A magyar nemzet tagjai ma kisebbséget alkotnak Magyarországon

Az egyre csökkenő lakosságú Magyarországon a magyar nemzethez tartozó magyar magyarok már hosszabb ideje kisebbséget alkotnak az érdekérvényesítés és a közéleti befolyás szempontjából. Pénzuralmi diktatúrává degenerálódott fél demokráciánkban négyévenként még érvényesül az egy fő-egy szavazat számbeli többség, de ezt folyamatosan felülírja a pénz és termelői vagyonnal rendelkező viszonylag kis létszámú érdekcsoportoknak az érdekérvényesítési fölénye.

A vagyon hatalom, és a magyar nemzetiséghez tartozók közös vagyona volt a nemzeti önrendelkezés alapja. A nemzeti vagyon átadása – elsősorban külföldiek, másodsorban pedig e külföldi pénzuralmi struktúrák hazai kollaboráns érdekcsoportjainak – megfosztotta a magyar lakosság mintegy 70%-át az érdekérvényesítés anyagi alapjaitól. A nemzeti vagyonnal az önrendelkezés is odaveszett.

A pénz és termelői vagyonnal rendelkező érdekcsoportoknak és politikai képviselőiknek behozhatatlan fölényük van a nyomtatott és elektronikus tömegtájékoztatás terén. Vagy ők ezen intézményeknek a tulajdonosai, vagy pedig azok működtetői függenek anyagilag ezektől a pénzvagyonos érdekcsoportoktól.

A pénzuralmi diktatúra haszonélvezői bevezették a gyakorlatba azt az elvet, hogy a választási ígéreteket nem kell szó szerint venni, nem kell azok betartását számon kérni. Ily módon a pénzuralmi csoportok számára szalonképesnek hirdetett választási ígéretek, illetve azok megszegése a választások után, valójában törvényesíti azt a demokrácia-ellenes gyakorlatot, hogy semmibe lehet venni a számbeli többség (egy fő-egy szavazat) választáson kifejezett akaratát.

A pénzhatalom számbeli kisebbséget alkotó érdekcsoportjai a többséget alkotják, amikor egyedül ők határozzák meg, melyik téma lehet a választási kampány része, továbbá melyik választási ígéretet kell betartani, és melyiket kell csak a választási propaganda részét képező üres ígéretnek tekinteni. A hamis választási ígéretet a közélet tisztasága ellen elkövetett közéleti bűncselekménnyé kéne nyilvánítani. Ha szokásjogi alapon átmegy a gyakorlatba, miszerint nem kell betartani a választási ígéreteket, akkor az megakadályozza az érdemi-etikai demokrácia érvényesülését. A mai Magyarországon pedig a lakosság, a szavazó állampolgárok túlnyomó többsége számára már csak ez az egyetlen eszköz, ami még úgy, ahogy megmaradt. Ha ezt az eszközt is elveszik a magyar társadalomtól, akkor már csak a demokrácia karikatúrájáról, egy degenerált üres formáról beszélhetünk.

Több ún. alkotmányjogász is elválasztja a demokratikus közélet politikai tartalmát a demokratikus formák betartásától. A közjog, mint forma valójában, mint tartalmat objektivizálja, ülteti át gyakorlatba a politikát. Ha pedig ez a politika pontosan a választási ígéretek üressége, álnoksága, félrevezető propagandafogásai miatt hamis, akkor a közjog formáinak a betartása már csak üres formalitás, egy lényegétől megfosztott, kiherélt tartalmat objektivizál. A forma objektivizált tartalom. Az érdemi demokrácia, mint forma csak igaz politikai tartalmat fejezhet ki.

Egy viszonylag hétköznapi hasonlattal, hiába gyártom le szabályosan a kolbászt minden technológiai, egészségügyi és jogi előírás kínos betartásával, ha a hús, amiből a kolbász készült, romlott volt. Kissé jogászibban megfogalmazva, nem lehet a keretein túlfeszített jogpozitivizmussal kiüresített formát, a társadalmi igazságosságot, az esélyegyenlőséget és az igaz tényekre támaszkodó tartalom fölé emelni. A tartalom az első és a meghatározó.

Reklámok