Gáza – gigantikus koncentrációs tábor

2006. januárjában került sor a palesztin törvényhozás megválasztására. Ezt a nemzetközi megfigyelők által is fairnek és demokratikusnak tartott választást a Hamasz nyerte meg, amely 1987-ben az első intifáda idején alakult meg, és 1993 óta számos öngyilkos merényletet is szervezett izraeliek ellen. A Hamasz ezeket a támadásokat 2005-ben abbahagyta, és 2006-ban végleg lemondott róluk. A Hamasz rakétatámadásokat is szervezett házi készítésű eszközökkel 2001-től 2006-ig. Választási győzelmét követően kiéleződött a konfliktus a Hamasz és a Fatah között. 2007-ben kisebb polgárháborúra került sor, és a Hamasz képviselőit eltávolították a nyugati parton működő Palesztin Nemzeti Hatóság kormányzati tisztségeiből. A Hamasz továbbra is irányítása alatt tartotta a gázai övezetet.

Mahmud Abbász, a palesztin nemzeti hatóság elnöke törvényen kívül helyezte a Hamasz katonai szárnyát. Ezt követően Izrael gazdasági blokád alá vette Gázát, a Hamasz pedig Qassam rakétákkal támadta Izrael Gázával határos részét. Ezek a rakétatámadások 2008 júniusában abbamaradtak, amikor Egyiptom közvetítésével tűzszünet jött létre. Hamaszhoz nem tartozó más palesztin ellenálló csoportok azonban szórványosan folytatták ezeket a támadásokat. A hathónapos tűzszünetet megelőző két hónapban a konfliktus kiéleződött, miután izraeli részről behatoltak Gázába 2008. november 4-én, és megöltek hét Hamasz milicistát.

Ennek nyomán a Hamasz folytatta rakétatámadásait. Ennek nyomán 2008. decembere végén Izrael nagyszabású hadműveletet indított Gáza ellen. A konfliktusban sajnálatos módon 13 izraeli életét vesztette, de a modern fegyverekkel támadó izraeli hadsereg halálos áldozatainak a száma ezt százszorosan meghaladja: 1417, és súlyosan megsebesült további 4800 palesztin. A modern fegyverekkel támadó izraeli hadsereg földig rombolt négyezer épületet, és súlyosan megrongált további húszezret. Izrael kivonta katonáit Gázából 2009. január közepén, de továbbra is fenntartotta Gáza blokádját a szárazföldön, a tengeren és a légtérben.

A Hamasz nem Izrael felszámolására törekszik, hanem egy olyan független palesztin állam létrehozására, amelynek a fővárosa Jeruzsálem, és olyan megállapodást akar, amely lehetővé teszi az elűzött, elmenekült palesztinok jogát a visszatérésre. Az izraeli blokád eredményeként Gázában olyan viszonyok jöttek létre, amelyek csak az egykori fajüldöző dél-afrikai állam által létrehozott rezervátumokra, a bantusztánokra emlékeztetnek. A Gázában a blokád következtében létrejött állapotokat az ENSZ Biztonsági Tanácsa fenntarthatatlannak minősítette, és több határozatában is felszólított – 1850-es számú 2008-ban és 1860-as számú 2009-ben – a blokád felszámolására. A Biztonsági Tanács mély aggodalmát fejezte ki humanitárius válsághelyzet miatt, és nyomatékosan sürgette az emberek és az áruk szabad áramlásának a visszaállítását Gáza számára. Külön is hangsúlyozta a humanitárius segítség nyújtás szabad működését a zárt enklávéban. A Biztonsági Tanács egyben erőfeszítéseket tett a válsághelyzet felszámolását célzó tárgyalások mielőbbi megkezdése érdekében.

Mi történt 2010. május 31-én?

Gáza partjaitól 65 km-re, nemzetközi vizeken hat segélyszállító hajóból álló konvoj, amelyet Freedom Flottillának nevezetek, haladt Gáza kikötője irányában. Az izraeli haditengerészet felvette a kapcsolatot a konvojt vezető hajó, Mavi Marmara kapitányával, és felvilágosítást kért tőle, hogy merre tart a hajó. Ezt követően két izraeli hadihajó közrefogta a konvojt, amely tízezer tonna humanitárius segélyt szállított. A konvoj lelassított, és lépéseket tett a fegyveres összeütközés elkerülésére. Minden rendelkezésükre álló eszközzel jelezték, hogy békés szándékú polgári személyek tartózkodnak a hajókon, amelyek egészségügyi eszközöket és gyógyszereket szállítanak. Az izraeli hadsereg kommandói azonban megrohamozták a hajókat.

A szállítmány szervezői jelezték, hogy folytatni kívánják az akciót, és a szállítmányt át akarják adni a Hamasz által irányított hatóságoknak. Az izraeli hatóságok leszögezték, hogy nem engedélyezik a behajózást Gáza kikötőjébe, és hajnali 4 óra körül izraeli katonák érkeztek a hajókra helikoptereken. Izraeli hivatalos személyek szerint a hajókon késeket és botokat használtak az izraeli katonákkal szemben, és az egyik katonától a fegyverét is elvették. A kibontakozó harcban kilenc segélyszállító aktivista életét vesztette. A hajókon tartózkodókat az izraeli katonák letartóztatták, és a hajó szállítmányát elkobozták.

Netanjahu, izraeli miniszterelnök sajnálkozását fejezte ki a halálos áldozatok magas száma miatt, és rámutatott, hogy az izraeli katonákat heves ellenállással fogadták, és egyiküket hasba szúrták, másokra pedig baseball ütőkkel támadtak. A hajókon két fegyvert is találtak. Ashkenazi izraeli tábornok az erőszakosságokért az egyik török civil szervezetet tette felelőssé, amelyet szélsőségesnek minősített. A katonai akcióban hét izraeli katona is megsérült, egy súlyosan. A török külügyminiszter az incidenst állam által elkövetett gyilkosságnak nevezte, amelyet semmivel nem lehet igazolni. Hangsúlyozta, hogy a hajózás szabadsága a nemzetközi jog egyik legrégibb fontos szabálya. Egyetlen hajót sem szabad feltartóztatni vagy megszállni a kapitány beleegyezése, illetve a hajó felségjelzését viselő állam engedélye nélkül. Nem tekinthető semmilyen formában törvényesnek az az eljárás, hogy humanitárius segítséget ellenséges aktusnak minősítsenek, a segélynyújtókat pedig felfegyverzett katonáknak.

A segélyszállító hajók megtámadása tovább rontotta az amúgy is feszült kapcsolatot Izrael és Törökország között, és felhívta a világ közvélemény figyelmét arra a tarthatatlan helyzetre, amit az izraeli blokád jelent Gáza és lakói számára. A washingtoni Fehér Ház szóvivője is mély sajnálatát fejezte ki az emberi életek elvesztése és a sebesültek száma miatt. Az izraeli miniszterelnök lemondta a Fehér Házba tervezett látogatását. A kemény izraeli fellépést elítélte Törökország, Franciaország, az ENSZ, Görögország pedig felfüggesztette egy görög-izraeli hadgyakorlat megtartását. Erdogán, török miniszterelnök állami terrorizmusnak minősítette az izraeli támadást, és mintegy tízezren tiltakoztak Isztambulban az izraeli konzulátus előtt.

Gilad Atzmon, a Londonban élő zsidó származású közéleti személyiség, az izraeli hadsereg egykori katonája, írásban és szóban előre megfontolt cselekménynek minősítette a vérontást. Izrael vért akart, – írja – mert azt hiszi, hogy az „elrettentés ereje” annál nagyobb, minél több halott marad utána. Azt az izraeli döntést, hogy izraeli kommandósokat vetnek be polgári személyekkel szemben, az izraeli kormány az izraeli felső katonai parancsnokokkal együtt hozta meg. Nem egyszerű kudarcnak, hanem ténylegesen egy morbid társadalom intézményi kudarcának lehettünk tanúi, amely társadalom elvesztette a kapcsolatát az emberiséggel.

Nem titok, hogy már évek óta ostromállapotban élnek a palesztinok. Most azonban a nemzeteken van a sor, hogy cselekedjenek, és kemény nyomást gyakoroljanak Izraelre, valamint polgáraira. Ezt a gyilkosságot egy népszerű hadsereg követte el, amely  „demokratikusa választott” kormány utasításait hajtotta végre. Mostantól kezdve minden izraelit háborús bűncselekménnyel lehet gyanúsítani, hacsak nem bizonyítja be ennek ellenkezőjét. Atzmon így folytatja: „Képzeljük el, hogy izraeli hadiahjók megrohamoznak ír, török vagy görög zászló alatt haladó hajókat. Valamennyi NATO tagállamnak és Európai Uniós országnak azonnal meg kell szakítania kapcsolatait Izraellel, és le kell zárnia a légterét az Izraeli repülőgépek előtt.”

Az izraeli állam nem törődik az emberi élettel, a folyamatban lévő izraeli sajtókampány, pedig vérontáshoz vezet. Atzmon úgy látja, hogy Izrael ténylegesen örömét leli abban, hogy szenvedést és károkat okoz másoknak.

A XIX. század zsidó közéleti személyisége, Bernard Lazare (1865-1903) hangsúlyozta: szakítani kell azzal a szemlélettel, miszerint a zsidók soha nem tehetnek arról, hogy valami rossz történik velük. Lazare úgy gondolta, hogy az antiszemitizmus bármilyen formában is jelenjen meg, lényegében a zsidó kizárólagosságra és kirekesztő magatartásra adott válasznak tekinthető. A zsidók sikereikben fontos szerepet játszott erkölcsi elkülönülésük, a kettősmorál és a kettősmérce alkalmazása, valamint az a képességük, hogy másokat kirekesztő, tekintélyen alapuló, jól szervezett csoportokba tudtak tömörülni életbentartva a folyamatos fenyegetettség érzését. Ennek egyik megjelenési formája, hogy adott esetben előre vesznek revánsot.

Advertisements