nem csak az erőforrások feletti rendelkezésről szól. De egy olyan korszakban, amikor egyre drágább az energia, akkor egyre nagyobb a rivalizálás a fosszilis energiahordozókkal rendelkező régiók megszerzéséért.

2014. július 16-án a palesztin halálos áldozatok száma elérte a 208-at, a sebesültek száma pedig már meghaladta az 1530-at. A globális tömegtájékoztatás óriási hangerővel sugározta, hogy a Hamasz elutasította a Tony Blair közvetítésével létrehozott izraeli tűzszüneti ajánlatot. A Hamasz és az Islamic Jihad azonban 10 követelést támasztott a tűszünet elfogadása feltételeként.

Az első követelés a Maariv című héber napilap szerint az, hogy Izrael vonja vissza a páncélosait a Gázát körülvevő kerítés térségéből, hogy a gázai farmerek elérhessék az általuk megművelt területeket. Izraelnek szabadon kell bocsátania valamennyi bebörtönzött palesztint, akiket azután vettek őrizetbe, hogy három izraeli tinédzsert a nyugati part déli részén megöltek. A Hamasz másodikként azt is feltételül szabta, hogy enyhítsenek az izraeli fogságban lévő bebörtönzött palesztinokkal szemben folytatott elbánáson. Egy harmadik követelés, hogy hagyjon fel Izrael Gáza ostromával, vagyis nyissa meg az átkelő helyeket, engedjen be a területre építőanyagokat, és biztosítsa azt is, hogy a gázai erőművek működhessenek.

A negyedik követelés a nemzetközi tengeri kikötő, és a nemzetközi repülőtér megnyitása, mégpedig úgy, hogy azt Izrael helyett az ENSZ békefenntartók ellenőrizzék és működtessék. A Hamasz és az Islamic Jihad azt is követeli ötödikként, hogy Izrael bővítse ki a Gáza melletti tengerszakasz halászati zónáját 10 tengeri mérföldre, továbbá a gázai halászok nagyobb méretű halászhajókat is használhassanak. Hatodikként azt is szeretné a Hamasz, ha a Rafafnál lévő átkelőhely Egyiptom irányába nemzetközi személyzettel működne, amely a palesztinokkal szemben baráti, valamint arab országok képviselőiből állna. Hetedikként Izraelnek köteleznie kell magát arra, hogy ezt a tűzszünetet 10 évig betartja, és az izraeli légierő nem ellenőrizheti Gáza légterét. Nyolcadik követelésként ezen túlmenően Izraelnek meg kell engednie, hogy gázai rezidensek meglátogathassák Jeruzsálemet, és imádkozhassanak az Al-Aksza mecsetben. Kilencedik követelés, hogy Izrael ne avatkozzon bele a palesztinok belső ügyeibe, beleértve a politikai tárgyalásokat és a palesztinok összebékítését szolgáló erőfeszítéseket. Végül újra létre kell hozni a gázai ipari zónát.

Melyek a Gáza ellen intézett izraeli támadás előzményei?

2014. május 15-én az izraeli fegyveres erők két orvlövésze a Nyugati Parton fekvő Beituniában megölt két palesztin fiatalt, amelyet sikerült videón rögzíteni. A két fiatal tovább növelte azt a hosszú listát, amely az elmúlt években és hónapokban életüket vesztett áldozatok neveit tartalmazza. 2014 júniusában az izraeliek által megszállt palesztin területen elraboltak és megöltek három izraeli tinédzsert. Ez valószínűleg a májusban megölt két palesztin fiatal halálának a megtorlása volt. Ezt ürügyül használta Izrael, hogy büntetőakciót kezdjen a Nyugati Parton, továbbá megvalósítsa azt a stratégiai célját, hogy kiűzze a Hamaszt Gázából és így ez a palesztin gettó ismét nyugodt maradjon.

1994-ben, még azt megelőzően, hogy a Hamasz hatalomra került, egyértelművé vált, hogy geopolitikai helyzet miatt a Gázai Övezetben csak úgy lehet kollektív büntetőakciót folytatni, hogy a lakosság sűrűsége miatt sok lesz a halott és a sebesült és számos épület romba dől. Ez a felismerés azonban nem akadályozta meg az izraeli politikusokat és tábornokokat abban, hogy elrendeljék Gáza bombázását a levegőből, a hadihajókról és földi-állásokból. A cél a lakosság létszámának a csökkentése volt. A Gázai Övezetben a legembertelenebb a palesztin lakosság létszámának a csökkentése.

A jelenlegi erőszak alkalmazásában más megfontolások is szerepet játszottak. Izraelben is egyre erőteljesebben követelte a közvélemény a katonai kiadások csökkentését és az így felszabaduló összegek átirányítását a szociális feladatok ellátására. 2014 júniusában a világ közvéleménye tanúja lehet annak, hogy az izraeli társadalom szinte egységesen támogatja a polgári lakosság tömeges gyilkolását a Gázai Övezetben anélkül, hogy a társadalom fellépne ez ellen az állami terrorizmus ellen. Tel-Avivban néhányan tüntettek, de ezekre szélsőséges, rasszista zsidók rátámadtak, a rendőrség pedig nem avatkozott be. Az egyetemek és a tömegtájékoztatási intézmények is vállalták, hogy a kormánypropaganda szócsövei legyenek.

A Nyugat és a felette regnáló pénzhatalmi világelit ezúttal is a zsidó állam mögé állt. Csupán a tömegtájékoztatás volt visszafogottabb a korábbiakhoz viszonyítva. A sok áldozatot szedő bűntetteket a palesztinok ellen csak úgy lehet elkövetni, ha az áldozatokat megfosztják emberi arculatuktól és a húsvér embereket csak számoknak tekintik. A Közel-Kelet térségében ma is véres háború folyik Szíriában, Irakban, de még a távolabbi Afganisztánban is. Ezekben a háborúkban is szörnyűséges bűntetteket követnek el napról-napra. Mégis az, ami a Gázai Övezetben történik, még gyalázatosabb, mint az említettek. Az izraeli kormány és a hadsereg által Gázában elkövetett bűntetteket ugyanis a Nyugat nyíltan engedélyezte. Nemcsak az Egyesült Államok elnöke, de az Európai Unió vezetői és Izrael más barátai is jóváhagyták. Fő érvük az volt, hogy Izraelnek joga van az önvédelemhez.

Milyen kötelezettségei vannak Izraelnek, mint megszálló hatalomnak?

Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OHCA) jelentése szerint az Izrael által Gázában megölt személyek 77%-ka civil személy volt. A Hamasz ugyan több mint ezer rakétát lőtt ki izraeli területre, de ezek közül csak egy oltott ki emberéletet. Navi Pillay – az ENSZ emberi jogi főbiztosa – mély aggodalmának adott hangot mind az izraeli erőszak, mind a gázai rakéták tömeges bevetése miatt. Azt hangsúlyozta, hogy az izraeli kormánynak, amikor fegyveres erőszakot alkalmaz, tiszteletben kell tartania a támadási célpontok megkülönböztetését, az arányosságot és gondoskodnia kell az előre történő figyelmeztetésről. Ezt megköveteli a nemzetközi humanitárius jog.

(Ez a jog tág értelemben a nemzetközi jognak az a területe, amely a fegyveres konfliktusok során tanúsított magatartások szabályozásával foglalkozik, és amit latinul „ius in bello”-nak neveznek. A humanitárius jog célja a fegyveres konfliktusok káros hatásainak a csökkentése, mindenekelőtt a nem harcolók, a sebesültek, a polgári személyek, valamint a hadifoglyok védelme. Idetartozik az okozott károk minél alacsonyabb szintre szorítása. A humanitárius jogot meg kell különböztetni a „ius ad bellum”-tól. Ez a fegyveres erő alkalmazásának a jogszerűségével foglalkozik a nemzetközi jog keretében és a hadviselés szabályait tartalmazza. Rögzíti azokat a szabályokat, hogy egy állam mikor nyúlhat a fegyveres erő eszközéhez. A humanitárius jog az 1949-ben, Genfben elfogadott Genfi Egyezményen és korábban pedig az 1899-ben, illetve 1907-ben elfogadott Hágai Egyezményeken alapul. A nemzetközi humanitárius jog egy-egy részterületét több nemzetközi szerződés szabályozza. A nemzetközi humanitárius jog meghatározó elvei: az emberiesség elve, a katonai szükségszerűség elve, a megkülönböztetés elve és az arányosság elve.)

A nemzetközi humanitárius jog tehát előírja, hogy minden körülmények között el kell kerülni a háborús felek közé nem tartozó harmadik személyek – a civilek – célponttá válását. Navi Pillay szerint megdöbbentő a polgári áldozatok száma, különösen nagy azoknak a gyermekáldozatoknak a száma, akik az otthonukat ért bombatámadásokban veszítették életüket. Pillay kétségbe vonta, hogy az izraeli támadásokra a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi szabályok figyelembevételével került volna sor.

A különbségtétel vagy megkülönböztetés elve megtiltja a polgári személyek, vagy civil célpontok elleni szándékos támadást. Az arányosság elve megtiltja a sok civil áldozatot követelő támadásokat, amelyek nincsenek arányban az elérni kívánt katonai előnnyel. Az elővigyázatosság elve megköveteli, hogy mindazt mérlegeljék már a támadás előtt, ami lehetővé teszi ezeknek a nemzetközi jogelveknek a betartását. Csak így lehet minimalizálni a nem szándékosan bekövetkező civil haláleseteket, csökkenteni a civil sebesültek számát és a polgári célokat szolgáló objektumok lerombolását.

A pénzhatalmi világelit tulajdonában lévő, illetve ellenőrzése alatt álló globális média teljesen hamisan állítja azt, hogy az izraeli hadsereg tűzerejével szemben hasonló méretű erő áll szemben palesztin oldalról a Gázai Övezetben. Izrael fegyveres ereje sokszorosan meghaladja a palesztinokét, és egy szélsőségesen aszimmetrikus hadviselés folyik, vagyis nem érvényesül az arányosság elve. Az amerikai elnök és a washingtoni törvényhozás elítélte a Hamaszt, amiért rakétákat lőtt ki Izraelre. Azt hangoztatták, hogy civilek ellen intézett szándékos támadásról van szó. Ugyanakkor mind az elnök, mind a Kongresszus azt hangoztatta, hogy Izraelnek joga van az önvédelemre, és ezzel igazolták az izraeli bombatámadásokat Gázában, miközben a Hamaszt vádolták. A megnyilatkozók Izrael szerepét a véres konfliktusban egyértelműen minimalizálták.

Ha jogi szempontból vizsgáljuk, akkor Izrael hatalmas erejű támadása megvalósítja a kollektív büntetés tényállását, ami viszont háborús bűnnek számít. A háború joga – vagyis a már említett nemzetközi humanitárius jog – megtiltja a kollektív büntetés alkalmazását: „Védelemben részesülő személy (civil) nem büntethető egy olyan cselekményért, amit személyesen nem ő követett el… Tilos a megtorlás védett személyekkel és tulajdonukkal szemben.”

Izrael a palesztinok ellen folytatott „Szilárd Sziklaszirt Hadművelete” kollektív büntetésnek tekinthető, mert szándékosan Gáza egész lakosságát sújtja. Miután 2014 júniusában a Nyugati Partot kormányzó Fatah és a Gázát irányító Hamasz megállapodást kötöttek a palesztin egységről, Izrael felgyorsította az illegális telepek létesítését a Nyugati Parton és Jeruzsálemben.

Richard Falk (az ENSZ korábbi Különleges Megbízottja, aki az emberi jogi helyzetet mérte fel az Izrael által 1967 óta megszállt palesztin területeken) kijelentette, hogy Izrael megszakította a folyamatban lévő béketárgyalásokat, még mielőtt a palesztinok megegyeztek az egység helyreállításáról. Netanjahu azzal vádolta a Hamaszt, hogy ő rabolta el és ölte meg a három izraeli fiatalt azért, hogy így járassa le az új palesztin egység-megállapodást. Netanjahu valójában akadályozta a béketárgyalásokat, arra hivatkozva, hogy a palesztinoknak nincs egységes képviselete. Amikor viszont a palesztinok létrehozták az egységüket, akkor Netanjahu megpróbált éket verni a Fatah és a Hamasz közé, hogy így támassza alá, miért van szükség a palesztin területek izraeli megszállásának a folytatására.

A 360  km2 nagyságú Gázai Övezetnek 1.7 millió lakosa van. A lakosság csaknem fele gyermek, illetve fiatalkorú. Palesztinának ez a tengerparti sávja a világ legsűrűbben lakott területei közé tartozik. A szakirodalomban gyakran nevezik a világ legnagyobb „szabadtéri börtönének”, vagy „koncentrációs táborának”. Ez az elnevezés azért, találó, mert Gázát Izrael szigorú blokád alatt tartja, és minden belépést és kilépést szigorúan ellenőriz. 2013 óta drámaian megnövekedett a munkanélküliség, és az alapvető szükségleti cikkek és szolgáltatások is nehezebben elérhetőek. A Gáza területén található víz 90%-ka nem alkalmas a fogyasztásra. Az egészségügyi rendszer is az összeomlás szélén áll a Világ Egészségügyi Szervezetének a felmérése szerint.

Az ENSZ Gyermekjogi Szervezetének jelentése szerint az izraeli hadsereg által letartóztatott palesztin gyermekekkel rendszeresen megalázó módon bánnak és nemegyszer meg is kínozzák őket. Az ENSZ Bizottság szerint a palesztin területnek az Izrael részéről történő illegális és hosszúideje tartó megszállása, a jogtalan zsidó telepek további építése, valamint a Nyugati Partot Izrael többi részétől elválasztó fal felépítése, a földterületek elkobzása, a házak lebontása, a palesztin családok és gyermekek jogainak a folyamatos és súlyos megszegését jelenti. Csak utalunk rá, hogy a Nemzetközi Bíróság már ítéletben állapította meg, hogy a Nyugati Partot és Izraelt elválasztó fal felépítése sérti a nemzetközi jogot.

2008-ban a Gáza ellen intézett „Öntött Ólom Hadművelet” következtében közel 1387 palesztin halt meg, akik közül 82% polgári áldozat volt. Izraeli részről 13-an veszítették életüket. A Richard Goldstone bíró által vezetett ENSZ Emberi Jogi Tanács jelentése megállapítja, hogy „az aránytalan pusztítás és erőszak a civil lakossággal szemben Izrael szándékos politikája volt”.

A „Védelem Tartóoszlopai” elnevezésű izraeli hadművelet 2012. november 14-én kezdődött a Gázai Övezetben. November 20-ig 100 palesztin és 3 izraeli halt meg. Az izraeli hadsereg azért bombázta ismételten Gázát, mert megszaporodtak az izraeli területek ellen intézett palesztin rakétatámadások. 2012-ben már új rendszer működött Líbiában, Tunéziában és Egyiptomban. Az Arab Liga ezért elítélte Izraelt a „Védelem Tartóoszlopai” nevű akciójáért és küldöttséget menesztett Gázába. Recep Tayyip Erdogan – török miniszterelnök – pedig terrorcselekmények végrehajtásával vádolta Izraelt. 2012-ben is az izraeli támadások jelentős károkat okoztak Gázában. Lebombázták a Hamasz központját, elpusztítottak több alagutat, és megsemmisítettek rakétakészleteket, valamint kilövőállomásokat.

A Társadalmi Bizottság a Kínzás Ellen Izraelben (Public Committee Against Torture in Israel, PCATI) nevű szervezet 2009-ben készített jelentésében megállapította, hogy „az ’Öntött Ólom Hadművelet’ alatt semmilyenfajta tulajdon nem maradt sértetlenül: az izraeli hadsereg lerombolta a lakóházakat, kórházakat, iskolákat, mecseteket, gyárakat és elpusztította a mezőgazdasági területeket”.

A PCATI jelentése szerint Izrael stratégiája két fontos szempontot követett az „Öntött Ólom Hadművelet” megtervezésekor: a „Dahiye-doktrínát” vették alapul, amely szerint szándékosan szenvedést kell okozni a lakosságnak, hogy az nyomást gyakoroljon azokra, akik szembe szállnak az izraeli hadsereggel. A második szempont pedig a kockázatmentesség elve volt, amely abszolút elsőbbséget ad annak, hogy az izraeli katonák sértetlenek maradjanak még annak az árán is, hogy így nagyobb veszélybe kerülnek palesztin civilek. Az eddig ismertté vált tények alapján Izrael ezeket az elveket alkalmazza a „Szilárd Sziklaszirt Hadművelet” során is.

2013-ig Izrael hat éven át kollektív büntetéssel sújtotta Gáza civil lakosságát. Izraelnek – mint megszálló hatalomnak – a nemzetközi jog szabályai szerint védelmeznie kell a polgári lakosságot. Izrael megszálló hatalomként azonban az állami terrorizmus eszközeit használta. Richard Falk megállapította, hogy a Hamaszt megilleti az ellenálláshoz való jog, noha e jog tartalmának még ma sincs pontos meghatározása. A Hamasz kétségtelenül jogosult az önvédelemre a nemzetközi humanitárius jog korlátain belül.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2014. július 12-én egyhangúan felszólította a szemben álló feleket az azonnali tűzszünetre és a szembenállás fokozatos csökkentésére, a nyugalom helyreállítására és a 2012-ben megkötött tűzszüneti megállapodásban foglaltak betartására. A Nyugati Parton működő palesztinai felszabadítási szervezet egyik vezetője, Hanna Amira, bírálta az ENSZ Biztonsági Tanácsának ezt a nyilatkozatát, mert az elnyomót és az áldozatot egyformán ítéli meg. A Biztonsági Tanács csak az ellenségeskedés beszüntetésére szólított fel, anélkül, hogy bármilyen mechanizmust létrehozott volna a harcok beszüntetésére.

2014. július 9-én számos palesztinai NGO-szervezet kampányt indított a palesztinok érdekében. Meghirdette Izrael bojkottját, támogatásának a megszüntetését és szankciókkal sújtását, amelyet az angol elnevezés alapján a BDS betűszóról neveztek el. Ez a BDS-kampány globálisan akart politikai nyomást gyakorolni Izraelre, hogy vessen véget a palesztinok megszállásának és gyarmatosításának, az arab területek betelepítésével és biztosítson egyenlő jogokat Izrael arab-palesztin állampolgárainak is. Ehhez hozzátartozik a palesztin menekültek visszatéréshez való jogának az elismerése.

A Palesztin BDS Nemzeti Bizottsága felszólította a kormányokat, hogy alkalmazzanak azonnali fegyver-embargót Izraellel szemben, továbbá függesszék fel a kétoldalú megállapodásokat egészen addig, amíg Tel-Aviv maradéktalanul be nem tartja a nemzetközi jog szabályait. Marjorie Cohn, a Thomas Jefferson School of Law (Jogi Egyetem) tanára szerint az Izraelnek nyújtott amerikai katonai támogatás megszegi az Egyesült Államok törvényeit. A Human Rights and Security Assistance Act (Az Emberi Jogok és a Biztonság Támogatásáról szóló Törvény) arra kötelezi az Egyesült Államokat, hogy függesszen fel minden katonai segélyt Izrael számára, mert súlyosan megszegi a nemzetközileg elismert emberi jogokat. A Palesztin BDS Nemzeti Bizottság hangsúlyozza, hogy a kollektív büntetés háborús bűntett, és ezért kéri a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljon nyomást Izraelre. Azt akarja elérni, hogy Tel-Aviv vessen véget annak a katonai nyomásnak, amely Gáza valamennyi lakóját sújtja: nyissa meg véglegesen az Egyiptom és Gáza közti Rafah átkelőhelyet, valamint támogassa a meghirdetett bojkottot, állítsa le az Izraelnek nyújtott segélyeket és alkalmazzon szankciókat vele szemben.

Olyan szervezetek, mint a Bill Gates Alapítvány, az amerikai Presbiter és Metodista Egyház már elhatárolódott azoktól a vállalatoktól, amelyek extraprofitra tesznek szert Palesztina izraeli megszállásából. Ezek közé tartozik a Hewlett Packard, a Motorola és a Caterpillar. Izrael azért képes büntetlenül folytatni elnyomó-gyarmatosító politikáját, mert a világ számos kormányától kap katonai, gazdasági és politikai támogatást. Tel-Aviv Gázában is azért tud erőszakot alkalmazni, mert egyedül az Egyesült Államoktól több mint három milliárd dollár segélyt kap évente.

Az izraeli haderő megszállja a Gázai Övezetet

2014. július 18-án, pénteken, már a délelőtti órákban Gáza egész területe az izraeli hadsereg ellenőrzése alá került. A szárazföldi erők számos helyen lépték át a határt csütörtök éjjel, és a gépesített gyalogság gyorsan elfoglalta az előre kijelölt helyeket. Péntek reggel már a sűrűn lakott területeket is megszállták. A hadsereg célja olyan irányító pozíciók elfoglalása, ahonnan megkezdhetik a Gázai Övezetből kivezető alakulatoknak a felszámolását. Az éjszaka folyamán számos összecsapásra került sor az izraeli csapatok és a palesztin fegyveresek között. Az izraeli légierő továbbra is támadja a Gázai Övezet északi és középső térségeit, mert az Izrael felé kilőtt rakéták kilövőhelyei itt találhatóak. Egyedül péntekre virradó éjjel száz célpontot bombáztak, köztük húsz rakétakilövőt és kilenc alagutat.

Netanjahu péntek reggel még a kormányülés előtt kijelentette, hogy a szárazföldi támadás legfontosabb célja a Hamasz által épített és Izrael felé irányuló alagutak szétrombolása. Péntek délután már a hadsereg tíz alagutat meg is talált és őrizetbe vett tizenhárom korábban kőrözött személyt. Az izraeli hadsereg szárazföldi benyomulása során 28 gázai lakos halt meg és ezzel a „Szilárd Sziklaszirt Hadművelet” palesztin áldozatainak a száma 265-re emelkedett. Életét vesztette egy húsz éves izraeli katona is, és a korábban megölt izraeli rabbival együtt az izraeli áldozatok száma 2-re nőtt. Még nem tisztázták, hogy konkréten miként vesztette életét, mert elképzelhető, hogy „baráti tűz” áldozata lett. [Folytatjuk]

A lap szövege szerzői jogvédelem alatt áll, felhasználni csak pontos forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.

 

Reklámok