Mi történt veled Vona? – FÚSZ elnökségének nem hivatalos véleménye

Azt már megtapasztaltuk, hogy kiktől nem várhatunk jobbat, de nem szeretnénk abban az új pártban is csalódni, amely tiszta múltú, becsületes szándékú, bátor fiatalokból nőtt fel, és amely a vetélytársai között a LEGJOBBIK akar lenni.
Ha egy dinamikusan növekedő párt nyit, befogad tömegeket, akkor szükségszerűen a vezetőségnek is nyitottnak kell lennie újabb segítők befogadására. A nemzeti radikalizmus megerősödése úgy is felfogható, mint egy hosszú tanulási folyamat beérése. A gabonatermés nem egyedül az aratók, a kaszálók és cséplők munkájának eredménye, a termésben ott van azok izzadtsága is, akik feltörték az ugart, és a szántás-vetés nehéz munkáját végezték. A bejövő termésből, a politikai sikerből nekik is járna, ha az igazságosság politikai kategória lenne. Az érdemi-etikai demokráciához szükség van a vezetés nagyobb nyitottságára, hogy ne alakuljon át zárt érdekcsoporttá az adott párt vezetése.
Vannak olyan idősebb, nemzeti elkötelezettségüket életükkel dokumentáló, többek között karizmatikus személyek is, akik nagy segítségére lehettek volna a Jobbik nemzetstratégiájának a sikerre vitelében. (Gondolunk itt dr. Zétényi Zsoltra, dr. Bencze Izabellára, Varga Istvánra, dr. Drábik Jánosra és másokra.)
Világos, hogy Vona Gábornak magának kell egyértelműen a Jobbik első emberévé, vezető személyiségévé válnia. Egy ilyen cél elérésénél esetleg zavart okozhat, ha megjelennek a vezetésben, vagy a vezetés körül olyan idősebb személyek, akik ténylegesen – akár elismerik ezt a Jobbik ifjabb tagjai, akár nem – a nemzeti radikalizmus újjászületésének szellemi kezdeményezői voltak. Ezt a tényt az támasztja alá, hogy a Jobbik által képviselt program tartalma nagyrészt megjelent már Éliás Ádám 1993-as nemzeti politikai programjában, pontosodott és rendszereződött Síklaky István programkönyveiben, és szinte maradéktalan teljességében már publikálta dr. Drábik János azokban a tanulmányaiban és könyveiben, amiket akkor tett közzé, amikor a Jobbik még nem is létezett, mint politikai mozgalom és párt.
Ugyanezt lehet elmondani dr. Zétényi Zsoltról is, de ő elsősorban a magyar alkotmányosságot, a Szent Korona tant és a történelmi alkotmány hatályosságának a helyreállítását szorgalmazta. Dr. Zétényi Zsolt képviselte a magyar ügyet, amennyiben komoly előtanulmányokat folytatott annak érdekében, hogy a Kárpát-medence népei közül a magyar ajkúakat is megillesse az etnikai határ. Dr. Zétényi Zsoltnak még abban is kiemelkedő szerepe volt, hogy egyedüliként követelte a jog uralmának helyreállítását úgy is, hogy a kommunista diktatúra idején bűnöket elkövetetteket vonják felelősségre, de minimumként tiltsák ki őket a közéletből, a hatalom gyakorlásából. A magvetés nehéz munkáját olyanok végezték, mint Síklaki István, és az általa irányított Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom, de kiemelkedő szerepe volt benne a dr. Zétényi Zsolthoz hasonló, nemzeti elkötelezettségű többi személynek is, mint például dr. Samu Mihály egyetemi tanárnak.
1. Vona Gábor szellemisége teljes mértékben megegyezik dr. Zétényi Zsolt, Varga István, dr. Bencze Izabella, dr. Tóth Zoltán József és dr. Drábik János szellemiségével. Az, hogy ő ezt magas színvonalon, és egyre hatékonyabban képviseli, rendkívül értékes és pozitív fejlemény. Teljesen érthető, hogy a Jobbik élén nem akarja vezető szerepe erősítését gyengíteni olyan újabb emberek bekapcsolásával, akik a nemzeti radikalizmus aktivizálásában fontos szerepet játszottak, de a Jobbik rendkívül nehéz szervezési és tömegkapcsolati munkájában nem, vagy nem kellő mértékben vettek részt.
2. A Jobbik természetesen nőtt ki a magyar társadalomból, és ő az örököse az égető sorskérdések megoldásának. A fiatalok úgy érzik, ha átveszik a megnevezett “öregek”, például Drábik János nézeteit, és azokat ők képviselik a politikai élet fórumain, akkor a Jobbik már eleget is tett a magyar nemzettel szemben vállalt kötelezettségeinek. Ez részben téves elgondolás, mivel a magyar nemzet alapvető szükségleteinek, érdekeinek és értékeinek a képviseletéhez nem elég a fiatalos lelkesedés, a nemzeti elkötelezettség, mert ez szakmai felkészültséget és élettapasztalatot is igényel. Nem biztos, hogy az ilyen fiatalok lesznek a leginkább vitaképes vitapartnerek a parlamentben egy Orbán Viktorral, egy Navracsics Tiborral, egy véres szájú Gyurcsány Ferenccel, vagy egy simaszájú Lendvai Ildikóval szemben. De megemlíthetjük a jól megfogalmazott Mesterházy Attilát és az arrogáns és pökhendi Bokros Lajost is. Vona Gábor természetesen kiemelkedően vitaképes, ebben csak dr. Morvai Krisztina a méltó társa, és jónak mondható a nagy tapasztalatokkal bíró Balczó Zoltán, Szegedi Csanád, és a fiatalok közül Z. Kárpát Dániel vagy Novák Előd is. Külön is óriási érték dr. Gaudi Nagy Tamás, aki szakjogászként és nemzeti politikusként egyaránt megüti a legmagasabb mércét.
3. A Jobbik számára veszteségnek számít a karizmatikus idősebbek kihagyása. Ez olyan veszteség, amelynek a hátrányait akkor fogja érezni, amikor ellenfelei a legkülönfélébb módon, és a legkülönfélébb fórumokon támadni fogják, és tagjait a véleményhatalom tulajdonosai is szorongatni fogják.
Úgy gondoljuk: Vona Gábornak azt a legitim igényét, hogy megerősítse személyes vezetési pozícióját, abból a szempontból kellett volna mérlegelnie, hogy a nemzetépítés hosszú távú stratégiája szempontjából előnyös-e a Jobbiknak és a magyar nemzetnek, ha mellőzi a nemzeti radikalizmus szellemi előkészítőinek számító, még élő és még mindig tettre kész, néhány idősebb személy bekapcsolását a Jobbik irányításába.
Csupán azért mellőzni az idősebb, szellemi vezetésre alkalmasságukat már bizonyított személyeket, mert tovább nehezíthetik Vona Gábor vezető pozíciójának egyértelmű megszilárdítását, valójában az össznemzeti érdekek alárendelését jelenti partikuláris pártérdekeknek, illetve személyi érdekeknek.
Meggyőződésünk, hogy dr. Zétényi Zsolt, Varga István és a hozzá hasonlók bekapcsolása a Jobbikot csak erősítette volna, és ily módon a nemzeti felemelkedés ügyét szolgálhatta volna. És az sem biztos, hogy bekapcsolásuk gyengítette volna Vona Gábor vezető státuszának megszilárdulását, mert például dr. Zétényi Zsolt és dr. Drábik János esetében olyan idősebb emberekről van szó, akik koruknál fogva riválisként már semmiképpen nem jöhetnek számításba. Összegezve a lényeget, a Jobbik nemzetstratégiai programját gyengítette azzal, hogy mellőzte a Jobbik szellemi irányítására alkalmas “öregeket”. Vona Gábor nem ismerte fel, hogy minden partikuláris érdeket megelőz a magyar nemzeti újjászületés, és az ezt vállaló nemzeti radikalizmus sikerének érdeke. Ehhez képest csak alárendelt szerepet játszik, hogy okozott volna-e tekintélyi problémákat a Jobbik vezetésében, ha politikusként is bekapcsolnak idősebb és tapasztaltabb, nemzeti elkötelezettségű, radikális személyeket.
Jellemző a Jobbik vezetősége szűklátókörűségére: arra már nem futotta erejükből, hogy egy olyan személynek, mint dr. Drábik János, – aki 61 előadást tartott a Jobbik által szervezett rendezvényeken, tehát lényegében országszerte népszerűsítette a Jobbik programját, – legalább egyetlen egyszer, akár telefonon, akár írásban megköszönje ezt az egyébként nem is olyan könnyű munkát. Ezeknek az előadásoknak igenis fontos szerepük volt abban, hogy a magyar választók körében ma már több százezren értik, hogy mi történt rendszerváltás címén Magyarországon, hogyan tűnt el a nemzeti vagyon, és hogyan lehetne azt visszaszerezni. Erősen kételkedünk abban, hogy például a magyar munkával fedezett magyar pénz bevezetésével, s az ilyen pénzzel finanszírozott országos programok létrehozásával kapcsolatos elképzeléseket a Jobbik képviselői kellő felkészültséggel tudják megvédeni az országgyűlésben. Ehhez nem elég a lelkesedés, a fiatalos energia, ehhez sok tapasztalat és tudás szükséges. Erről a jelek szerint a Jobbik elnöksége lemondott, pedig ezzel az egész magyar nemzetnek okozott kárt, és ennyiben ez egyáltalán nem magánügy.
Vona Gábornak tehát jól jöhetett, hogy ne legyenek további karizmatikus “öregek” körülötte, akik riválisai lehetnek a vezetésben, a fiataloknak pedig jól jött, hogy az “öregek” helyett is ők kerülhetnek be képviselőként a parlamentbe. Így egymásra talált Vona Gábor személyi érdeke és a fiatalok érdekei. Ezek az érdekek azonban rövid távú és partikuláris érdekek, nem szolgálják a nemzeti felemelkedés ügyét, hanem annak érvényesítését valójában megnehezítik.
Dr. Drábik János például felkérésre vállalta volna, hogy országgyűlési képviselő legyen, de nem azért, mert feltűnési viszketegségben szenved, hanem azért, hogy így áttörje azt a karantént, amelybe a véleményhatalom tulajdonosai zárták. Ha az országgyűlésben kérheti számon, hogy például mibe kerül nekünk az Európai Unió, vagy hogyan kellene valójában munkahelyeket teremteni, vagy leküzdeni az elburjánzott korrupciót, miként kellene megváltoztatni az alkotmányt, hogyan kellene visszavenni a privatizált monetáris hatalmat, és helyreállítani a közpénzrendszert, miként lehetne a helyi pénzek országos elterjesztésével több tízezer munkahelyet teremteni, – és lehetne sorolni az elgondolásokat, hiszen hat oldalon foglalta össze azokat a kérdéseket, amelyekről egyáltalán nincs szó a választási kampányban, – tehát, ha az országgyűlésben mondhatná el mindezt, akkor arról mégiscsak tudomást szerezhetne a széles nyilvánosság. Az országgyűlésben elhangzottakat számon tartják, és bizonyos feltételekkel a tömegtájékoztatási intézményeknek is kötelező azokkal foglalkozni. Egyértelműen a magyar társadalom érdeke lett volna, hogy ezeket a javaslatokat elsősorban az mondja el, aki már 14 könyvében foglalkozott velük, és aki a legfelkészültebb azok ismertetésére és megvédésére. Miért gondolják a Jobbikos fiatalok, hogy ezeket a fontos kérdéseket ők dr. Drábik Jánoshoz hasonló szinten tudják majd képviselni a parlamentben?
Más pártok is kaptak segítséget lelkes, önzetlen támogatóiktól, és mások is elmulasztották azt megköszönni. Az ilyenek ne csodálkozzanak, hogy csökken a népszerűségük, és a választók idővel jobbat várva, mást keresnek helyettük.
Elvárjuk, hogy a Jobbik a többinél különb legyen, tartsa meg választási ígéreteit, és emberi minőségében is a LEGJobbik legyen. Még “nem”-et is mondhat, ha vigyáz arra, hogy a választási kampányban mellőzött, vagy visszautasított személy a barátja maradjon, ha már addig is az volt. Éppen a jövőben is nyilvánvalóan kívánatos együttműködés érdekében.
Summázva: nagyon sajnáljuk, hogy a magyar sorskérrdések megoldását felvállaló nemzeti radikalizmus ügye a jelek szerint dilettánsok kezébe került, akiknek csak a saját karrierük számít. Ennek rendelik alá a szakértelmet. Ideje felébredni. Korai a vélt sikertől a választások előtt máris megrészegedni, buzgón nyaló kis nyikhajok által elszigetelődi, mert megeshet, hogy a hatalommámortól bilibe ér az irigy, féltékeny, náluk okosabbakat mellőző főjobbikosok keze.

7A FUSZ aggódó elnöksége

forrás: http://postaimre.euroweb4you.eu/news.php?extend.1272

Advertisements