Nemzetközi konferencia a terrorizmus elleni globális szövetségről az igazságos békéért

1. kérdés: A sikeres erőfeszítések, amelyeket a nem-állami szervezetek tesznek az élő környezet védelmezői segítségével, egyértelművé tették a világosan gondolkodó tudósok számára, hogy hasonló sikert lehetne olyan alapvető témákban is elérni, mint a béke megvalósítása a világon. Véleménye szerint egy ilyen törekvés és ideális cél elérhető-e, és milyen előmunkálatokra, illetve adottságokra van szükség ezeknek az eléréséhez?

Drábik János válasza (továbbiakban DJ): A tartós világbékéhez olyan természetes gazdasági rendre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a munka eredménye annál maradjon, aki azt a munkát elvégezte.

Ehhez világszinten új tulajdoni rendszerre van szükség, ahol a tulajdon természetes személyhez vagy azok társulásaihoz van kapcsolva, és a vagyon mérete a tulajdonos természetes személy teljesítményétől függ. Ilyen tulajdonviszonyok esetén nem jöhetnének létre ember és ember között szélsőséges vagyoni különbségek, amelyek a szélsőséges hatalmi viszonyok alapját képezik. Szélsőséges hatalmi különbségek pedig a túlhatalommal rendelkező számára lehetővé teszik a hatalommal való visszaélést. Ha viszont az érdekérvényesítés és a hatalom alapját képező vagyon igazságosan – a teljesítmény arányában – oszlik el, akkor minden egyes embernek, minden egyes emberi közösségnek van annyi ereje, hogy önérdekét a másik önzésével szemben eredményesen megvédelmezze. Az igazságos önérdek érvényesítés elejét tudja venni az erősebbek gátlástalan önzésének, és meg tudja akadályozni, hogy a túl nagy vagyonnal, túl nagy hatalommal rendelkező csoportok szabadsága a mások szabadságával való visszaélés szabadságává torzuljon. Ezért az igazságos világbéke előfeltétele a túlcentralizált és túlkoncentrált globális pénzhatalom felszámolása, az értékelőállító termelőgazdaság elsőbbségének a visszaállítása és a pénz szerepének csökkentése. A pénzt elsősorban a gazdasági élet közvetítő közegeként kell használni a kamatmechanizmus kiiktatásával.

2. Egyes teoretikusok szerint a kormányok nem képesek létrehozni szilárd és igazságos békét a világon nyílt és rejtett érdekeik, szövetségeik következtében. Ezért a nemzetek, és a nem-állami civil szervezetek kötelessége létrehozni az igazságos béke feltételeit a világban regionális és nemzetközi koalíciók útján. Mennyire ért egyet ezzel a véleménnyel, és melyek azok a feladatok, amelyeket ezeknek az NGO-knak magukra kellene vállalniuk?

DJ: A jelenlegi pénzuralmi világrendben a világszinten megszerveződött magánhatalom – a nemzetközi pénzkartell és struktúrái – a közérdeket és a közjót képviselő nemzetállamok fölé nőttek. Ennek a globálisan megszerveződött pénzhatalomnak a közérdeket érvényesítő közhatalom, a nemzetállam, a legyőzendő ellenfele. Az egyes államokon belül a szervezett magánhatalom legfőbb ellenfele az a középosztály, amely tudásánál és önálló anyagi bázisánál fogva még politikai cselekvőképességgel rendelkezik. Egy ilyen érdekérvényesítő képességgel rendelkező középosztály alkalmas arra, hogy a nemzetállamok politikai irányítását átvegye, azokat a szervezett magánhatalommal szemben megerősítse, és ily módon az állam a közjót és a közérdeket képviselje.

Amikor az államok feletti nemzetközi pénzkartell és annak az egyes államokon belüli pénzügyi és gazdasági struktúrái erősebbek, mint a közérdeket és a közjót képviselő állam, akkor a nem-állami civil szervezetek, NGO-k csak akkor játszhatnak pozitív szerepet, ha finanszírozójuk, működtetőjük nem a szervezett magánhatalom. Ha egy társadalomban az érdekérvényesítéshez szükséges vagyon pénzügyi technikákkal átkerül a szervezett magánhatalomhoz, akkor a vagyontalanná vált civil társadalom nem képes hatékony NGO-kat megszervezni és tartósan működtetni független érdekérvényesítő intézményként. Ha a szervezett magánhatalom finanszírozza – nyíltan vagy közvetve – az NGO-t, akkor az végső soron a szervezett magánhatalomnak az érdekeit kell, hogy érvényesítse. Ha pedig a szervezett közhatalom, az állam biztosítja egy civil szervezet működésének anyagi feltételeit, akkor az az NGO közvetve vagy közvetlenül az állam érdekeit kell, hogy szolgálja.

Ezért rendkívül fontos az, hogy a munka eredménye az értékelőállító embereknél, állampolgároknál maradhasson, hogy azoknak legyen pénzügyi és gazdasági erejük életképes és független civilszervezetek létrehozásához és működtetéséhez. Ha az államhatalom a közvetlen demokrácia eszközeit is felhasználva valóban a választópolgárok demokratikus ellenőrzése alatt áll, és ezért a közérdeket és a közjót képviseli, akkor az ilyen állam által támogatott NGO-k is szolgálhatják a közjót és közérdeket. Abban különböznének ezek a nem állami szervezetek az állami szervezetektől, hogy áttételes irányításukat nem a kormányzati bürokrácia végezné, hanem a közvetlen demokrácia különböző technikáival kiválasztott állampolgárok. Így a közjó és a közérdek szolgálatába számos állampolgárt lehetne úgy bekapcsolni, hogy azok közvetlenül nem függnének az állami bürokráciától. De természetesen nem függenének a szervezett magánhatalomtól se, vagyis a nemzetközi pénzkartell struktúráitól, univerzális hatáskörű intézményeitől sem. De nem függenének a világ hatalmi elitjének a tulajdonában lévő multinacionális vállalatbirodalmaktól sem.  A nemzetállamokat kell elsősorban megerősíteni, hogy azok erőteljesen képviseljék – a közvetlen demokrácia eszközeit felhasználó alulról jövő ellenőrzés mellett – a közjót és a közérdeket. Ilyen közforrásból támogatott NGO-k is hatékonyan szolgálhatják a közjót és a közérdeket országon belül és világszinten is.

3. A terrorizmus az egyik legfőbb veszély, amely akadályozza az igazságos béke megteremtését a világban. E gonosz jelenség egyik alapvető oka az igazságtalanság széleskörű elterjedése a világon. Mennyiben segítheti elő a tartós béke megvalósítását az emberiség számára a szociális igazságosság érvényesülése?

DJ: A társadalmi igazságosság megvalósításának alapfeltétele az, hogy ne legyenek szélsőségesen nagy vagyoni és hatalmi különbségek az egyes emberek, csoportok és  nemzetek között. A vagyon hatalom. A túl nagy vagyoni különbségek túlzottan nagy hatalmi különbségekhez vezetnek. Ez megteremti az erősebbek számára a hatalommal való visszaélés lehetőségét. Ez már akadályozza, sőt megszünteti a társadalmi igazságosság érvényesülését. Az emberek közötti megközelítőleg egyenlő erejű viszonyokat, érdekérvényesítési képességet mindenek előtt úgy kell elérni, hogy természetes személyhez és annak teljesítményéhez kell kötni a vagyont, és a vagyonnal járó érdekérvényesítést. Ha két megközelítőleg azonos erejű önérdek ütközik, akkor abból létrejöhet a társadalmi igazságosságnak megfelelő, fair magatartás. Ebben az esetben az egyik fél túlzott önérdek érvényesítésének – önzésének – ellenáll a másik fél, aki védelmezi saját, jogos önérdekét. Ezt a viszonylagos erőegyensúlyt azonban nemcsak az egyes emberek és csoportok között kell megteremteni, hanem a nemzetközi életben az egyes országok és világrégiók között is. Ehhez szükséges a jelenleg túlságosan centralizált és koncentrált nemzetközi pénzhatalom decentralizálására. Szét kell választani világszinten a pénzhatalmat az érték-előállító reálgazdaságtól, a politikai hatalomtól és a fegyveres hatalomtól. Ezt a vertikális hatalom-megosztást ki kell egészíteni a világrégiók egymást kiegyensúlyozó horizontális hatalom-megosztásával. Az így létrejövő geopolitikai világrégiók olyan erőközpontok lehetnének, amelyek egymást kölcsönösen kiegyensúlyoznák és féken tartanák. Megakadályoznák, hogy az egyik geopolitikai régió olyan túlhatalomra tegyen szert, amellyel már büntetlenül visszaélhet. Ez a visszaélés az, ami felszámolja világszinten a társadalmi igazságosság érvényesíthetőségét.

Amíg a gazdasági élet közvetítőközege, a pénz, egy szűk globális érdekcsoport magánmonopóliuma, és amíg a pénzrendszert kamatmechanizmussal működteti, addig nem lehet megakadályozni, hogy az emberiség munkájának az eredménye ne a pénzrendszer magánmonopóliumával rendelkező szűk érdekcsoporthoz, a globális hatalmi elithez áramoljon. A társadalmi igazságosságosság megvalósításához vissza kell állítani a közpénzrendszert, amely nem kamatmechanizmussal működik. A gazdasági élet közvetítő közegének, a pénznek, az államokon belül és nemzetközi szinten is közszolgáltatásnak kell lennie, amely kizárólag a közjót és a közérdeket szolgálhatja. Fel kell tehát számolni a magánpénzrendszer világszintű monopóliumát, és ki kell iktatni belőle a kamatmechanizmust.

4. A terrorizmus járványának és az igazságos béke világszintű megteremtésének egyik legfőbb problémája, hogy nincs egyetértés a világon ebben a kérdésben. Miként határozza meg a terrorizmust és az igazságos békét, és hogyan lehetne egy közös értelmezésnek világszinten érvényt szerezni?

DJ: A háború jogát már részletesen szabályozzák a nemzetközi megállapodások, és a legfontosabb kérdésekben – legalábbis elméleti szinten – egyetértés alakult ki. A háború jogának az alanyai azonban csak a nemzetközi jog által államnak tekintett szervezetek lehetnek. A háborúhoz hasonló erőszakcselekményeket azonban nem-állami szervezetek, emberek és csoportok is rendszeresen végrehajtanak. Az, hogy ki a fegyveres erőszak alanya, még nem dönti el, hogy az adott erőszakcselekmény terrorizmusnak minősíthető-e vagy sem. A megkülönböztető ismérv az, hogy ezt az erőszakot szándékosan vagy a következményekbe gondatlanul beletörődve úgy hajtják végre, hogy azzal veszélyeztetik ártatlan kívülállók – a konfliktusban részt nem vevő harmadik személyek – életét és biztonságát. Ezért terrorizmusnak minősíthető cselekmény végrehajtója állam is lehet. Még egy igazságos háború keretében sem lehet ártatlan civileket megölni, életüket veszélyeztetni. Az igazságos háborút is a terroristának minősíthető módszerek mellőzésével kell vívni.

Aszimmetrikus erőviszonyok mellett – amikor az egyik félnek nincs állama és nincs hadserege – a gyengébb fél úgy vélheti, hogy gyengesége okán neki meg van engedve úgy harcolni, hogy veszélyeztesse ártatlan polgári személyek életét és biztonságát. Ez az álláspont nem fogadható el. Az igazságos ügyért harcoló gyengébb félnek is tekintettel kell lennie a kívülállók életének a védelmére, mert a legfőbb érték, amivel egy ember rendelkezhet, a saját élete. Ezt senkinek nincs joga elvenni vagy veszélyeztetni még akkor sem, ha igazságos ügyért harcol. Meg kell találni az aszimmetrikus erőviszonyok esetén is az arányosságot, és tiszteletben kell tartani a konfliktuson kívül álló harmadik személyek életét.

5: Tekintélyes szakértők úgy gondolják, hogy az emberről és a társadalomról való nagyobb tájékozottsággal, a tudatosság magasabb szintjével létre lehet hozni a jobb emberi élethez, az igazságosabb társadalmi viszonyok megteremtéséhez szükséges tényezőket. Mi a viszony a tudatosság szintje és aközött a jelenség között, amit terrorizmusnak neveznek?

DJ: A közhatalom, az állam is csak rendeltetésszerűen – a közjó és a közérdek védelmében – használhatja erőszak-monopóliumát. Ha a hatalommal rendelkező érdekcsoportok elkülönülő részérdekeik érvényesítésére alkalmaznak erőszakot a közérdekkel szemben, akkor az állam visszaél erőszak-monopóliumával. Ha elsőként alkalmaz erőszakot, akkor támadó, agresszív cselekményt követ el. Az elsődleges, támadó erőszakkal szemben a megtámadott (és rendszerint gyengébb) fél másodlagos, válaszoló erőszakkal védekezik.  Az erőszak alkalmazás két változata abban különbözik, hogy az egyik rendszerint visszaélés a hatalommal, a másik pedig védekezés ez ellen a visszaéléssel szemben. A védekező-válaszoló erőszak alkalmazására kényszerült gyengébb fél – rendszerint egy nem-állami szervezet – támogatása egy harmadik fél, egy állam által, nem tekinthető önmagában terrorizmusnak. A védekezéshez segítséget nyújtó államot ezért nem lehet – pusztán a támogatás ténye miatt -terrorista államnak minősíteni.

A támadó és a védekező erőszak, és annak támogatása, akkor alakul át terrorizmussá, ha alkalmazói tudatosan vagy gondatlanul veszélyeztetik ártatlan kívülálló személyek életét és biztonságát is. Ha a támadó és a védekező erőszakot alkalmazók felvállalják kívülálló ártatlan emberek megölését is, akkor ez a küzdelem már terrorista módszerekkel folyik. Az emberiség minél nagyobb része szerezzen érvényt annak a jognak, hogy az egyes ember legfőbb értéke a saját élete, és azt senkinek nincs joga ártatlan kívülálló személyektől elvenni. Egy igazságos ügyért vívott harc és az erőszak igazságosnak vélt alkalmazása sem ad mentesítést ártatlanok életének a kioltására. Az arányosság követelményét a kívülálló harmadik személyekkel mindig be kell tartani. Ez kötelező az igazságos ügyért küzdő, aszimmetrikus erőviszonyok között harcolók számára is. A megtámadott fél támadójával szemben – élete védelmében – azonban már minden rendelkezésére álló eszközt igénybe vehet.

6: Figyelemmel a világ jelenlegi helyzetére, milyen elképzelése van a kibontakozó békefolyamatról, és mit tekint az elitek kötelezettségének e cél megvalósításában?

DJ: A jelenlegi pénzuralmi világrendről át kell térni az univerzális erkölcs normái szerint működő harmonikus világrendre. Ez a folyamat együtt jár az érdek-összeütközésekből adódó konfliktusokkal, de ezek a kölcsönös előnyök és érdekek alapján feloldhatóak. A civilizációk összecsapása helyett, a civilizációk párbeszédére és együttműködésére van szükség. Sokszínűsége, sokarcúsága ellenére világunk szerves egészet alkot, ezért a harmonikus világrendre való áttérést csak az egész emberiség összefogásával lehet megvalósítani. Véges földgolyónkon nincs lehetőség semmilyen alrendszernek a végtelen növekedésére. Nem fenntartható növekedésre, hanem fenntartható erőforrásokra van szükség. Ezért vissza kell térni az emberi létezés két aranyszabályához: szeresd felebarátodat, mint önmagadat és csak azt tedd vele, amit te is elvársz, hogy ő tegyen veled. Ezt a szabályt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha azok rendelkeznek munkájuk eredményével, akik azt előállítják, és azt nem lehet tőlük sem rendőrállami erőszakkal, sem pénzügyi technikákkal, eladósítással és kamattal elvenni. Ezt a civilizáció-váltást azonban nem fegyveres erővel, hanem párbeszéddel, ismereteink gyarapításával és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködéssel lehet megvalósítani. Úgy gondolom, hogy az emberiség sorsáért felelősséget érző valamennyi ember az elithez tartozik ebben a küzdelemben.

7: Mennyire tartja fontosnak, hogy a „Globális Szövetség a Terrorizmus Ellen az Igazságos Békéért” című nemzetközi konferencián részvevő békeaktivisták nemzetközileg megszerveződve szálljanak szembe a terrorizmussal?

DJ: Az információ-áramlás – az elektronika határokat nem ismerő fejlődésével – egyre tágul. A világtörténelemben most először találja szembe magát a világ hatalmi elitje azzal a ténnyel, hogy az emberiség döntő többsége tudatában van terveivel és azokkal kapcsolatban képes ellenállást kifejteni. Ma már nem az információk hiányával, hanem azok bőségével kell megküzdeni. Végtelen sok információból kell megtalálni gyorsan azt a néhány fontosat, amire a hatékony cselekvéshez szükség van. Ezért szükséges, hogy a közös cél érdekében tevékenykedő tájékozott és elkötelezett személyek gyorsan megtalálják a közös célt és a közös cél eléréséhez szükséges stratégiát és taktikát. Mindezt csak szervezetten tudják gyorsan és hatékonyan elvégezni. Egy jól működő hálózatra is van szükség ahhoz, hogy az ezekre vonatkozó információk időben eljussanak a regionális irányító központokba. Az információs világhálót a közös cél érdekében együttműködő békeaktivisták világhálózatával kell kiegészíteni. Erre ma már globálisan megvan az igény. Ennek a jogos igénynek a kielégítéséhez hozzájárulhat az a találkozó, amelyre 2011. május közepén Teheránban kerül sor.

Reklámok